Láthatatlanul látványos fogyás

A túlsúlyosok és elhízottak aránya alapján felállított listán Magyarország a világon a harmadik, Európában pedig az első sajnálatosan. Aggasztóak a hazai adatok, három felnőttből kettő, míg 2 és 17 éves kor között minden ötödik gyermek túlsúlyos vagy elhízott. Az elmúlt két évtizedben megháromszorozódott a túlsúlyos gyerekek száma hazánkban. A WHO megfogalmazása szerint a kóros kövérség a legnehezebben és legeredménytelenebbül kezelhető krónikus betegség. Az elhízás napjaink egyik népbetegsége, amely nemcsak esztétikai gond, hanem globálisan komoly egészségügyi probléma is. Az elhízottság növeli számos betegség kialakulásának a kockázatát, mint például a hipertóniáét, a szív- és érrendszeri megbetegedésekét, a 2-es típusú cukorbetegségét.

Érzékszerveink segítségével fogjuk fel a minket körülvevő világot. Arisztotelész már több mint 2000 évvel ezelőtt leírta, hogy az embereknek öt érzékszervük van: a szem a látás, a nyelv az ízlelés, az orr a szaglás, a fül a hallás, a bőr pedig a tapintás érzékszerve. Azóta már azt is tudjuk, hogy az előbbieken túl több érzék is létezik az élővilágban, például a delfinek és a denevérek radar-érzéke (echolokációja) vagy az egyensúlyérzék. Összes érzékszervünk közül legfontosabbnak a szem tekinthető. A külvilág információinak mintegy 60–80%-át egészséges emberek a látás révén érzékelik, az agy közel fele a látási ingerek feldolgozásával foglalkozik. Az emberi érzékelés számára a vizuális tér a legkiterjedtebb. A látás az életünk minőségét, a világról alkotott képünket nagyban meghatározó képességünk.

A látásteljesítmény alapján 4 kategóriát különböztetünk meg a Betegségek Nemzetközi Osztályozása (BNO) szerint: a normál látást, a mérsékelt látásromlást, a súlyos látásromlást és a vakságot. Jelenleg világszerte 285 millió ember látássérült, ebből 39 millió a vakok száma. Magyarországon hozzávetőlegesen 5600 fővel nő a látássérültek száma évente. A WHO több szakmai szervezettel karöltve 2000-ben hívta életre a Vision, azaz Látás 2020 programot, amelynek célja a vakság és a csökkentlátás visszaszorítása. A program megoldást kíván nyújtani a széleskörű látásproblémákra, a látást alapvető emberi jognak tekinti.

Kiemelten lényeges a látássérült és a vak gyermekek számára a korai fejlesztés, amire leginkább a látássérültek óvodáiban, illetve iskoláiban nyílik lehetőség. Az Eisberg is különösen fontosnak tartja az egyéni boldogulás segítését, a személyes példamutatást, így örömmel áll minden olyan kezdeményezés mögé, amely hozzájárul a teljesebb és egészségesebb élet eléréséhez. Támogatják többek között a Bátor Tábort, „Mosolyka” Fannyt, valamint évek óta ellátják salátával a Vakok Iskoláját, ezzel is segítve az ottani gyerekek egészséges táplálkozását. Példaértékű az a lelkesedés és törődés, ahogyan a Vakok Iskolájának dolgozói a nem látó gyerekek és fiatal felnőttek életre való felkészítését segítik, hogy ugyanolyan értékű tagjai legyenek a társadalomnak, mint bárki más. Az iskola egyik tanulója, Ujlaki Patrícia nem mindennapi fogyásáról az Eisberg dietetikusa, Shenker-Horváth Kinga készített interjút.

SHK: Patrícia, kérlek mesélj kicsit magadról!

UP: Ujlaki Patrícia vagyok, 20 éves. Egy Heves megyei községből, Tarnaleleszről kerültem 6 éve Budapestre a Látássérültek Szakiskolájába. Ritka betegségem van, Bardet–Biedl-szindrómás vagyok, ami többek között fokozatos látásromlással és elhízással is jár. Az általános iskolai éveim alatt kezdett romlani a látásom, a látóterem azóta is egyre szűkül, a mostani látásteljesítményem az ép látásnak csupán a hat százaléka, aliglátóvá váltam. Jelenleg a második szakmámat, a fazekasságot sajátítom el a szakiskolában, az első mesterségem a szőnyegszövés. Nagyon megszerettem az iskolámat, ahogyan a fővárost is. A szüleim időnként csak „pesti lánynak” szólítanak otthon, mert tudják, hogy itt szeretném leélni hátralévő életemet. Szeretnék minél tovább az iskolámban maradni, mert imádom a tanáraimat és a diáktársaimat is.

