Hogyan vigyázzon a cukorbeteg a veséjére és az idegrendszerére?

Hazánkban a lakosság 5 százaléka szenved cukorbetegségben és jelentős részük, csaknem 90 százalékuk, 2-es típusú cukorbeteg. Sajnos, míg korábban a 40–50-es korosztályt érintette (régebben időskori diabétesznek is nevezték), mára már nem ritkán észlelhető a 20–30 évesek körében. A folyamat előrehaladása következtében előbb-utóbb gyógyszeres, majd inzulinkezelés válik szükségessé.

Az utóbbi évtizedekben egyre jobban ismertté vált a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának folyamata. Kiderült, hogy ez a kórállapot népbetegségnek tekinthető, kialakulásában örökletes tényezők, immunológiai folyamatok, a nem megfelelő életmód, a helytelen táplálkozási szokások játszanak döntő szerepet.

A 2-es típusú cukorbetegség felfedezésének időpontjában az esetek túlnyomó többségében már a magasvérnyomás-betegség is fennáll, és ezt kíséri a vérzsírok emelkedett, a HDL-koleszterin csökkent szintje és a hasi elhízás. Mindez a 2-es típusú cukorbetegség alapját képező inzulinrezisztencia következménye, a vér inzulinszintje megemelkedik, ez együtt jár az erek összeszűkülésével és a nátrium visszatartásával. Ugyanakkor a vese vérnyomást szabályozó mechanizmusa is kórosan megváltozik. Ezek együttesen vezetnek a magas vérnyomás kialakulásához.

A részletezett kóros folyamatok a kiserek megbetegedését, szűkületét okozzák. A veseműködés következményes romlását (nefropátia) jelzi a fehérje megjelenése a vizeletben (fehérjevizelés, albuminúria). Ugyancsak jel a szem ideghártyájának elváltozása (retinopátia), valamint a környéki idegek károsodása (neuropátia).

Napjainkban a cukorbetegek gondozásának egyik legfontosabb feladatát az idült szövődmények megelőzése, kezelése jelenti. Ennek oka, hogy az utóbbi évtizedekben a cukorbetegség jól kezelhetővé vált, a betegek várható élettartama kitolódott, így a hosszú évekre, sokszor évtizedekre nyúló kórtörténet során lehetőség van a késői szövődmények kialakulására.

A művesekezelések, illetve veseátültetések jelentős része a cukorbetegség okozta veseelégtelenség miatt történik.

A cukorbetegség okozta idegrendszeri szövődmény jellegzetesen az alsó végtagokon okoz panaszt, de károsíthatja a szív- és érrendszeri, gyomor-bélrendszeri és a szexuális funkciókat is.

Mit tehetünk a cukorbetegség és ezzel együtt a vesebetegség megelőzése érdekében?

Az első és legfontosabb tényező az életmód megváltoztatása, a testsúly csökkentése. Ez részben testmozgással, részben a táplálkozási szokások megváltoztatásával biztosítható. A hirtelen fogyás nem vezet megfelelő eredményre, mert az esetek túlnyomó többségében rövidesen visszatér az eredeti testsúly. Úgy kell a testmozgást és a diétát felépíteni, hogy havonta 1-2 kg-mal csökkenjen a testsúly. Ételeinket úgy kell megválasztani, hogy az energiabevitel ne haladja meg a napi 1200 kilokalóriát (ez változhat az életkorral, foglalkozással). Diétánkat úgy kell összeállítani, hogy a szükséges energia 10 százalékát fehérje, 40–50 százalékát gabona- és gyümölcsfélék, 25–30 százalékát zsiradékok, főleg telítetlen zsírsavak alkossák. A testsúlycsökkentés érdekében a zsiradékok, csökkent cukortolerancia esetén pedig a szénhidrát arányát kell lejjebb vinni. Tartózkodni kell a cukor, édes sütemények, alkohol fogyasztásától, helyettük édesítőszereket, gyümölcsleveket kell választani.

Nem mellőzhető a nátriumbevitel mérséklése. Az egészséges táplálkozáshoz tartozik a megfelelő mennyiségű növényi rostot tartalmazó zöldségfélék fogyasztása is. A testmozgás, a fizikai aktivitás fokozása is rendkívül fontos. A testmozgás nem jelent többet, mint naponta 20-30 perces intenzív séta, úszás, kocogás, torna.

A testmozgás előnyös hatása összetett: csökken az inzulinrezisztencia, a vércukorszint, a vérzsírok, a testsúly, a vérnyomás, viszont nő a HDL-koleszterin szintje, a fizikai terhelhetőség, jobb lesz a közérzet, az alvás minősége, egyszóval, javul az életminőség. A testsúlycsökkentést addig kell folytatni, amíg meg nem közelítjük vagy el nem érjük az ideális testtömegindexet. A megfelelő testsúly fenntartása rendszerint nem okoz már nehézséget.

Ha a testsúlycsökkentés nem jár eredménnyel, de szükséges, van mód gyógyszeres kezelésre orvosi ellenőrzés mellett. Ebben az esetben azonban mindig számolni kell a gyógyszer nemkívánatos mellékhatásaival is. A sokat reklámozott zsírégető szerektől leghelyesebb tartózkodni. Nincsenek megbízható vizsgálatok arra, hogy a szerek nem okoznak-e az alkalmazónak egészségkárosodást a többi gyógyszer együtthatásaként.

