Fókuszban a stroke

A stroke (ejtsd: sztrók) az angol neve (ütést, csapást jelent) a magyar köznyelv által gutaütésnek, szélütésnek hívott betegségnek. Agyvérzésnek is nevezik, annak ellenére, hogy csak a betegek mintegy 20 százalékában áll fenn tényleges, az agy állományát roncsoló vérzés. Hátterében az agy vérellátási zavara következtében létrejövő működészavar áll, mely maradandó károsodásokat, illetve halált okozhat.

A stroke gyakori, súlyos népbetegség

A stroke a fejlett gazdasági országokban a szívbetegségek és rosszindulatú daganatok után a harmadik leggyakoribb halálok. A betegek száma évről évre nő, Magyarországon évente 42 ezer ember kap stroke-ot, minden harmadik beteg azonnal, minden hatodik pedig egy hónapon belül meghal az agyi érkatasztrófa következtében.

A túlélők életminősége is rendkívül kedvezőtlen, ez a betegség okozza a legtöbb maradandó rokkantságot. Az érintettek közel 30 százaléka egész életére ágyhoz kötött marad, sokan kerekesszékbe kényszerülnek, mintegy 40 százalékuk részben vagy teljesen mások segítségére szorul, kb. 15 százalék nem vagy csak súlyos nehézségekkel tud beszélni (afázia), csaknem 30 százalékuk pedig depresszióssá válik. További nehézséget jelent, hogy a stroke-ot elszenvedett betegeknek mintegy 15-szörös az esélye az újabb stroke kialakulására.

A stroke leggyakoribb oka az érelmeszesedés, mely csak az artériákat (vivőereket) károsítja. A folyamatban az artériák belső falán kis dudorok, plakkok jelennek meg. A plakkokban gyakran rakódik le zsír és mész. Az erek rugalmassága csökken, beszűkülnek, az egyenetlen érfelszínen gyakori a trombusképződés, mely teljesen el is zárhatja a vér útját.

A stroke típusai

Kiváltó okai alapján a stroke-nak két típusa van:

1. Vérhiányos (iszkémiás) stroke – agyi infarktus

Az összes stroke-eset 80 százaléka tartozik ebbe a csoportba. Hátterében egy adott agyi területet ellátó ér elzáródása áll. Az elzáródást

• az ellátó ér belfelszínén kialakuló vérrög (trombus) vagy
• egy, a test valamely más részén kialakult trombusból leszakadó és a vérárammal az agyba kerülő, ott egy eret elzáró vérrög (embólus) is okozhatja.

2. Vérzéses stroke – agyvérzés

Az összes stroke-eset 20 százaléka tartozik ebbe a csoportba. Hátterében az agyi vagy az agy körüli erek egyikének a megrepedése áll, melynek következménye az agy állományában történő vagy az agy körüli bevérzés lesz.

A stroke tünetei

A stroke tünetei rendkívül változatosak. Ennek az az oka, hogy minden működésünk (pl. a mozgás, beszéd) központja az agyban, egy jól behatárolt helyen van. Stroke esetén az elzáródott érhez tartozó terület nem kapja meg a működéséhez elengedhetetlenül szükséges mennyiségű vért és vele együtt az elegendő oxigént. Az agyban levő idegsejtek a szervezet összes sejtje közül a legérzékenyebbek az oxigénhiányra, néhány perces oxigénhiány már maradandó sejtpusztulást okozhat. Az adott agyi központ ily módon kialakuló sérülése, működésének a kiesése testünk azon részében is károsodást, funkciókiesést okoz, melyet a sérült agyi terület irányít. Ezért azután a stroke tünetei alapján be lehet határolni az agynak azt a részét, melynek működése a nem megfelelő vérellátás miatt megszűnt.

