Szív- és érrendszeri betegségek diabéteszben

A világ zömmel fehér ember lakta vidékein az emberek rokkanttá válásáért vagy korai haláláért javarészt három alattomos kór, a cukorbetegség, a magas vérnyomás és a szívbetegségek összefonódása a felelős. A „leggyakoribb halálokok” listája szerint még a daganatos megbetegedések és a közúti balesetek sem vetekedhetnek e három betegség együttes fennállása által okozott halálozások számával.

Cukorbetegség

Közülük a cukorbetegség a legalattomosabb. Elsősorban azért, mivel közvetlen szerepe van a másik két kórfolyamat kialakulásában. A világszerte járványszerű gyorsasággal terjedő cukorbetegség több mint 90 százaléka az ún. 2-es típushoz tartozik. Kialakulásában az örökletes tényezőkön és a szülői ház életvezetésén, valamint konyháján kívül környezeti tényezők, elsősorban a „modern” életvitel hátrányai játszanak szerepet, illetve felelősek járványszerű terjedéséért. Ugyanis a kétkezi munka háttérbe szorulása, a járműhasználat nagyobb arányúvá válása miatt jelentősen lecsökkent a emberek mindennapi életével járó fizikai erőkifejtés. Az egyre terjedő internetes és televíziós hálózat szolgáltatásai következtében pedig gyermekkortól az aggastyánkorig egyre több időt töltenek az emberek e készülékek előtt. Annál is inkább, mivel az internet biztosította gyors üzenetváltás és intézkedési lehetőségek nélkül szinte már nem lehet létezni. Sokan még a hivatásuk gyakorlásával járó teendőiket is egész napon át székben ülve végzik, akár otthon, akár a munkahelyen, az internet segítségével. Emellett az élelmiszerek és italok (pl. alkoholos italok, sörök, egyes üdítőitalok) egyre nagyobb mennyiségben tartalmaznak felesleges kalóriát, főleg kristályos cukrot stb. Sajnos, a legtöbb ember nem ügyel a mindennapi fizikai erőkifejtése és az elfogyasztott étele kalóriatartamának egyensúlyára. Pedig ezt már gyermekkorától kezdve kellene figyelnie és egyensúlyban tartania. Nem csoda, hogy mindezek következtében fokozatosan felszaporodik a zsigerek között – többnyire a hasban – a káros anyagokat (adipocitokineket) termelő zsír mennyisége. Ezen adipocitokinek hatására egyre fiatalabb korban és a szervezet egyre több területén alakul ki idült, lappangó, gyulladásos állapot, amely további számos kóros elváltozás, köztük a magas vérnyomás és a szívbetegségek kiváltója. Alattomos a 2-es típusú cukorbetegség azért is, mert a vércukor tartós emelkedettsége nem vehető észre azonnal, nem fáj. Így, gyakran csak 10–15 év múlva fedezik fel a betegséget, amikor már számos szív- és érszövődménye kialakult. Hazánkban a már felismert, ún. nyílt 2-es típusú cukorbetegségben a felnőtt lakosság mintegy 9 százaléka, a szénhidrát-anyagcsere ezt megelőző zavarában pedig a felnőtt lakosságnak majdnem 20 százaléka szenved.

Magasvérnyomás-betegség

A másik alattomos kór a „magasvérnyomás-betegség”, amely a 2-es típusú cukorbetegek 80 százalékában van jelen. A hipertóniás szívbetegségben szenvedőkben pedig kétszer gyakoribb a cukorbetegség, mint az egészséges vérnyomású egyénekben. Szoros, együttes megjelenésüket az magyarázza, hogy a magas vérnyomás kialakulásában csakúgy, mint a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásában vezető szerepet játszik a szöveti inzulinrezisztencia és kísérője, a vér tartósan magas inzulinszintje. Igazolja ezt, hogy kövér cukorbetegekben a testsúly jelentős csökkentésével egyidejűleg mérséklődik az emelkedett vérnyomás szisztolés és diasztolés értéke, a szénhidrátanyagcsere-zavar súlyossága, valamint a szívbetegség kockázati tényezőinek, köztük az érelmeszesedést fokozó zsíranyagcsere-zavarnak a súlyossága. Emellett a verőerekben fennálló, kórosan magas nyomás fokozott terhet ró a szívizomzatra, növeli a verőerek tónusát, vastagítja, átrendezi és merevíti az erek falát, valamint fokozza a koleszterin lerakódását az érfalba. Az esetek legnagyobb részében véglegesen nem gyógyítható meg, csak az egészségesek szintjére mérsékelhető folyamatos és megfelelő kezeléssel. Nagyon fontos annak hangsúlyozása, hogy a magas vérnyomás fennállása teljes biztonsággal csak mindkét karon, 5-10 perces pihenést követően, legalább három alkalommal, nyugodt körülmények között mérve és az otthon vezetett vérnyomásnapló adatai vagy 24 órás vérnyomás-monitorozás alapján állapítható meg. Fokának megítéléséhez elengedhetetlen a szemfenék vizsgálatának időszakos megismétlése. Megelőzésében és kezelésében rendkívül fontos a dohányzás elhagyása, a napi sóbevitel (2,4 g-nál kevesebb) és alkoholfogyasztás (max. 1-2 dl bor) mérséklése, illetve telített helyett többszörösen telítetlen zsírsavak fogyasztása, valamint a rendszerint fennálló társbetegségekben is megkövetelt, rendszeres fizikai testmozgás, egészséges életvitel és testsúlyrendezés. Csak ezen három, rendszerint összefonódott, alattomos betegségegyüttes kezelésével és gondozásával előzhető meg a cukorbetegek hipertóniás szívbetegségében idővel megjelenő szívelégtelenség.