SHK: Szoktál sütni-főzni?

UP: A sütés-főzés fortélyait, tudományát leginkább iskolámban a mindennapos tevékenységek óráin a rehabilitációs tanárnőm segítségével igyekszem elsajátítani. Hétvégéken a vasárnapi ebéd és a desszert elkészítésénél szoktam „kukta” lenni anya mellett. A téli szünetben még több lehetőségem lesz majd gyakorolni a családban, minél több saját készítésű, egészséges, finom étellel szeretném elkényeztetni a szüleimet és saját magamat is az ünnepi időszakban.

SHK: Milyen segítő módszereket alkalmazol a konyhában, és hogyan használod a látásmaradványodat étkezéseknél?

UP: Számomra a „szent hármas“ a megvilágítás, a kontraszt és a méret. A konyhában a felső szekrény aljára szereltünk egy fénycsövet, amit mindig felkapcsolok, mert jól megvilágítja a munkafelületet. A színkontraszt nagyon fontos segítőm, a fehér tányér alá sötét tányéralátétet teszek, mert így jobban körvonalazódik a tányér széle. Tejet sötét bögrébe könnyebben töltök, világos önteteket sötét tálban keverek ki. Különböző színű vágódeszkákat használok, például a vöröshagymához sötétkéket, az uborkához pirosat, a céklához fehéret. A nagyság és a méret megválasztása szintén sokat segít. A sütés idejének méréséhez nagy méretű konyhai percórát használok, amit én magam be tudok állítani. Egy-két mérettel nagyobb tálat használok a saláta összekeveréséhez, hogy semmiképpen ne kerüljön az edény mellé semmi. Egyéb technikák is segítenek még a konyhában, például az olajat, ecetet flakonból önteni látás nélkül nagyon nehéz, ezért ezeket a folyadékokat csavaros üvegből vagy bögréből adagolom kanál segítségével.

SHK: Mik a kedvenc ételeid?

UP: Tulajdonképpen mindenevő vagyok. Kevés az az étel, amit nem szívesen fogyasztok, sőt meg sem eszek, ilyen például a sütőtök. Kedvelem a leveseket, a tésztaféléket és a húsokat. Apa vadászik, mi pedig anyával horgászunk, így gyakran kerül az asztalra vad és hal is. A gyümölcsöket is szeretem, főleg az almát, a görögdinnyét, és szívesen fogyasztok kevert, öntetes salátákat, kedvenceim az Eisberg salátakeverékek, amelyek ráadásul még az étkezéseimet is nagyban megkönnyítik.

SHK: Mi volt az a pont, amikor elhatároztad, hogy le fogsz fogyni?

UP: Évente egy alkalommal többféle orvosi vizsgálaton szoktam részt venni. Ilyenkor az orvosaim mind azt javasolták éveken keresztül, hogy csökkentenem kellene a testsúlyomat, de nem igazán tudtam, hogyan is kezdjek bele a fogyókúrába. A fordulópont 8 hónappal ezelőtt történt, amikor a sors összehozott egy profi belgyógyász-endokrinológus klinikai főorvossal, dr. Pusztai Péterrel. Motivált lettem, hogy tényleg muszáj változtatnom az életemen, és Pusztai doktor úr tanácsait, segítségét megfogadva határozott fogyókúrába kezdtem. Az is a változás útjára terelt, hogy apukám közel két év alatt majdnem 20 kilót adott le.

SHK: Miket változtattál az életedben, amik segítettek a fogyásban?

UP: Egyszerűen elkezdtem többet mozogni és egészségesebben étkezni. Dr. Pusztai Péter annyit kért, hogy az első évben próbáljak leadni 12 kilót úgy, hogy az addig elfogyasztott ételmennyiségnek csak kb. a 80%-át egyem meg, korlátozzam a kalóriabevitelt és alacsony zsírtartalmú alapanyagokat fogyasszak. Tanácsolta, hogy próbáljam elhagyni a fehér kenyeret, édességek helyett gyümölcsöket fogyasszak, vágjak bele a mozgásba, és a folytatást majd meglátjuk. Régebben nagyon kevés nyers zöldséget ettem, az elmúlt hónapokban viszont naponta többször fogyasztok friss zöldségféléket és gyakran salátázom. Az iskolai étkezdében leadtuk az igényt a diétás menükre. Otthon pedig a szüleim a legnagyobb támogatóim a fogyásban, anya nagyon odafigyel, hogy egészségesebben főzzön nekünk.

SHK: Mennyi idő alatt és hány kilótól sikerült megszabadulnod?

UP: A negatív csúcs két évvel ezelőtt volt, akkor elértem a 149 kilót is. Amikor 8 hónappal ezelőtt belevágtam az életmódváltásba, akkor 136,9 kilóról indultam, jelenleg 107,5 kilogramm vagyok, közel 30 kiló mínusznál tartok most. Annyival jobban érzem magamat így a bőrömben, sokkal könnyebben mozgok.

Apa azt ajánlotta könnyelműen, hogy ha utolérem őt súlyban, akkor indítunk egy házi versenyt. Ő most 97 kiló. Remélem, hogy a továbbiakban „lenyomom” még azt a tíz kilót is, ami apa versenysúlyához kell. A célom, hogy elérjem a 80 kilót. Nagyon jó érzés, hogy az orvosok, a tanáraim, a barátaim és az ismerőseim mind gratulálnak, hogy milyen kitartóan fogyózom.

SHK: Milyen mozgásformákat végzel?

UP: Eleinte hetente egyszer-kétszer futópadot használtam fél órára, de aztán elkezdtem inkább lépcsőzni. Ez azt jelenti, hogy naponta többször 4 emeletet lépcsőzöm fel-le az iskolámban, amit egyedül is tudok végezni. Felfelé már spontán váltott lábbal tudok haladni, ami nagy eredmény számomra, mert a lépcsőzés a fóbiám volt, amikor idekerültem. Lefelé még bizonytalan vagyok, tudom a technikáját, de még sokat kell gyakorolnom. Ha hazautazom a szünetben, akkor tempósabb gyaloglásokat fogok végezni, és szeretném majd kipróbálni, hogy milyen egy ellipszis gépen edzeni, ami kíméli az ízületeket.

SHK: Mit tanácsolnál azoknak, akik követni szeretnék a példádat a testtömegcsökkentésben?

UP: Először is hinni kell abban, hogy ha belekezdünk és motiváltak vagyunk, akkor sikerülni fog lefogyni! Nagy kitartás, akarat, önfegyelem kell hozzá. Ki kell tűzni elérhető célokat, reális határidővel, és azokat nem szabad feladni! Kis lépésekben haladjunk a nagy cél felé! Meg kell fogadni a hozzáértő szakemberek jó tanácsait! Ne essünk kísértésbe, ha csokoládék vagy más haszontalan édességek néznek ránk a boltok polcairól vagy az asztalról! Mindez pedig nem is annyira nehéz, ha olyanok vesznek körül, akik támogatnak a fogyásban. Az elismerő szavakat hallva még nagyobb a lendület a cél felé. Egy ilyen mértékű fogyás közben a ruhatárat többször is fel kell újítani, és amikor régi, „fénykorban” használt, értékes ruhadarabokat újra magunkra tudunk venni, az hihetetlenül jó érzés!

Itt szeretném megköszönni a szüleimnek, rokonaimnak, orvosaimnak, tanáraimnak, nevelőimnek, minden barátomnak, osztálytársamnak, mindenkinek, aki buzdított, segített a célom elérésében, és teszi ezt most is nap, mint nap!

Gratulálunk Patríciának ehhez a fantasztikus eredményhez és teljesítményhez, amellyel hatalmas lépést tett az egészségéért, ráadásul aliglátóként szabadult meg 30 kilótól!

A testtömeg-megtartó időszakban a helyes, kiegyensúlyozott étrend kialakításában sokat segíthet az MDOSZ (Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége) által készített új táplálkozási ajánlás, az OKOSTÁNYÉR^®. Napi étkezésünk fele zöldség- és gyümölcsfélékből álljon, amelyek lehetnek friss, párolt vagy fagyasztott zöldségek, gyümölcsök. Az Eisberg változatos, konyhakész salátákeverékei tökéletes és kényelmes választást jelentenek látóknak és nem látóknak egyaránt, mindennapi étkezésünket változatossá, egyszerűvé és ízletessé tehetik. Felhasználásuk gazdaságos, megkímélik a fogyasztót a zöldségtisztítás és -darabolás időigényes, sokak által nem annyira kedvelt feladatától. A csomagolásból egyenesen a tányérunkra kerülhetnek önállóan, vagy akár köretként fogyasztva. Az Eisberg mosott salátái kiváló minőségű nyersanyagokból készülnek, nemcsak egészségesek, praktikusak, hanem biztonságosak is. A zöldségeknek és a salátáknak a testtömegcsökkentő étrendben is hangsúlyos szerepük van. Alacsony zsiradék- és energiatartalmuk mellett gazdagok vitaminokban, ásványi anyagokban, antioxidánsokban, valamint biológiailag aktív hatóanyagokban. A zöldségek és saláták élelmirost-tartalma teltségérzetet biztosít, hozzájárul a jó bélműködéshez, valamint előnyösen befolyásolja a szénhidrát- és a zsíranyagcserét. Íz- és illatanyagaik az emésztőnedvek termelését serkentik, ezáltal segítve az emésztést. Jelentős víztartalmuk pedig a szervezet folyadékháztartásának egyensúlyához járul hozzá.

Lényeges, hogy a testtömegcsökkentő étrend nem egy időszakos fogyókúra! A sikeres fogyáshoz tartós életmódváltásra van szükség, amelynek nélkülözhetetlen alappillérei a kiegyensúlyozott táplálkozás, a megfelelő testmozgás és a lelki egészség, melyek egymásra is hatást gyakorolnak.

Az egészséges életmód mellett az empátiának, a segítőkészségnek és az érzékenyítésnek is kiemelt szerepet kellene kapnia életünkben. Az érzékenyítés egy olyan tevékenység, amely nagyban segít a különböző fogyatékkal élők helyzetén, hiszen alapvető fontosságú, hogy ezeket az embereket minél inkább magunk közé tudjuk fogadni. Ehhez lássuk, amit nem láthatunk, azaz ismerjük meg a vakok világát, ami új „nézőpontot” adhat életünknek! Manapság számtalan program, kiállítás közül választhatunk, amelyek a nem látók és a látók világát közelíti egymáshoz, és saját élményeken keresztül mutatja meg, hogyan segíthetjük, s miképpen érthetjük meg egymást. A vak emberek más érzékszerveikkel kompenzálják a látás hiányát. Ezt több élethelyzetben mi is átélhetjük, például ha minden vizuális segítség nélkül, teljes sötétségben elköltünk egy étkezést, megtapasztalhatjuk, hogy ilyenkor hogyan erősödnek fel egyéb érzékek, mennyire kiteljesednek az illatok és az ízek.

A látássérültek és a vakok teljesen hétköznapi emberek, sőt ismerhetünk nem hétköznapi tehetséggel megáldottakat is az élet különböző területein. Homérosz görög költőről úgy tartják a legendák, hogy vak volt, de gondoljunk csak a Himnusz költőjére, Kölcsey Ferencre vagy a zenei palettán Ray Charles, Andrea Bocelli, Stevie Wonder és Érdi Tamás zongoraművészünk zseniális munkásságára. A gasztronómia világában is vannak kiemelkedően sikeres nem látók, például Gordon Ramsay világhírű főzőműsorát pár éve egy vak nő, Christine Ha nyerte meg.

Tegyünk egészségünkért, és járjunk élen a társadalmi érzékenyítésben, hogy a felnövekvő nemzedékben a távolságtartás sokkal kevésbé legyen érzékelhető, mint napjainkban!

Karácsony közeledtével az Eisberg az ajándékozásnak egy olyan formáját választotta, amellyel nem csak örömet okoz, hanem segít is egyben. Ünnepi ajándékként partnereiket és dolgozóikat olyan gyönyörű kerámiadíszekkel lepi meg a cég, amelyeket látássérült fiatalok készítettek a Kézzelfogható Alapítványnál.

Szeretnék köszönetet mondani Bakos Juditnak és Szakál Dezdemónának az interjú elkészítésében nyújtott segítségükért!

Shenker-Horváth Kinga