A ketodiéta szerepe vesebetegségben

A vesék tartós károsodása nyomán kialakult idült vesebetegség a cukorbetegekkel összemérhető hányadát érinti a magyar népességnek, népbetegségként tartjuk számon. A felismerésére és főleg a kezelésére fordított jelentős források ellenére a betegek számára sok esetben évtizedekig tartó életvitel-változást, életminőségük romlását okozza, megváltoztatva a családi viszonyokat, munkaképességet, szociális kapcsolatokat. Egy nefrológiai gondozóba kerülő beteg, aki először hall vesebetegségéről, vagy speciális gyógyszer elrendelését várja az orvosától – amelyről tudjuk, hogy a legtöbb, vesebetegséghez vezető állapot esetén nem áll rendelkezésünkre –, vagy hamar úrrá lesz rajta a művesekezeléstől való rettegés. Aki ezeken az első, sokkoló gondolatokon túl tud jutni és megfogalmazódik benne a „hogyan tudok segíteni magamon?” érzés, azoknak szólnak a következő sorok. Az érdeklődők megérthetik, miért is működik hatékonyan a vesekímélő, fehérjeszegény diéta, és hogyan lehet a hatását még inkább fokozni a veseműködés megőrzésének érdekében.

A vesebetegség gyűjtőfogalom, kialakulásához számos alapbetegség vezethet. Közülük leggyakoribbak: cukorbetegség, magas vérnyomás, idült bakteriális és immuneredetű vesegyulladások, az öröklődő cisztás vesebetegség formái. Alapbetegségtől függően eltér a veseműködés romlásának üteme, de a beteg állapotának, laboreredményeinek súlyosbodásában nagy szerepe van a veseerekre áttevődő magas vérnyomásnak, a rosszul beállított vércukornak, a korlátlan fehérjefogyasztásból eredő terhelésnek, a vizelet fehérjetartalma növekedésének, a szöveti savképződésnek és a másodlagosan kialakuló hormonális zavaroknak. A kezelés során ajánlott diéta részben a fenti tényezők korrekcióját célozza, azonban amikor a vesebetegség előrehaladottabb fázisba ér, a diéta már többről szól.

Veseelégtelenség

Veseelégtelenségben az étellel bevitt fehérjék bomlásából származó salakanyagok a vérben felhalmozódnak, a fehérjék alkotóiból – az aminosavakból – karbamid képződik, részben ez felelős a megjelenő tünetekért. Csökken az izmokban a fehérjék építése és a szerves savak hatására a szövetek fehérjéi lebomlanak, ezt a bomlást a szteroidhormonok túlsúlya is tovább fokozza. Idővel a testsúly csökken, vagy akár testsúlycsökkenés nélkül is, de fogy a test izomtömege, azaz alultápláltság alakul ki. Ha ebben a helyzetben fokozott fehérjetartalmú marad az étrendünk (az ajánlott 0,8–1 g/testsúlykilogramm fölötti), akkor a vesékben még működőképes, épen maradt szűrőegységeinket „túlerőltetjük”, ami azok további pusztulásához és így a vérben mért salakanyagszint (kreatinin, karbamid) további emelkedéséhez, azaz a vesebaj romlásához vezet.

Ráadásul ezzel párhuzamosan gyulladásos folyamatok indulnak meg az alultáplált betegben, a már művesekezelt betegekben kifejezettebben. A gyulladásos folyamatok hosszabb távon fokozzák az érelmeszesedést is, évek alatt szívinfarktushoz, agyi vagy végtagi érszűkülethez vezetve. Ma ezek az érkatasztrófák jelentik a vesebetegség életet leginkább megrövidítő szövődményeit!

Vesebetegek étrendje – ketodiéta

Ésszerűnek tűnik a vesebetegség romlásának megfékezése érdekében az étrend fehérjetartalmának csökkentése. A karbamidszint következményes csökkenésével késleltethetjük a tünetek kialakulását, valamint magát a veseszövet pusztulását.

