Szerző: Dr. Kárpáti Róbert Feltöltés dátuma: 2011.11.23.

Agyi értrombózis? Agyvérzés?

A lelkem is sérül?

A stroke-ot elszenvedettek körében igen gyakori a betegséggel összefüggő depresszió. A kezelés rendkívül fontos. Tehát a válasz – sajnos – igen, sérülhet.

Az agyi érkatasztrófákat követően jelentkező lelki bajok a mindennapi orvosi gyakorlatban rendszerint kevesebb figyelmet kapnak, mint a mozgásszervi vagy a beszédzavarok.

Pedig stroke-ot követően gyakran észlelhető hangulatzavar, memóriazavar, szorongás, ritkán akár komolyabb pszichiátriai tünetegyüttesek is kialakulhatnak.

A stroke-t követően fellépő leggyakoribb lelki betegségek:

  • poszt-stroke (agyi érkatasztrófát követő) depresszió (levertség, csüggedtség), 60%-os gyakorisággal;
  • memóriaproblémák (emlékezési zavarok), 20%;
  • szorongásos zavarok, 25%;
  • poszt-stroke személyiségváltozás 10%.

Poszt-stroke depresszió

Az agyi érkatasztrófák leggyakoribb, egyben kezelési szempontból leginkább befolyásolható következménye a depresszió. Sokan a mai napig nem hisznek ennek a kórképnek a létezésében, vagy sokan nem ismerik fel – a kezelőorvos nem kérdez rá, hogy nem változott-e a hangulata és/vagy az étvágya és/vagy alvási szokásai stb. Elmondhatjuk, hogy a poszt-stroke depresszió a mindennapi gyakorlatban jórészt felismerés és kezelés nélkül marad.

Hogy miért is alakul ki ez a betegség, erre a tudományos közlemények még a mai napig sem adnak egységes választ. Az egyik, általános, vélemény alapján a jelenség csupán a betegre drámai hirtelenséggel zúduló rokkantság, a súlyos idegrendszeri tünetek, a kedvezőtlen munkahelyi, családi változások nyomán fellépő – tehát végső soron érthető pszichológiai reakció. A másik szemlélet szerint az érkatasztrófa az agyi anatómiai rendszerek károsítása miatt biológiai okokból okoz depressziót.

Az agyi érkatasztrófát követően a beteg helyzete a társadalomban alapvetően változik. A rokkantság ténye, a mozgások romlása, az esetleges beszédzavar stb. egyaránt negatív hatást gyakorolnak. A beteg szociális veszteségek sorát szenvedi el. Korábbi – családi, munkahelyi, társasági – szerepeinek képtelen megfelelni, érzelmi megrázkódtatások sora éri. A hangulatzavar a betegnek a családban betöltött szerepét még inkább rontja, a depressziós beteg túlérzékennyé válhat, olyan dolgok, melyek korábban meg sem kottyantak neki – stroke után egészen más megvilágításba kerülhetnek.

A stroke-ot követően jelentkező depressziót szokás lebecsülni, vagy természetes jelenségnek tekinteni, noha – következményeit tekintve – a súlyos szövődmények minden kritériumával rendelkezik.

A stroke utáni rehabilitáció célja a lehetséges maximális önellátás kialakítása, a beteg segítése, hogy visszailleszkedhessen a családba, a közösségbe; a munkaképes korúaknál a munkavégző képesség visszanyerése eredeti vagy rehabilitált munkahelyen. A depressziós ember motiváltságának hiánya akadályozza, gyakran kudarcra ítéli ezt a folyamatot, a beteg kevésbé érzi fontosnak a rendszeres orvosi kontrollt, kevésbé működik együtt a kezeléssel, és ezzel saját gyógyulását teszi nehezebbé és időben elnyújtottabbá.

A mindennapi tapasztalat azt mutatja, hogy kezelés nélkül a hangulatzavar az esetek mintegy felében-kétharmadában állandósul. Gyakran a stroke után 1-2 évvel is fennállhat, ezért kezelése minél hamarabb szükséges. Ebben segít egyrészt a rehabilitációs csoport pszichológus tagja, illetve manapság hazánkban minden olyan antidepresszáns és szorongásoldó elérhető, mely külföldön is, és OEP-támogatással háziorvos is felírhatja őket – természetesen ideg- vagy elmegyógyász javaslatát követően. Fontos a család kellő tájékoztatása a betegségről, a lehetséges kimenetelről – hogy a beteg a mindennapokban, otthon is a legszakszerűbb kezelést és támogatást kaphassa.

Összefoglalva: súlyosak a következményei, ha valamelyik agyi erünkben elzáródás alakul ki, vagy agyvérzést kapunk.

Gyógyulásunk akkor lesz optimális, ha nemcsak agyunkra, mint látható és „kézzel fogható” szervünkre, hanem az életünk minden pillanatát befolyásoló lelkünkre is maximálisan odafigyelünk, segítséget kérünk, adunk.

szerzo

Dr. Kárpáti Róbert

1990-ben végzett a SOTE-n. 1994-ig a SOTE Neurológiai Klinikáján, 1994-től 2002-ig a SOTE Pszichiátriai Klinikáján dolgozott. 2002 óta a Fejér Megyei Szt. György Kórház Pszichiátriai Osztályát vezeti. Neurológus és pszichiáter szakorvos. 1990–2000-ben a New York Egyetem Pszichiátriai Kutatóintézetében (Nathan Kline Institute) dolgozott.

Nagy örömömre szolgált és nagy megtiszteltetésnek érzem, hogy egy belgyógyászati lap szerkesztőbizottsága egy pszichiátert is tagjai közé hív. Hiszem, hogy szakmám minden egyéb orvosi tevékenység mellé csatolható, és szükséges ahhoz, hogy a gyógyulás folyamata a mi technikáink alkalmazásának segítségével legyen teljes.

Megjelent a hypertonia2009/3. számában

 

A szerkesztőség megjegyzése: az optimális cukoranyagcsere eléréséhez az oldalakon hirdetett termékek alkalmazása esetén is feltétlenül szükséges a beállított diéta, a rendszeres mozgás, és az orvosa által rendelt gyógyszerek használata, valamint a rendszeres ellenőrzés! Minden esetben kérje ki kezelőorvosa véleményét!
A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!