Szívbetegségek

A harmadik alattomos kór a „szívbetegségek” különböző megjelenési formái. Közülük leggyakoribb a koszorúérbetegség, amely a szív vérellátását biztosító ún. koszorúerek elmeszesedése okozta beszűküléséből eredő szívvérellátási zavar, amely a szívizomzat működésének rosszabbá válását okozza. A koszorúér-betegség nemcsak nyílt cukorbetegségben, hanem már az azt megelőző szénhidrátanyagcsere-zavarban is korábban, gyakrabban és súlyosabb formában jelentkezik. Leggyakoribb megjelenési formái – súlyosságuk növekvő sorrendjében – a terhelésre mindig azonos formában fellépő „stabil angina pectoris”, amely Nitromint tabletta, illetve spray adására azonnal megszűnik és tartós gyógyszeres kezeléssel újrajelentkezése, illetve súlyosbodása elkerülhető. További formája a nyugalomban is fellépő, egyre állandósuló, Nitromint készítményekre nem szűnő „instabil angina pectoris”, amelynek végkifejleti formája a „szívizominfarktus”. Az utóbbi két formát együttesen „heveny koszorúér-tünetegyüttes”-nek is nevezik, mert mindkettő esetében kettő órán, de mindenképpen 12 órán belüli katéteres orvosi beavatkozással megelőzhető a szívizomelhalás végleges kialakulása, a szívizomzat infarktusa. Nagyon fontos tehát a mentők azonnali hívása és a mielőbbi kórházba szállítás. A koszorúerek vérellátási zavara a szívizmon kívül kiterjedhet még a szív ingerképző és ingerületvezető rendszerére is, ami „ritmuszavarok”-hoz, sőt „hirtelen szívhalál”-hoz vezethet. Megelőzésében a szénhidrát- és zsíranyagcsere-zavar rendezése, valamint a magas vérnyomás korai felismerése és a kezelés mielőbbi elkezdése mellett a dohányzás elkerülése a legfontosabb. Az ezredforduló utáni első években az Egyesült Államokban (Helena, Montana) és az Egyesült Királyságban átmenetileg bevezetett köztéri dohányzási tilalom megdöbbentő mértékben csökkentették a szívinfarktussal kórházba kerülő, 60 életév feletti férfiak és nők, valamint a 60 év alatti férfiak számát. Sajnos nemcsak az aktív dohányzás veszélyes! Passzív dohányzás akkor fordul elő, ha a nem dohányos belélegzi a dohányosok kilélegzett levegőjének vagy parázsló cigarettájának füstjét, amely számos kémiai, toxikus, rákkeltő vegyület és szabad gyök illékony állapotú keveréke. A kapcsolatos vizsgálati adatok elemzése során nyilvánvalóvá vált, hogy a passzív dohányzás káros szívhatása fiatalokban a legkifejezettebb. A passzív dohányzás még egészséges emberben is a cukorbetegek hipertóniás szívbetegségében észlelhető zavarokkal azonos eltéréseket vált ki. Kimutatták, hogy 30 perces passzív dohányzás egy órán belül fokozza és 24 órán át fenntartja az ereket bélelő endotelsejtek burjánzását és kóros vándorlását, valamint az idült, lappangó, szöveti gyulladás állapotát. Helyesek tehát az Európai Unió és hazánk rendelkezései, amelyek még szabadtéri csoportosulások esetén is tiltják a dohányzást. A jó levegőjéről híres Ausztráliában mutatták ki, hogy kávézók és vendéglők kerthelyiségében a levegő szennyezettségi értéke általában alacsony (3,98 µg/m³). Amikor a kerthelyiség vendégei közül egy személy rágyújtott, a szennyezési érték 2,5-szeresére (10,59 µg/m³), majd amikor még egy vendég rágyújtott, négyszeresére (17,00 µg/m³) növekedett. A megelőzés érdekében fontos a koszorúér-betegségben veszélyeztetett egyének 1-2 évenkénti, hosszú távú kockázatfelmérése, majd a kockázatok tényezőinek