Figyelni kell azonban a csökkent fehérjebevitelből eredő energiadeficitre. A zsírok és szénhidrátok arányának növelésével helyreállíthatjuk az energiaháztartás egyensúlyát.

Szervezetünk számára azonban a minőségi fehérjebevitel így nem valósulhat meg, hiszen tudjuk, hogy vannak sejtjeink számára nélkülözhetetlen, úgynevezett esszenciális aminosavak, amelyeket szervezetünk nem képes előállítani. Ezekhez kizárólag a táplálékból juthatunk hozzá, mégpedig a teljes értékű fehérjékből, amelyek az állati húsok alkotórészei és minden aminosavat tartalmaznak. Logikusan a fehérjeszegény étrend mellé az esszenciális aminosavakat pótolni kell. Azonban gondoljunk csak bele, eddig a fehérjékből származó aminosav-dömping ellen akartuk védeni a szervezetet a diétával, másik oldalról pedig aminosavpótlásról beszélünk? Ez látszólag ellentmondás, mert további nitrogénterhelést jelent a szervezetnek, növelve a salakanyagok szintjét. A problémát kiküszöbölhetjük, ha az aminosavakat olyan formában tudjuk bevinni, amely nem tartalmaz nitrogént, ezt a formát pedig ketosavaknak hívjuk. A ketosav a szervezetbe kerülve a vérben felhalmozódott nitrogéntartalmú anyagoktól vesz magához nitrogént aminosavvá alakulva. Az aminosav már beépülhet az izomba, megakadályozva a testsúly csökkenését, alultápláltságot. Teszi ezt úgy, hogy nem növeli a salakanyagszintet.

A aminosavak és ketosavak keverékével kiegészített, csökkentett fehérjetartalmú (ez maximum napi 40 g fehérjebevitelt jelent) étrendet nevezzük ketodiétának. Ne tévesszük össze a napjainkban fogyókúrázók körében divatos ketogén diétával, amelynél a lecsökkentett szénhidráttartalom melletti fokozott fehérje- és zsírbevitel a lényeg a szénhidrát- és zsírraktárok csökkentése érdekében. A ketodiéta a vesebetegség speciális diétája, önmagában más betegség kezelésére nem alkalmazzuk, azonban a vesebeteg ketodiétáját sok esetben össze kell hangolni egyéb fennálló betegségek diétás kívánalmaival, gondolok itt például a cukorbetegségben előírt korlátozott szénhidráttartalmú étrendre.

Ketodiétával több szempontból javulást érhetünk el:

• Mérsékli a vesebetegség tüneteit.
• Lassítja a vesebetegség romlásának ütemét, ezáltal segít megőrizni a „maradék veseműködést”. Ezt elsősorban a vizelet mennyiségének tartósabb megmaradásából látja a beteg. Lényeges fokmérője a veseelégtelenség lefolyásának, hogy mennyi idő alatt jut el egy vesebeteg abba az állapotba, amikor a tünetek gyógyszerekkel már nem mérsékelhetők, és művesekezelést (dialízist) kell kezdeni. A ketodiétát következetesen betartó betegek esetén a művesekezelés indításáig eltelt idő számottevően növekszik, tehát a dialízissel együtt járó életvitel-változások késleltethetők.
• A diétás fehérjebevitel mellett megakadályozza a testi leépülést, véd az alultápláltsággal szemben. Mérsékli a vesebetegségben kialakuló egyéb anyagcsere- és hormonális változásokat.