A stroke tünetei a következők lehetnek:

• az arc, a kar vagy a láb általában egy oldalon hirtelen fellépő zsibbadása, gyengesége, érzéketlensége vagy bénulása;
• a száj hirtelen „félrehúzódása”, elferdülése;
• hirtelen kialakuló beszédértési nehézség, érthetetlenné váló beszéd, szótagolási vagy hangképzési zavar (afázia);
• hirtelen kialakuló egy vagy kétoldali látászavar, féloldali vakság;
• hirtelen kialakuló szédülés, egyensúlyzavar, járási bizonytalanság, ájulás vagy eszméletvesztés;
• minden előzmény nélkül jelentkező erős fejfájás;
• zavartság, memóriazavar, az érzékelés, illetve a térbeli tájékozódás zavara.

A tünetek lehetnek átmenetiek vagy maradandók, együtt és külön-külön is előfordulhatnak. Gyors javulást mutathatnak, elmúlhatnak, majd visszatérhetnek, és végleges bénulássá súlyosbodhatnak. Már egyetlen tünet megléte is figyelmeztethet a stroke kialakulására.

A TIA (transient ischaemic attack) egy angol kifejezés, mely arra utal, hogy az agyban átmeneti keringési zavar alakult ki. Egyesek „ministroke”-nak is nevezik. A TIA tünetei hasonlók a stroke tüneteihez, de azoknál enyhébbek, és sokszor egy óránál rövidebb ideig tartanak. Általában egy olyan, rövid ideig tartó agyi vérszegénység (iszkémia) áll a hátterében, mely még nem vezet érdemleges sejtpusztuláshoz. Tünetei gyakran megelőznek egy hamarosan bekövetkező, maradandó agyi károsodással járó stroke-ot. Ezért a TIA-t már önmagában is súlyos betegségnek kell tekinteni, hiszen a kiváltó ok fennmarad a tünetek megszűnése ellenére is. Ha ilyenkor nem kerül azonnal kórházba a beteg, akkor a következő hasonló tünetek egy maradandó, végleges agykárosodás jelei lehetnek.

A stroke felismerése

A stroke-ban szenvedő beteget először észlelő egészségügyi dolgozókat vagy akár a laikus hozzátartozókat a következő négy egyszerű kérdésre/kérésre adott válasz, illetve a feladat elvégzésének elmaradása segítheti a stroke felismerésében, ha a tünetek nem egyértelműek:

• Mosolyogjon, vagy mutassa a fogait!
  • A beteg arca aszimmetrikussá vált, egyik fele kevéssé mozog, szája elferdült?
• Emelje fel mindkét karját vízszintesig!
  • A beteg egyik oldali karját nem tudja felemelni, vagy az azonnal lehanyatlik?
• Ismételjen meg egy egyszerű mondatot!
  • A beteg nem tud válaszolni? Beszéde zavaros, elmosott? Nem talál egyes kifejezéseket?
• Öltse ki a nyelvét!
  • Nyelve mozdulatlan, vagy egyik vagy másik oldalra kitér?

Teendők stroke esetén – MINDEN PERC SZÁMÍT!

A tünetek észlelésekor azonnal a mentőket kell hívni a 104-es telefonszámon, mert a stroke azonnali beavatkozást igényel, ugyanis a késlekedés az érintett agyi területekben idegsejtek millióinak az elhalásával járhat. Ha a beteg időben a megfelelő ideggyógyász szakorvoshoz kerül, gyorsan megtörténnek a szükséges vizsgálatok és azonnal elkezdődik a kezelés, akkor van esély arra, hogy a stroke-ot kiváltó ok megszüntetésével a beteg a lehető legkevesebb maradványtünettel gyógyuljon fel a betegségből. Azonban az egyénenként megválasztott kezelésnek a tünetek jelentkezése utáni első 3 órában el kell kezdődnie.

Kiket veszélyeztet a gutaütés?

Számos tényező növeli a stroke kockázatát. A stroke leginkább a magas vérnyomású egyéneket, a cukorbetegeket, a testsúlyfelesleggel és zsíranyagcsere-zavarral élőket, a dohányzókat és a fizikailag inaktív egyéneket veszélyezteti. A legnagyobb azoknak a betegeknek a veszélyeztetettsége, akiknél többféle kockázati tényező együttesen áll fenn.

