Szétszórtság, koncentrációs nehézségek

A szinonimaszótár szerint a szétszórtság hasonló jelentésű, mint a hebrencs, hebehurgya, szeleburdi, kapkodó, kelekótya, meggondolatlan, hóbortos, bolondos, esztelen, figyelmetlen, ütődött, kerge.
Mit is értünk e fogalmak alatt, és mik lehetnek a kialakulásuknak az okai? A figyelemzavar, koncentrációs probléma, szétszórtság, feledékenység jelenségét szeretném megkülönböztetni és a pszichológiai okait megismertetni az olvasókkal.

Figyelemzavar

A figyelemzavart gyakran összekeverik – főleg gyermekkorban – a hiperaktivitás fogalmával, pedig a figyelemzavar nem feltétlenül jelent hiperaktivitást. Figyelemzavarnak nevezzük, ha nem megfelelően figyelünk a részletekre, ha gondatlan hibákat követünk el bármilyen tevékenység közben. A figyelmünk cikázhat számos inger között, és ilyenkor nem tudunk egy dologra koncentrálni, az adott feladatra fókuszálni, csapongunk, vagy pont az ellenkezője: a figyelem odatapad valahova, ezt nevezik a köznyelvben „bambulásnak”. Gyermekkorban az iskolai munka során számos esetben előfordulhat, és sokszor a pedagógusok hibásan hiperaktivitást feltételeznek mögötte, holott önmagában ez nem elég a hiperaktivitás (orvosi nevén ADHD) diagnózisához. A teljesítményingadozás, a hibázás okai között állhat pl. stressz, családi problémák és nem megfelelő pedagógiai figyelem. Tulajdonképpen bármilyen mentális elakadás, probléma egyik legjellemzőbb tünete a figyelem ingadozása. Életkori sajátosság és élethelyzeti állapot is lehet. Más fejlődési feladat kerülhet előtérbe bizonyos életkorokban, pl. kisgyermekkorban a mozgásfejlődés energiákat vonhat el a mentális koncentrációról, vagy serdülőkorban a nemi érés következtében előtérbe kerül az ábrándozás, ami kifejezetten rontja a mentális koncentrációképességet. Vagy gondoljunk csak arra, hogy milyen állapotba kerülünk, amikor szerelmesek vagyunk. A felfokozott érzelmi élet – legyen az negatív vagy pozitív – a mentális teljesítmény rovására mehet. A súlyosabb figyelemzavar és az ehhez társult túlmozgás, impulzivitás tünetegyüttesét nevezzük hiperaktivitásnak vagy más néven ADHD-nak, ami veleszületett vagy fejlődési zavar következménye. A diagnózis pontos felállítása szakember feladata, hiszen számos esetben tapasztalható, hogy megbélyegzik tévesen a gyerekeket ezzel a kórképpel. Az ADHD nemcsak gyerekkorban, hanem felnőttkorban is jelentkező probléma, amely viselkedésterápiával (esetleg gyógyszeres segítséggel) orvosolható.

Az ingerfüggés, a gyors ingerkeresés, felszínes élménykeresés pedig korunk jelensége, amely szintén hasonló tüneteket okozhat, hiszen egy-egy élmény rövid időre köti le a figyelmünket, és egyik impulzus a másikról pedig könnyen és gyorsan elvonja az érdeklődést. Talán ezért is nőtt meg az igény arra, hogy meditáljunk, és megéljük a „most” pillanatát.

Szétszórtság mint állandó tulajdonság

Hátterében többnyire szorongó személyiség áll. Ha pontosabban akarnánk meghatározni, hogy ez mit is jelent, akkor az önbizalomhiány, bizonytalanság, állandó feszültség, megfelelni akarás személyiségjegyekkel tudnánk jobban körülírni az ilyen személyiségű embert. A szorongásnak számos változata lehetséges, de egy közös bennük, hogy az elfogadás és az elismerés utáni vágy, valamint az elutasítástól való félelem, túlérzékenység közös bennük. Az ingerekre fokozott felkészültséggel reagálnak, az emberek elvárásainak minden erőt bevetve válaszolnak, ezáltal sokszor elvesznek az ingerek között: szétszórttá válnak. A sok elvárás túlnő a képességeiken, és kapkodni kezdenek. Valószínű sokan magukra ismernek, de hangsúlyozom, hogy a szorongás egy széles skála, amelynek enyhe jelei bárkinél előfordulhatnak, és a súlyosabb eseteknél beszélünk csak személyiségzavarról. Természetesen ez a személyiségjegy is fejleszthető, a megfelelő pszichoterápia sokat könnyít a ‘bolondos professzor’ attitűdön. Amennyiben ez az életminőséget már nagymértékben rontja, kényszerek, pszichopátiás viselkedésmódok is színezik, célszerű szakemberhez fordulni, mert a szorongás nagymértékben rombolhatja az életvitelt. A megfelelési stressz pedig stresszkezelő technikákkal csökkenthető, ezáltal a szétszórtság is javítható.

Feledékenység

A koncentrációs zavarok mögött állhat feledékenység is. A feledékenység lehet szintén stressz, trauma következménye, de utalhat mentális betegségre (pl. depresszió, szorongás, demencia), illetve egyéb szervi megbetegedésre. A fáradtság és kimerültség első jele, hogy az ingerek, feladatok egyszerűen kiesnek a memóriánkból. A feledékenység a pszichológia tudománya szerint lehet egy megküzdési forma is: a számunkra kínos, negatív élményeket, eseményeket kizárjuk az emlékezetünkből és egyszerűen nem emlékszünk rájuk. Ez nem tudatos tevékenység, hanem a lélek önvédelmi eszköze.

Hipertónia és a koncentrációs nehézségek

A koncentrációs zavar, feledékenység, szétszórtság mind jellemző tünetei lehetnek a magasvérnyomás-betegségnek is. A szervezet, amely felfokozott állapotban üzemel, állandó készenlétben van, képtelen nyugodtan szelektálni az ingerek között. Mivel egy-egy ingerre fokozottan reagál, ezért más ingerek ki is eshetnek a figyelem fókuszából koncentrációs zavart okozva. Fontos tehát odafigyelnünk arra, hogy a szervezetünk megfelelő állapotban működjön, hogy a vérnyomásunk a megengedett tartományban maradjon.

Faludy Viktória