A mindennapi vesegondozási gyakorlatban a veseműködés alakulására a karbamid- és kreatininértékből, valamint az utóbbiból származtatott eGFR számértékéből következtetünk. A vese betegsége azonban az előbb említett salakanyagok felhalmozódásán kívül sokkal több folyamatra kihat. Vesebetegségben csökken a D-vitamin szintje, emelkedik a foszforszint, megváltozik a csontok szerkezete. Közvetetten az érszűkület-eredetű súlyos események: infarktus, stroke, végtagi érelzáródás is előbb következik be, mint azonos életkorú nem vesebetegeknél. Veseelégtelenségben a koleszterin- és az egyéb zsírok hátrányosan megváltozó mennyisége érrendszeri szempontból terhelő, gyorsítja az érelmeszesedést. Ketodiétával a „káros” zsírok szintje mérsékelhető.

Ketodiéta cukorbetegségben

A vese romló állapota a cukorbetegek életét különösen megnehezíti. Több, vesén keresztül ürülő vércukorcsökkentő gyógyszer szintje megemelkedik a vesefunkció romlásakor, ugyanígy az inzulin kiválasztása is lassul, ezért aztán a korábban megfelelően beállított terápia mellett vércukoresések alakulhatnak ki. Bizonyos gyógyszereket le is kell állítani. Másrészről a maradék saját és az injekcióval bevitt inzulin hatékonysága csökken, nehezebben kezelhetővé válik a beteg, változékonyabb vércukorszinteket mérhetünk. A ketodiéta viszont javítja az inzulinhatást, és így nem emelkedik meg a vércukorszint annak ellenére, hogy a diéta fehérjearányának csökkentésével értelemszerűen általában az előírtnál több szénhidrátot fogyaszt a cukorbeteg. Egyéb hormonokat is érint a ketodiéta hatása, például növekszik a tesztoszteronszint.

A ketodiéta beállítása

A diéta megvalósításához a betegek két fontos pillérre támaszkodhatnak. Szükségük lesz egy dietetikusra, akivel jelenlegi étrendjük felmérése után (ezt hívjuk diétás naplónak) megtervezik a szükséges változtatásokat a fehérjebevitel csökkentése érdekében. Ehhez alapvetően ismerni érdemes a tápanyagtáblázatot akár papíralapon, de könnyebben, gyorsabban számolhatják a napi egyenlegüket számítógépes, akár telefonra készült naplózó applikációk segítségével.

Másrészről a ketosavpótláshoz tabletta formájában juthatnak hozzá. A készítményt a gondozó nefrológus írja fel a szakrendelésen bizonyos súlyosságot elérő veseelégtelenség esetén, azaz amikor a vesefunkciót jellemző eGFR érték 25 ml/perc alá süllyed. A gyógyszer adagját egyénileg, testsúly alapján számoljuk ki. Ahhoz, hogy az előzőekben leírt, kedvező eredmények valóra váljanak, a gyógyszert tartósan szükséges szedni.

Ha magunk is vesebetegként olvassuk ezeket a sorokat, hamar megfogalmazódhat bennünk, hiszen ezt az étrendi változtatást minden súlyos vesebetegnek érdemes bevezetni az életébe. Minden kedvező eredmény ellenére azonban a rendelő asztalának másik oldaláról azt látjuk, kevesen élnek a lehetőséggel, hogy betegségüket ketodiéta útján megfékezzék. Miért? Talán azért, mert nehéznek érzik a változtatást. Mégis, a mögöttünk levő évek, évtizedek tapasztalatai megerősítik, hogy a vesebetegek bevonása saját kezelésükbe a ketodiéta útján hosszú távon eredményes, általa aktivitásuk, eddigi életformájuk jobban megőrizhető, tüneteik mérsékelhetők.

Dr. Havasi Anett

Belgyógyász, nefrológus, diabetológus, hipertonológus adjunktus. A veszprémi Csolnoky Ferenc Kórház és a BBRAUN 3. Sz. Dialízis Központ orvosa. 2013-­tól a Vanderlich Egészségcentrumban is hipertóniás, diabéteszes és idült vesebetegségekben szenvedő betegeket gondoz. Nagy hangsúlyt fektet a betegoktatásra, szívesen vesz részt a betegklubok munkájában.