A stroke kialakulásában szerepet játszó kockázati tényezők egy részét tudjuk, másik részét nem tudjuk befolyásolni. A befolyásolhatóság alapján a kockázati tényezőket két csoportba osztjuk.

Nem befolyásolható kockázati tényezők:

• Életkor: A stroke főleg idősebb korban alakul ki, a betegek közel 70 százaléka 65 évnél idősebb. Ismert, hogy 55 éves kor után a stroke kockázata 10 évenként a duplájára nő.
• Nem: 55 éves kor alatt még ötször több férfi kap stroke-ot, mint nő. A menstruáció elmaradása után ez az arány kiegyenlítődik, és a megbetegedett nők aránya eléri a férfiakét. Ezen a tényen a hormonpótló kezelések sem javítottak, sőt enyhén emelkedett a stroke előfordulása a hormonpótló kezelést kapó nők csoportjában. Nőknél fogamzásgátló tabletták szedése növeli a stroke előfordulását, különösen 35 évnél idősebbekben, dohányzókban, és nagy hormontartalmú gyógyszerek szedése esetén.
• Öröklődő tényezők: A stroke kialakulásának a valószínűsége nagyobb azoknál, akiknek elsőfokú rokonai (szülők, nagyszülők, testvérek) között stroke fordult elő.
• Kis születési súly: A kis súllyal született egyéneknél felnőttkorban valószínűbb a stroke kialakulása, mint a normális súllyal születetteknél.

Befolyásolható kockázati tényezők:

• Magas vérnyomás: A fel nem ismert és nem megfelelően kezelt magas vérnyomás a stroke legfontosabb kockázati tényezője vérhiányos és vérzéses stroke-ban egyaránt. A szisztolés és diasztolés vérnyomás emelkedése férfiakban és nőkben egyformán növeli a kockázatot.
• Cukorbetegség: A 2-es típusú cukorbetegségben szenvedőknek többszöröse az esélye a vérhiányos stroke kialakulására, mint az átlagnépességnek. A stroke előfordulásának kockázata a cukorbetegség fennállásának időtartamával fokozódik. Ugyanakkor a cukorbetegség nem növeli jelentős mértékben a vérzéses stroke előfordulását.
• Magas koleszterinszint: A kis sűrűségű (LDL) koleszterin és a triglicerid (a két „rossz” koleszterin) magas szintje és a nagy sűrűségű (HDL) koleszterin („jó” koleszterin) alacsony szintje egyaránt növeli az érelmeszesedés és ezen keresztül a stroke kockázatát.
• Elhízás: A jelentős súlyfelesleg akár a duplájára emeli a vértelen stroke kockázatát. Nem mindegy azonban, hogy milyen típusú az elhízás: a hasra terjedő, „alma” típus a veszélyes, melyet a derékkörfogat mérésével lehet megítélni. A fokozott kockázat a férfiak esetében 102, a nőknél 88 cm-es derékbőség mellett már egyértelműen jelentkezik. Az elhízás fokozza a magas vérnyomás, az érelmeszesedés és a cukorbetegség kockázatát (ezek képezik a „halálos négyes”-t, az ún. metabolikus szindróma alkotóelemeit), melyek külön-külön is, együtt meg különösen fokozzák a stroke kockázatát.
• Szív- és érrendszeri betegségek: Számos szív- és érrendszeri betegség (elsősorban a lezajlott szívinfarktus, a szívbillentyű-betegségek, egy bizonyos típusú szívritmuszavar – a pitvarfibrilláció) fokozza a stroke kockázatát, elsősorban azáltal, hogy a szívüregben levő keringés megváltoztatásával helyi trombózisra hajlamosítanak. Közülük a legfontosabb a pitvarfibrilláció, mely gyakran vezet, elsősorban a bal pitvarban, trombusok keletkezéséhez, melyből kis vérrögök szakadhatnak le, melyek a vérárammal jutnak el az agyi erekbe.
• Életmód
  • Dohányzás: A dohányosok kockázata 50 százalékkal nagyobb, mint a nemdohányzóké, és a kockázat az elszívott cigaretták számával arányosan nő. A passzív dohányzás közel olyan veszélyt jelent, mint az aktív.
  • Alkohol: A nagy mennyiségű alkoholt (60 gramm/napnál többet) fogyasztók csoportjában sokkal nagyobb a stroke-ok, különösen a vérzéses stroke előfordulása.
  • Étrend: A „rossz” zsírokat, cukrot és konyhasót nagy mennyiségben, gyümölcsöket és zöldségeket alig tartalmazó étrend stroke-ra hajlamosít.
  • Mozgásszegény életmód: Az ülő életmód, elsősorban azzal, hogy elősegíti a fentebb felsorolt kockázati tényezők kialakulását, ugyancsak fokozza a stroke kockázatát.

