Szerző: Faludi Viktória Feltöltés dátuma: 2015.08.28.

A legenyhébb főbűn: a falánkság

A bibliai főbűnök közül a falánkság az, amit a társadalom a legenyhébben kezel: a legkisebb vétek a hét közül. A torkosság pajkos csínytevés, azonban talán a leglátványosabbak a következményei, nemcsak a testi, hanem a lelki állapotról is beszédes képet nyújt és a legjobban veszélyezteti mentális és fizikai állapotunkat.

„Egyet a papának, egyet a mamának…”

Az újszülött napirendje az etetések köré szerveződik, azaz minden tapasztalási folyamat innen indul ki. Az „éhség-evés-jóllakottság” gyermeki tanulásának folyamata leegyszerűsítve a következő: a csecsemő jelzi szükségleteit, az édesanya pedig reagál rá, vagy jól, vagy rosszul teszi azt. Ha a csecsemő éhes és enni kap, akkor megerősítést nyer az éhségérzet és annak megfelelő kielégítése. Amennyiben az anya félreértelmezi a gyermek igényeit, és a csecsemő akkor is enni kap, amikor más szükségletét kellene kielégíteni, a tanulás rossz útra terelődik: a kisbaba megtanulja, hogy ha pl. kényelmetlenül fekszik, akkor is az evés a megoldás – ami ugyan pillanatnyilag csökkenti az éhségérzet okozta feszültséget, ámde hibás összetanulást eredményez –, ezáltal kevésbé tudja majd elkülöníteni (megkülönböztetni) szükségleteit és azok kielégítésének módját. A kisgyermekkorban az evés a továbbiakban is központi szerepet játszik. A gyermek megtanulja kontrollálni és megfelelően kielégíteni éhségérzetét, amennyiben a szülei adekvát módon reagálnak gyermekükre: ha az evés nem lesz játszmák színtere, ha nem kap kiemelten központi szerepet, ha nem a jutalom és büntetés eszköze lesz, és sorolhatnám még a hibalehetőségeket. Az evés a legfontosabb kontrollfunkcióvá válik: „ÉN felügyelem és határozom meg, mennyit és mikor eszem”, ha ebben a szülő partner, akkor az evés helye a gyermek életében egy fontos, de nem kiemelt szerepet tölt majd be. Az evészavarok, testkép-problémák táptalaja a téves szülői magatartás, az étkezés körüli szülői játszmák és szorongások következménye.

Etetés mint szimbólum

Aki szeret, etet – hangzik a jól ismert szólás. Az etetés a szeretet szimbóluma. Mind az étel készítése, mind pedig elfogadása az intimitás, bizalom jelképe. Vacsorákat adunk barátainknak, süteményt sütünk az unokáinknak, közös tányérból csemegézünk a szerelmünkkel. Az etetés az evolúció szempontjából is fontos viselkedési minta, hiszen az élet alapja a tápanyagfelvétel.

Ki ne emlékezne a karácsonyi sütemény illatára, amit nagymamánk készített, és ami oly élesen beleégett a memóriánkba. Az ízek és illatok a legmélyebben vésődnek bele emlékezetünkbe. Ezért oly könnyű őket előhívni és társítani kellemes élményekkel. A nagymama tukmáló mondatainak felidézése is kellemes érzéseket okoznak bennünk. Az ünnepek közeledtével pedig egyre erőteljesebb hatással vannak ránk, és azon vesszük észre magunkat, hogy mi is hasonló intenzitással kínáljuk az általunk készített ételeket, ezzel is kifejezve gondoskodásunkat és szeretetünket.

Az etetés a szexuális aktus szimbóluma is. A csók például a csócsáló etetésből eredeztethető. Az adás-elfogadás, a bekebelezés és eggyé válás mind az evésre, mind pedig a szexuális tevékenységre is használható fogalmak. Közös gyökerük vitathatatlan. A pszichológiai gyógyításban pedig szintén elválaszthatatlanok (az evészavarok mögött szexuális eredetű problémák is húzódnak).

A buddhizmus képviselői azt állítják, hogy akivel egy tányérból eszünk, azzal karmikus kapcsolatunk lesz, azaz valahogy összefonódik a sorsunk. A közös evések tehát kötődést, ragaszkodást generálnak.

Az ünnepi vacsorák, a „terülj, terülj asztalkám”, a bőséges lakomák a gazdagság, a jólét kifejező eszközei.

A társadalmunkban azért is nyerhettek ekkora teret a fogyókúrás módszerek, mert az étel könnyen elérhető és viszonylag olcsón beszerezhető lett, tehát nem az az érték, ha van, hanem az, ha meg tudjuk állni, hogy ne együnk, ha önkontrollt tudunk gyakorolni ebben a bőségben.

Ünnepi falánkság és az egészség

A pszichés betegségek és mentális zavarok egyik fő tünete az étkezési szokások megváltozása. A hirtelen hízás vagy fogyás sok esetben lelki okokra vezethető vissza. Van, aki a stresszt úgy próbálja csökkenteni, hogy többet eszik, van, aki ebben az állapotban képtelen enni és elmegy az étvágya. Számos pszichés zavar csoportosítható az evés köré, ezeket összefoglaló néven evészavaroknak hívjuk. Gyógyításuk összetett feladat.

Az ünnepek mindnyájunk szabályain lazíthatnak, ezek azok a napok az évben, amikor elengedhetjük a szigorú kereteinket és ehetünk kedvünkre. Mégis arra intenék mindenkit, hogy tegye ezt mérsékletesen. A túlevésnek amellett, hogy fizikai tüneteket okozhat, hosszú távon pedig betegségbe (magas vérnyomás, koleszterinemelkedés stb.) is torkollhat, kellemetlen lelki következményei is lehetnek. A torkosság kínzó bűntudatot idézhet, amelyet megpróbálhatunk újévi fogadalmakkal enyhíteni. A szokásainkon való változtatás sikere azonban nemcsak ezen múlik, hanem lelki egészségünkön is. Ez persze nem jelenti azt, hogy az egészséges ünneplés az önmegtartóztatásról szól, nyugodtan együnk egy süteménnyel többet!

szerzo

Faludi Viktória

Krízisterapeuta, sportkonzultáns. Diplomáját és szakpszichológusi oklevelét az ELTE BTK pszichológia szakán szerezte. Fél évig ösztöndíjasként Barcelonában tanult; szakközgazdászi oklevelet is szerzett. Jelenleg magánpraxist folytat. Fő szakterületei között szerepel a szorongás, a krízis és a sport pszichológiája. Számos válogatott élsportoló pszichológusa. Az olimpia évében jelent meg első könyve A sport pszichológiája címmel, amely 2014-ben Nyírő Gyula-díjat kapott. 2015-ben az ELTE egyik nagykövete lett.


Szeretne közvetlenül értesülni az újdonságokról? Megrendelési információk

 

A szerkesztőség megjegyzése: az optimális cukoranyagcsere eléréséhez az oldalakon hirdetett termékek alkalmazása esetén is feltétlenül szükséges a beállított diéta,
a rendszeres mozgás, és az orvosa által rendelt gyógyszerek használata, valamint a rendszeres ellenőrzés! Minden esetben kérje ki kezelőorvosa véleményét!
A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!