Szerző: Faludi Viktória Feltöltés dátuma: 2015.08.28.

A gyászreakció kezelése

„Látjátok feleim, egyszerre meghalt
és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt.“
Kosztolányi Dezső: Halotti beszéd

Gyötrelmes kín, ha elvesztünk valakit, érzelmileg a legfelkavaróbb életesemény. A mentális zavarok egyik vezető oka a feldolgozatlan gyász, ezért olyan fontos szót ejtenünk arról, hogy hogyan is történik a természetes folyamata, mikor normális és mikor beszélünk patológiás gyászról. A veszteség nemcsak a lelki életet terheli, hanem a fizikai állapotunkra is kihat, számos testi tünetet produkálva.

Gyászmunka

A veszteségek szükséges feldolgozási szakaszát gyászmunkának hívjuk: gyász, mert valakit vagy valamit elvesztettünk, és munka, mert a veszteség elfogadása komoly lelki aktivitást igényel, és intenzív érzelmi igénybevételt jelent.

A gyásznak a mai közhiedelemmel ellentétben fontos jelentősége van, a végcél az elvesztés érzelmi feldolgozása, az énkép, énazonosság újraépítése.

A pszichológia megkülönbözteti a normális gyászfolyamatot és a patológiás gyászreakciót. A gyász lényege az elvesztés – amely lehet valakinek a halála, valakinek vagy valaminek az elvesztése, válás, szakítás, munka elvesztése, nyugdíjba vonulás, költözés stb.– elfogadása, amihez időre van szükség, és különböző fázisokon keresztül zajlik.

Az első szakasz a tagadás időszaka, a sokk hatására érzelmileg bénultnak, kiüresedettnek érzik magukat a gyászolók, vagy pont ellenkezőleg, érzelmi kavalkáddal küzdenek. Zavaros időszak ez, gyakran jellemzi közömbösség, bénultság, és messze van a valóságtól. A „nem velem történik“, „nem lehet igaz“ periódusa ez.

Az elutasítás a védekezés egyik formája, a sokkra adott válasz. A pszichének időre van szüksége ahhoz, hogy kevésbé szélsőséges védekezési megoldást találjon. A következő szakasz a részleges elfogadás, amikor már a teljes tagadás mellett megjelenik a veszteség felfogása, kontrolláltabbá válik a gyászóló.

Ebben az időszakban a düh, a harag, a megkönnyebbülés érzése is természetes. Amennyiben nem volt egyértelmű a viszony az elvesztettel, akkor a bűntudat is előtörhet. Az érzelmi élet szélsőséges reakciói a későbbi fázisokban is elő-előbukkanhatnak.

Depresszióhoz hasonló állapot ez, a gyászoló gondolatai csakis a veszteség és a fájdalom körül keringenek. Gyakori a sírás, frusztráció, a tehetetlenség érzése, kedvetlenség. Az elszakadás időszakában már nemcsak rossz, hanem jó emlékek is előtörnek, a racionalitás kezd felülkerekedni. Az elválás az utolsó fázisa a gyászmunkának, az elvesztés teljes elfogadását megnyugvás követi, a szomorúság nem tölti már be a teljes életet.

A lelki jelenségeket testi tünetek kísérik, a gyász a stressz tüneteit mutatja: torokszorítás, pulzusváltozások, vérnyomásváltozás, gyengeségérzés, alvás- és evészavar stb. mind természetes velejárója a lelki folyamatnak.

A gyász folyamata lassú, gyakran hetekig, hónapokig eltarthat. Napjainkban nehezebb átélni a veszteséget, hiszen minden arra ösztönöz minket, hogy elfojtsuk negatív élményeinket, hogy gyorsan adaptálódjunk. A régit minél előbb kövesse az új, ne ragadjunk le az érzelmi veszteségeinknél, „minél előbb“ és „minél gyorsabban“ legyünk túl mindenen. A lelki regenerálódáshoz azonban idő kell, nem lehet megúszni és kihagyni egyetlen szakaszt sem. A gyászt át kell élni, persze megkönnyíteni lehetséges.

