Szerző: Ambrus Zsófia Feltöltés dátuma: 2011.11.23.

„Istennek és az orvosoknak hála, ma is itt lehetek”

Szívvel, lélekkel

„Nem hittem, hogy nekem infarktusom lehet” – mesélte Ildikó egy teadélutánon. „Valahogy bennem is az a hiedelem élt, hogy a nőknek jobbak az esélyei még 50 fölött is. Persze magas a vérnyomásom, dohányoztam is, a jó magyaros ételeket sem vetjük meg Mártonnal, de meg voltam győződve róla, hogy jó az életmódom.”

A legújabb tanulmányok azt bizonyítják, hogy 55 éves kor fölött, a menopauza utáni időszakban a magyar női lakosság is rendkívül veszélyeztetett a szív- és érrendszeri megbetegedéseket tekintve. Ezek a vezető halálokok Magyarországon, megelőzve a rákos megbetegedéseket, s ma már ugyanannyi nő hal meg érelmeszesedés okozta szívbetegségben, mint férfi.

Mozgásprogram indul!

Ildikó az otthonában lett rosszul. „Nyomó, szorító fájdalmam volt a mellkasomban. Nagyon hirtelen jött. Úgy éreztem, hogy alig kapok levegőt. Fájt a karom, a hasam felső része, és nagyon gyorsan vert a szívem.”

Az infarktus oka, hogy a szívet ellátó koszorúér egyik ágában vérrög keletkezik, s az elzárja a vér útját. A szívizom vérellátása azon a helyen hirtelen elégtelenné válik, így az oxigénellátás sem lesz kielégítő. Ildikó a gyors beavatkozásnak köszönhetően ma már a rehabilitáció második szakaszában tart.

„Istennek és az orvosoknak hála, ma is itt lehetek. De amikor a műtét után pár héttel a doktor előírta a kötelező tornát minden napra, azt hittem újra infarktust kapok.”

A kórházi ellátás általában két-három hétig tart. Majd többhetes rehabilitáció következik, ahol a fizikai tevékenységet helyreállítják. Valaha infarktus után a betegeket hetekig mozdulatlan fekvésre ítélték, ma azonban az infarktust követő időszakban azonnal mozgásprogram indul. Az infarktus utáni második-harmadik hónaptól már újra edzik a szívizmot a megfelelő testmozgásokkal. Így javul a szívizom vérellátása, csökken a vérnyomás, csökken a pulzus nyugalomban és munka alatt. Javul az általános közérzet, és nem utolsósorban csökken a koleszterinszint, ezzel is védve az érrendszer állapotát. A legújabb kutatások bizonyítják, hogy a veszélyt nem a korai torna, hanem a rendszeres tréning abbahagyása jelenti. A kórházi és szanatóriumi kezelést követően a betegek nagy része sajnos visszasüpped a megszokott életmódjába. Egy kanadai kutatás során 972 olyan 60 év alatti beteget tanulmányoztak, aki szívroham után visszament dolgozni és abbahagyta a mozgást. Hat év után közülük 124-en újra infarktust kaptak, melybe 13-an belehaltak, míg 82 beteg instabil anginában szenvedett. Tehát, ha egy szívrohamon átesett beteg visszatér stresszes munkájához, abbahagyja az előírt mozgásprogramját, kétszeresére nő az esélye a második infarktusra vagy más szívbetegségre azokhoz képest, akik életmódot váltanak.

„A mosást hagyja másra…”

Az óvatos fizikai terhelés természetesen nem egyenlő a nagymosással, vasalással, kis kapálgatással a kertben. Erre Ildikónak is fel kellett hívni a figyelmét. A házimunkák helyett kezdetben könnyed sétát végezhetett csak. Ez az edzésforma mindenkinek ajánlott. Lehetőleg puha, füves úton, rugalmas salakon gyalogoljunk. Így nemcsak a teljesítményünk lesz jobb, de az ízületeinket is jobban védjük, mintha forgalmas, rossz levegőjű betonutakon sétálnánk. Eleinte sík terepen mozogjunk a kényelmes járás ütemében. A pulzusunk ne haladja meg a maximális pulzusszám ötven százalékát. A séta, s így a terhelés erőssége egyénre szabható, egy pulzusmérő óra segítségével folyamatosan követhető. Célszerű kisebb szüneteket is beiktatni, ha a beteg ennek szükségét érzi. Naponta 25–30 perces mozgással már rengeteget tettünk azért, hogy újra teljes életet élhessünk. A későbbiekben, az erőnlét javulásával a sebességünket növelhetjük, hegyes-völgyes tereppel a rehabilitáció kezdeti szakaszában azonban még ne próbálkozzunk. A maximális pulzusszám 60–70 százalékáig terheljünk csak.

„Kezdetben ellenkeztem, és nem akartam megmozdulni. Csak feküdtem az ágyon, és vártam a halált. Végül az unokáim adtak erőt. Igenis látni akarom, ahogy felnőnek. Azóta hetente legalább háromszor mozgok.”

Ildikó elhatározását szerencsére tett is követte. Amikor már nagyon jól ment a séta, Ildikó egy gimnasztikai gyakorlatsort tanult meg az utógondozás során (rehabilitációs munkatárstól). A gimnasztika nagy előnye, hogy szakirányú betanítás után lakásban, szabadban, egyedül vagy csoportosan is végezhető. Egyszerű, az ízületeket nem megterhelő gyakorlatsorral kezdett Ildikó, de néha még ezt is nehéznek érezte.

„A karlengetéseknél is nagyon mókásnak éreztem magam, inkább úgy határoztam, hogy a vízben folytatom a malomkörzéseket.”

Nagyon jó terhelési mód lehet az úszás is, ha tudunk úszni, és a közelben van egy jó uszoda. Itt is a legfontosabb a fokozatosság elve. Kezdetben 20–25 méter lassú tempózás után 3-4 perc pihenőt is tarthatunk. Így növeljük apránként a távot 200 méterre. Amikor már ezt az edzésadagot is fáradtság nélkül tudjuk teljesíteni, kb. fél év rendszeres úszás után, csak akkor szabad növelni a teljesítményt. Ekkor sem az iramot fokozzuk, hanem a távot növeljük.

Tekerjünk együtt!

A szívbetegek rehabilitációjában a kerékpározást is előszeretettel alkalmazzák a szakemberek. Ám ez csak olyan betegeknek ajánlható, akik a terhelést már jól bírják. Célszerűbb kezdetben szobakerékpáron tekerni, ilyenkor jobban szabályozható az erősség. Kezdetben a lassú tempót és a sík terepen való biciklizést válasszuk. Minden harmadik perc után érdemes megmérni a pulzusunkat, amennyiben nincsen pulzusmérő rajtunk. