Az étrend és szerepe krónikus vesebetegségben
A krónikus vesebetegek száma világszerte emelkedik. Hazánkban mára már közel egymillió krónikus vesebeteget regisztráltak.
Számos kórállapot vezethet krónikus vesebetegség kialakulásához: örökletes betegségek (policisztás vesebetegség), autoimmun megbetegedések, különböző gyulladásos betegségek, húgyúti fertőzések, a húgyutak elzáródása, de leggyakrabban a ma már civilizációs betegségként is emlegetett 2-es típusú cukorbetegség és a magasvérnyomás-betegség a kiváltó ok. E két betegség következtében kialakuló vesekárosodás mérsékelhető lenne helytelen életmódunk és táplálkozási szokásaink megváltoztatásával. A dialízisre, vesepótló kezelésre kerülő betegek 26 százaléka cukorbeteg, 22 százaléka pedig hipertóniás. A krónikus vesebetegség visszafordíthatatlan, lassú progressziójú betegség, amely hosszú ideig szinte tünetmentes, semmilyen panaszt nem okoz a betegeknek, miközben a vesékben és szinte az egész szervezetben drámai változások zajlanak. A tünetek észlelésekor gyakran már olyan súlyos a vesekárosodás, hogy csak a vesepótló kezelés, a dialízis vagy a transzplantáció a megoldás. A vesék nagyon sokáig képesek elvégezni a feladatukat akkor is, ha már drasztikusan, visszafordíthatatlanul károsodtak.
A vesék számos biológiai feladatot látnak el a szervezetben:
- A mindenki által leginkább ismert funkciója a vizelet kiválasztása.
- Alapvető szerepük van a sav-bázis egyensúly szabályozásában.
- Eltávolítják a szervezetben zajló anyagcsere-folyamatok végtermékeit (a fehérjék bomlástermékei, karbamid, kreatinin, húgysav).
- Szabályozzák a vér ásványianyag-tartalmát (nátrium, kálium, magnézium, klór, foszfor, kalcium stb.).
- Fontos szerepük van a vérnyomás szabályozásában, a vörösvérsejtek képzésében (a vesében termelődik az ún. eritropoetin, amely a csontvelőben serkenti a vörösvértest-képződést).
- Az aktív D-vitamin előállításában betöltött szerepük miatt részt vesznek az egészséges csontozat megőrzésében.
A veseműködés beszűkülésével a vesék valamennyi szabályzó funkciója sérül. Ezek közül csak néhányat említenék, amelyekre a krónikus vesebetegek étrendjében is nagy figyelmet kell fordítani:
- A szervezetben egyre több salakanyag, anyagcsere-bomlástermék marad vissza (karbamid, kreatinin, húgysav).
- A vérben bizonyos ásványi anyagok szintje emelkedik (foszfor, kálium).
- Csökkenhet a vizelet mennyisége is.
Ismerje betegsége stádiumát!
Mivel a vese állapotának romlása folyamatos, a vesebeteg diétájának beállításához ismerni kell a betegség stádiumát – ehhez egy egyszerű vér- és vizeletvizsgálat elegendő!
A krónikus vesebetegség öt stádiumát különböztetik meg. Az egyes stádiumokat a glomeruláris filtrációs ráta (GFR), a veseműködés hatékonyságát mutató paraméter határozza meg. A vér kreatinin- és albuminszintjét mérik, és a kor, nem és egyéb tényezők figyelembevételével adják meg a GFR értékét.
1. stádium: A GFR értéke a normáltartományban mozog, 90 ml/perc fölötti.
2. stádium: A vesekárosodás mértéke enyhe, a GFR 60–89 ml/perc között.
3. stádium: Mérsékelt vesekárosodás, a GFR értéke 30–59 ml/perc.
4. stádium: Súlyos vesekárosodás, a GFR 15–29 ml/perc.
5. stádium: „Végstádiumú vese”, a GFR szint 15 ml/perc alatti.
Vizeletvizsgálattal kimutatható, ha rendellenes mennyiségű fehérje van a vizeletben (albuminuria). Ez arra utal, hogy a vese nem szűri meg megfelelően a vért. A veseműködés romlásával nő az albuminuria. A terápia megválasztásakor erre is tekintettel kell lenni.
Kezelés alapja az étrend
A krónikus vesebetegek kezelésében központi szerepet tölt be a helyesen összeállított étrend. A krónikus vesebetegek étrendjében kell a legtöbb szempontra figyelnie a betegnek. A napi étrendjük összeállításánál grammos mérleg, tápanyagtáblázat segítségével ki kell számolniuk az étrend kalória-, fehérje-, szénhidrát-, kálium- és foszfortartalmát.
De mindez megéri a fáradozást, a sok odafigyelést, mert a helyesen megtervezett étrenddel a vesék hosszabb ideig el tudják látni feladatukat, és a vesepótló kezelés megkezdésének ideje kitolható.
Krónikus vesebetegek étrendjében a napi energiabevitel meghatározásánál figyelembe kell venni az életkort, a fizikai aktivitását, a jelenlegi tápláltsági állapotot. Fontos az optimális testsúly elérése és megtartása. Az étrendben alkalmazott tápanyag-összetevőket (fehérje, szénhidrát, zsír) mindig az ideális testsúlykilogrammokra határozzuk meg.
Ideális testsúly kiszámítása: Brocca-index = testmagasság mínusz 100, a 35 év alatti korcsoportban mínusz 10 százalék.
Energiát adó tápanyagaink
Ide tartoznak a szénhidrátok, a zsírok, az olajok, a margarinok.
Szénhidrátok
Az átlagos vegyes táplálkozás során a bevitt tápanyagok több mint a fele szénhidrát, azon belül is összetett szénhidrátok (pl. keményítő). A szervezet energiaszükségletén túl felvett szénhidrátok zöme zsírrá alakul, és később felhasználható raktárt képez.
Zsírok
Az emberi szervezet legfontosabb energiaforrásai, segítik a zsírban oldódó vitaminok felszívódását, állandó szinten tartják a testhőmérsékletet. Szükségesek a sejthártya felépítéséhez, egyes hormonok működéséhez, valamint a D-vitamin képződéséhez.
Fehérjék
A fehérjék szerepe a szervezetben rendkívül sokrétű. A fehérjék aminosavakból épülnek fel. Az aminosavak között vannak olyanok, amelyek előállítására szervezetünk képes, illetve olyanok, amelyekére nem. Ez utóbbiak az ún. esszenciális aminosavak (fenilalanin, valin, triptofán, treonin, lizin, leucin, izoleucin és metionin).
Azokat a fehérjéket nevezzük teljes értékű fehérjéknek, amelyek megfelelő arányban tartalmazzák a szervezet számára nélkülözhetetlen, ún. esszenciális aminosavak mindegyikét. Teljes értékű fehérjék az állati eredetű fehérjék: húsok, halak, belsőségek, tojás, tej, tejtermékek, tejkészítmények.
Nem teljes értékű fehérjék, amelyek nem tartalmazzák az esszenciális aminosavak mindegyikét. Ilyenek a növényi eredetű fehérjék, amelyek megtalálhatók a gabonákban, hüvelyesekben, gombákban, olajos magvakban és diófélékben.
A táplálékkal elfogyasztott fehérjék szervezetünk saját fehérjéinek felépítésére szolgálnak. Gazdag fehérjeforrás minden húsféle, a halak, a tojás, a tej és a különböző tejtermékek. A növények közül elsősorban a hüvelyesek gazdagok fehérjékben, mint például a bab, a lencse, a borsó, a szója. Fontos tudnunk, hogy elégtelen kalóriabevitel esetén a fehérjék is energiaként hasznosulnak.
A napi fehérjebevitel és a vesebetegség súlyossága
A vesebetegség kezdeti vagy csak középsúlyos szakaszában a fehérjebevitelt napi 0,8 g/testsúly-kg-ra kell csökkenteni. Ez egy 175 cm magas, 75 kg súlyú férfi esetén napi 60 g. A magyar táplálkozási szokásokat figyelembe véve ez bizony az étrend betartásánál komoly nehézséget okoz.
A krónikus vesebetegség súlyos szakaszában, ún. végstádiumú vesebetegség esetén a napi fehérjebevitelt 0,7–0,6 g/testsúly-kg-ra szükséges korlátozni. A fehérjebevitel csökkentésével kevesebb bomlástermék képződik, ami „tehermentesítheti” a vesét. Az étrendben a magas fehérjetartalmú nyersanyagok, élelmiszerek mennyiségét csökkentjük. Ügyeljünk arra, hogy nem csak a húsok, húskészítmények, tej, tejtermékek fehérjetartalma magas, de egyes növényi eredetű termékeknek is, pl. szója, olajos magvak, szárazbab, lencse, sárgaborsó, száraztészták. A naponta elfogyasztott fehérjék felét jó minőségű állati eredetű fehérjékből fedezzük! Az étrend fehérjetartalmának csökkentésében segítenek a fehérjeszegény termékek. Ma már szerencsére számos kiváló minőségű, könnyen beszerezhető termékeket találunk.
Tippek: hagyományos tésztafélék helyett használjunk fehérjeszegény tésztaféléket. Liszt helyett sűrítsünk étkezési keményítővel.
Ásványi anyagok
A veseműködés beszűkülésével a vese kevéssé képes az ásványi anyagok (kálium, foszfor, nátrium) kiválasztására, az étrend összeállításakor ezt is számításba kell venni.
Nátrium
A nátrium a szervezetben számtalan folyamatban vesz részt: a folyadékháztartás szabályozásában, az izomműködésben, az ingerületátviteli folyamatokban, a sav-bázis egyensúly fenntartásában. A konyhasó (nátrium-klorid) egyik alkotórésze a nátrium. A túlzott sózás emeli a vérnyomást, rontja a veseműködést. Kerüljük a nátriumban gazdag élelmiszereket (ízesítő porokat, zacskós leveseket, mártásporokat, füstölt húsokat és húskészítményeket, konzerveket, sajtokat, savanyúságokat, mustárt, ketchupot, majonézt és sózott rágcsálnivalókat, például chipset és ízesített pattogatott kukoricát).
A konyhasó-fogyasztás napi maximum 5 g legyen. A tápanyagtáblázatok a nátriumtartalmat adják meg, ami nem azonos a nátrium-kloriddal, vagyis a konyhasóval. 5 g konyhasó 2 g nátriumnak felel meg.
Tippek: só helyett használjunk fűszernövényeket, delikát helyett natúr vegetát. Soha ne sózzuk meg a paprikát, paradicsomot, uborkát, retket! Érdemes az ásványvizek sótartalmára is odafigyelni, hiszen sok nátriumot spórolhatunk meg egy jól kiválasztott vízzel. A hazánkban egyébként is magas konyhasófogyasztás miatt hipertóniabetegségben, cukorbetegségben és krónikus veseelégtelenségben is egyértelműen előnyösebb az alacsony nátriumtartalmú (20 mg/liter alatti) ásványvizek rendszeres fogyasztása.
Foszfor
Felnőtt ember szervezetében 700–800 gramm foszfor van, ezzel a második legnagyobb mennyiségben megtalálható ásványi anyag. A kalciummal együtt alkotott vegyülete a csontok és fogak fontos építőeleme, szerepe van a fehérje-, zsír- és szénhidrát-anyagcserében, az energia tárolásában.
A krónikus vesebetegségben a vér foszfortartalmának emelkedése hátrányosan befolyásolja a csontok és az érfal állapotát. A napi foszforbevitel ezért ne haladja meg a 800 mg-ot. Ennek betartását nehezíti, hogy foszfor kisebb-nagyobb mennyiségben szinte mindenben megtalálható, mivel az élelmiszeripar alapanyagai között szerepel, elsősorban savanyítóanyagként foszforsav néven.
Sok foszfort tartalmaznak a hüvelyesek, olajos magvak, húsok, sajtok, máj, füstölt termékek. Ételkészítéskor a főzőlé elöntésével a foszfortartalom alig vagy egyáltalán nem csökkenthető.
Kálium
Szinte valamennyi enzimfolyamatban részt vesz. Az ingerületvezetés, az ideg-izom ingerlékenység fontos eleme. Szerepe van a szervezet só-víz háztartásának szabályozásában. Hiánya és többlete egyaránt veszélyes. Egészségesekben normál táplálkozás és folyadékfelvétel mellett a káliumfelvétel és -leadás egyensúlyban van.
Krónikus vesebetegségben a romló a káliumkiválasztás miatt kerülni kell a túl sok káliumot tartalmazó ételeket. A vér túl magas káliumszintje szívműködészavart, sőt szívmegállást is okozhat. A napi káliumbevitel csökkentését a kezelőorvos határozza meg a laborvizsgálatok tükrében. A legmagasabb káliumtartalma a zöldségféléknek és gyümölcsöknek van.
Magas káliumtartalmú élelmiszerek: aszalt gyümölcsök, szárazhüvelyesek, olajos magvak.
Tippek: az étrend káliumtartalma nem csak a nyersanyag-válogatással, de az ételkészítés során a főzőlé elöntésével is csökkenthető. Készítsünk rakott, csőben sült ételeket, hiszen itt a zöldségeket előfőzzük, a főzőlevet leöntjük. A befőttek, üveges vagy konzervzöldségek esetén azok levét ne használjuk fel.
Folyadékfogyasztás
Krónikus vesebetegségben különösen fontos a folyadékbevitel és -leadás egyensúlyban tartása. Célszerű, ha a beteg egy füzetbe írja a napi elfogyasztott folyadék és a napi ürített vizelet mennyiségét. Fontos tudni, hogy a levesek, főzelékek, krémek, pudingok is folyadéknak számítanak. A gyümölcsök 80–90%-a víz!
A beteg rendszeresen mérje a testsúlyát reggel és este, mindig azonos időben és ruhában. A reggel és este mért súly között nem lehet több fél kilónál. A nagyobb súlyeltérés vizenyők kialakulására utal. A vese már nem képes a felesleges folyadék teljes eltávolítására, az a szövetközti térben kórosan felszaporodik.
Krónikus vesebetegek étrendjét is mindig egyénre szabottan, a kezelőorvos, dietetikus, a beteg és a családtagok bevonásával kell összeállítani.
A következő recepteknél megadott mennyiségek négy, az energia-, fehérje-, zsír- és szénhidrátértékek egy személy adagjára vonatkoznak.
A receptek kiötlője: Nagy Gyuláné Tajti Éva dietetikus, a fotókat Schäffer Ádám Dávid készítette.
Nagy Gyuláné Tajti Éva
A Semmelweis Egyetem Ápolásvezetés vezető dietetikusa. Szakterületei: nefrológia, hipertónia, diabetológia. A Humán Táplálkozási Szakmai Kollégium tagja.