Minden olyan reakciót, amely eltér a normális gyászfolyamattól, a szakirodalom patológiás gyásznak hív, konkrét kritériumai nincsenek, azonban ha elmarad a gyászreakció, túl hosszú, vagy az intenzitása bizarr, ha a szokványostól eltérő pszichés és testi tünetek kísérik, érdemes segítséget kérni, szakemberhez fordulni.

Hogy könnyebb legyen

Ahogy a fentiekben említettem, a gyászt muszáj átélni és időt hagyni neki. Lehet sírni és szomorkodni, dühöngeni és örülni. Mindent lehet és kell is. A megküzdés ott van bennünk (vannak veszélyeztettebb csoportok: mentális zavarral küzdők, pszichológiailag kevésbé immunisak stb., akikre jobban kell ügyelni), meg kell keresni és használatba kell állítani ahhoz, hogy megerősödve kerüljünk ki a veszteségeinkből. Az eszköztár mindenkinél más: van, akinek a beszélgetés, másnak a hallgatás, van, akinek a szociális tér és egyeseknek az egyedüllét segít. Hagyjuk, hogy a gyászoló megtalálja a neki legmegfelelőbbet, időt és szabadságot hagyva neki.

Az elfojtás sosem jó megoldás, az emlékezés fontos része a feldolgozásnak. Azonban a gondolatok kontrollálása is fontos, néha el kell terelni azokat, munkával, feladattal. Ahhoz, hogy könnyebben alkalmazkodjunk a megváltozott élethez, magunkkal is kell foglalkoznunk. Tervek, saját elfoglaltságok elviselhetőbbé teszik a gyászt.

Sosem szégyen szakember segítségét kérni, a terápia sokat segít a gyász feldolgozásában, a továbblépésben, hogy megelőzzük a patológiás gyász okozta mentális zavarokat.

Veszélyeztetett csoport: hipertóniás betegek

Már korábban szó esett arról, hogy vannak olyan csoportok, akik sérülékenyebbek, ezáltal veszélyeztettebbek is a gyászfeldolgozás szempontjából. A hipertóniával küzdők is idesorolhatók. A hipertónia hátterében sokszor a stressz nem megfelelő feldolgozása áll, azaz a magasvérnyomás-betegek általánosságban nehezebben állnak ellen a pszichés megterheléseknek. Megküzdési eszköztárukban az elfojtás gyakran szerepet kap. Ez a fajta védekezés pedig a gyászreakciójukat is eltérítheti a normális lefolyástól. A gyász jelentős lelki megterheléssel jár, ezért lényeges, hogy fokozottabban figyeljünk ezen csoport tagjaira. A pszichológiai segítség különösen ajánlott magasvérnyomás-betegség esetében, a terápia segít kibővíteni a megküzdési lehetőségeket, felszínre kerülnek az elfojtott konfliktusok, az egyén pedig megtalálhatja és fejlesztheti saját védekezőképességét.

szerzo

Faludi Viktória

Krízisterapeuta, sportkonzultáns. Diplomáját és szakpszichológusi oklevelét az ELTE BTK pszichológia szakán szerezte. Fél évig ösztöndíjasként Barcelonában tanult; szakközgazdászi oklevelet is szerzett. Jelenleg magánpraxist folytat. Fő szakterületei között szerepel a szorongás, a krízis és a sport pszichológiája. Számos válogatott élsportoló pszichológusa. Az olimpia évében jelent meg első könyve A sport pszichológiája címmel, amely 2014-ben Nyírő Gyula-díjat kapott. 2015-ben az ELTE egyik nagykövete lett.

Megjelent a hypertonia2015/1. számában

Szeretne közvetlenül értesülni az újdonságokról? Megrendelési információk

 

A szerkesztőség megjegyzése: az optimális cukoranyagcsere eléréséhez az oldalakon hirdetett termékek alkalmazása esetén is feltétlenül szükséges a beállított diéta,
a rendszeres mozgás, és az orvosa által rendelt gyógyszerek használata, valamint a rendszeres ellenőrzés! Minden esetben kérje ki kezelőorvosa véleményét!
A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!