A kockázati tényezők halmozódása megsokszorozza a stroke valószínűségét!

A csapás elkerülhető

Ne adjunk esélyt a stoke-nak! Ha a kockázati tényezők bármelyikével rendelkezünk (magas vérnyomás, cukorbetegség, magas koleszterinszint, szív- és érrendszeri betegségek, dohányzás, alkohofogyasztás, mozgásszegény életmód), tegyünk ellene! A befolyásolható kockázati tényezők korai felismerése és megfelelő kezelése nagyfokban csökkenti a stroke kialakulásának valószínűségét.

A magas vérnyomás normalizálása az egyik legfontosabb kockázatcsökkentő kezelési lehetőség. A magas vérnyomás kezelése közel 40 százalékkal mérsékli a stroke kockázatát, a kockázatcsökkenés a vérnyomáscsökkenés mértékétől függ. Ha az átlagos vérnyomást 2 Hgmm-rel csökkentjük, a stroke okozta halálozás kockázata 10 százalékkal csökken. Az elérendő ideális vérnyomásérték nagysága („célvérnyomás-érték”) attól függ, hogy az egyén csak magasvérnyomás-betegségben szenved, vagy egyéb érkárosító, az előzőekben felsorolt kockázati tényezője (cukorbaj, elhízás stb.), illetve érkárosodással járó betegsége is van-e. Előző esetben 140/90, utóbbi esetben 130/80 Hgmm-es, illetve az ezen érték alatti célvérnyomás elérése javasolt. Ezeknek a célvérnyomásoknak az elérésével az agyvérzések közel 50 százaléka megelőzhető! Az érkárosodással járó betegségek közül kiemeljük a munkaképességet és az életminőséget egyébként is jelentősen csökkentő krónikus vesebetegségeket, melyekben a stroke előfordulási és halálozási kockázata többszörösen meghaladja a nem vesebetegekét. Ezekben a krónikus vesebetegekben kiemelten fontos a vérnyomás szoros ellenőrzése és a célvérnyomás elérése.

A rendszeres testmozgás, a túlsúly lefaragása, a stressz-szituációk kerülése, a „rossz” zsírok szintjének csökkentése és a „jó” zsírok szintjének normalizálása, valamint a sófogyasztás minimalizálása is fontos tényező a magas vérnyomás csökkentésében és így a stroke kialakulásának a megelőzésében.

A dohányzásról leszokás után a kockázat gyorsan csökken, és öt évvel a dohányzás abbahagyása után már megegyezik a nem dohányosokéval. Ezért a dohányzás abbahagyása nagy fontosságú, amelyet a munkahelyek füstmentesítése is segítene.

Egyelőre nem bizonyított, hogy 2-es típusú cukorbetegségben a cukoranyagcsere szigorú normalizálása önmagában csökkentené a stroke kockázatát. Ugyanakkor számos adat szól amellett, hogy a cukoranyagcsere és a többi kockázati tényező együttes intenzív kezelése erőteljesen csökkenti a stroke kockázatát.

Prof. dr. Nagy Judit