A különlegesen nagy testsúlyfelesleg esetében szóba jöhet végső megoldásként a sebészeti beavatkozás is, ennek nagyon szigorú orvosi feltételei vannak.

Nagyon fontos a vérnyomás rendszeres ellenőrzése és megfelelő szinten tartása (130/80 Hgmm alatt) s a szükséges gyógyszerek pontos szedése.

A 2-es típusú cukorbetegség, a romló veseműködés lappangva, különösebb tüneteket nem okozva alakul ki, rendszerint csak véletlenszerűen vagy panaszok esetén fedezik fel. Ezért szükséges 40 éves kor felett évente legalább egy alkalommal a családorvost felkeresni, és az indokolt vizsgálatokat panaszmentesség esetén is elvégeztetni.

Idegrendszeri szövődmények

Az alsó végtagokon, leggyakrabban szimmetrikusan zsibbadás, hasogató fájdalom észlelhető, olykor azonban teljes érzéskiesés is jelentkezhet. A panaszok általában éjszaka fokozódnak, a betegnek sokszor a takaró érintése is kellemetlen. Előrehaladott esetben a talpakon, a fokozott nyomásnak kitett területeken fekély keletkezhet, ami fertőzések kialakulására teremt alapot. Végül kisebb-nagyobb, csonkoló jellegű műtét válhat szükségessé.

A cukorbetegekben az érelmeszesedés következtében létrejött alsó végtagi verőérszűkület is gyakori. Ilyenkor a fájdalom általában valamelyik oldalon kifejezettebb, járásra jellegzetesen fokozódik, pihenésre enyhül. A szövetelhalás a széli, legrosszabb vérellátású területeken (lábujjak, sarok) jelentkezik. A cukorbetegek lábelváltozásaiban – különböző arányban – az idegrendszeri károsodás, a verőérszűkület és a fertőzés is jelen lehet.

A lábszövődmények megelőzésében legfontosabb a láb sérülésének megelőzése. Ennek alapja a megfelelő lábhigiénia, puha zokni használata, kényelmes, kellő méretű cipő viselése. A körmöket fokozott óvatossággal kell vágni. Kerülendő a mezítláb járás, a fájdalomérzet kiesése sportsérülésekhez vezethet. Az elváltozások, sérülések időbeni felismeréséhez a láb naponta végzett önvizsgálata ajánlott.

A láb orvosi ellenőrzésére a cukorbetegség felismerésekor, ezt követően évente legalább egy alkalommal kell sort keríteni. Ehhez hozzátartozik a láb megtekintése (fekélyek, alakbeli elváltozások, fertőzések felismerésére), a láb artériájának megtapintása. A végtag keringését műszeres vizsgálattal (Doppler-készülék) is tanácsos ellenőrizni. Az idegrendszeri károsodás felismerésének egyszerű módja a kalibrált hangvillás vizsgálat.

Neuropátia fennállása esetén mód van speciális gyógycipő felíratására egészségbiztosítási támogatással. A neuropátia okozta fájdalom csökkentésére többféle gyógyszer (oki és tüneti kezelést biztosító szer) áll rendelkezésre.

Azonban ezzel még nincs vége a szövődmények sorának, a cukorbetegség ugyanis szinte észrevétlenül, de az agyat is károsítja, felgyorsítja annak öregedését.

Leépülnek a kognitív funkciók

Mivel az agy nem tudja előállítani vagy kellő ideig tárolni a glükózt, nagyon fontos, hogy a szervezet a perifériák felől megfelelő mennyiségű glükózt szállítson az agy felé. A társuló érszövődmények mellett mind az 1-es típusú, mind a 2-es típusú cukorbetegség központi idegrendszert érintő elváltozásokat is okozhat. Ezek részben strukturális eltérések, mint például az agy sorvadásos megbetegedésében, részben az elektrofiziológiai tulajdonságok változásai, melyek végső soron a kognitív teljesítmény romlásához vezetnek.

Kezdetben ezek a zavarok nem akadályozzák a mindennapokban a cukorbetegek életét. A kognitív funkciók romlása idővel azonban a központi idegrendszer felgyorsult öregedéséhez vezet, vagy az életkorral összefüggő betegségek, mint például az Alzheimer-kór, kialakulásának fokozott kockázatával jár.

Idegrendszeri szövődmények megelőzése

Az idegrendszeri szövődmények megelőzése terén az életmódbeli tanácsok megfogadásának (megfelelő étrend, rendszeres testmozgás segítségével az ideális testsúly elérése/fenntartása, a dohányzás mellőzése) igen nagy jelentősége van.

Jó cukorszint mellett fontos a többi ismert kockázati tényező (vérnyomás, vérzsírok) rendszeres ellenőrzése, erélyes kezelése. A nagyér-szövődmények kivizsgálása a gondozás keretein belül elvégezhető alapvető vizsgálatokon túl (EKG, ultrahangos érvizsgálat) szükség esetén szakellátóhely (kardiológia, ideggyógyászat, érambulancia) bevonásával történhet. Akut keringési események (agyi keringészavar, szívizom-infarktus, végtagi érelzáródások) kezelése minél előbbi kórházi elhelyezést igényel.

Dr. Letoha Annamária

Szegeden végzett az Általános Orvosi Karon 1996-ban. 1996–1997 között háziorvosi rezidens, majd 1997-től az SZTE ÁOK I. sz. Belgyógyászati Klinikáján belgyógyászként dolgozik. Szakterülete a hipertónia, valamint a nefrológia.