megszüntetése. E kockázatfelmérést az egyén adatai alapján kezelőorvosa végzi, és közli az illetővel a felmérésből következő kockázatcsökkentési teendőket, amelyek betartása jelentősen mérsékli az állapot várható rosszabbodását. Cukorbetegségben szenvedő koszorúérbetegekben legalább évente, illetve a panaszoktól függően ennél gyakrabban ajánlott e vizsgálatok megismétlése és kiegészítése 24 órás vérnyomás-, illetve EKG-ellenőrzéssel. A megelőzés érdekében, a szénhidrátanyagcsere-zavarban szenvedő, de koszorúér-betegségükről nem tudó betegekben az életkor előrehaladtával egyre gyakrabban (5–1 évenként) ajánlott a nyugalmi, illetve terheléses EKG és ultrahangos szívvizsgálatok elvégzése. A 45. életév feletti cukorbetegek koszorúér-betegségének megelőzésében pedig jelentős eredmény érhető el napi 100 mg aspirin adásával. A szívbetegség másik kórképe a „cukorbeteg szív”, amikor szénhidrátanyagcsere-zavarban lecsökken a szív teljesítőképessége, sőt angina pectoris is felléphet anélkül, hogy a koszorúérrendszer nagyereiben érelmeszesedés állna fenn. A kórkép kialakulása annak következménye, hogy a szervezet érhálózatának kiserei (arteriolák, kapillárisok) már a szénhidrát-anyagcsere korai zavarában károsodnak. Szívizom esetében ez a kisérkárosodás a nagyérkárosodáshoz hasonló vérellátási zavart idéz elő. Ehhez járul az idegrendszer vérellátási zavara által kiváltott szívbeidegzési és szabályozási zavar, amely egyrészt rontja a szív alkalmazkodását teljesítményének fokozásakor, másrészt az általa kiváltott érzéskiesés következtében nem érződik az angina pectoris okozta fájdalom (néma infarktus). A „cukorbeteg szív” teljesítőképességének csökkenésében közrejátszik még a szív izomállományának túltengése (hipertrófia), kötőszövet-állományának merevebbé és tömegesebbé válása (fibrózis) és a szívizom összehúzódását rontó kalciumanyagcsere-zavar, valamint az összehúzódások energiaellátását biztosító anyagcserefolyamat oxigénigényesebbé válása, mivel cukorbetegségben a glukóz helyett zsírégés termeli az energiát. Mindezek közvetlen következményei a szénhidrát-anyagcsere zavarának. A megelőzés érdekében cukorbetegség esetén mindig gondolnunk kell e kórfolyamat fennállására, ha kimutatható valamely kisérbetegség (retinopátia, nefropátia stb.) és a szívbeidegzési zavar. A kórkép fennállásának ismerete azért fontos, mivel korán megkezdett kezelésével eredményesebben mérsékelhető az általa okozott szívelégtelenség és elektromos instabilitás (pitvarfibrilláció). Hazánkban a cukorbetegek kétharmada szívbetegségben hal meg.

A „szívelégtelenség” a nem kellően kezelt magas vérnyomás és a szívbetegségek valamelyikének vagy összességének a szövődménye, amelyet a cukorbetegség súlyosbít. Ilyenkor a szív képtelen a szervezet megfelelő oxigén- és anyagcsere-ellátását biztosító pumpaműködés teljesítésére. Előfordulása magas vérnyomás esetén és cukorbetegségben sokkal gyakoribb (12%), mint nem cukorbetegekben (3%). A túlélés esélye arányosan csökken a magas vérnyomás és az anyagcserezavar súlyosságával.

Mindezen alattomos betegségek fellépése elkerülhető a megelőzés feltételeinek betartásával, amelyek ismertetése már számos kiadványban megjelent, mégsem vált mindennapi életünk részévé. Talán azért, mert nem értettük meg a jelentőségét. Ismétlés a tudás anyja! Ezt kívánta szolgálni ez az írás.

Prof. dr. Pogátsa Gábor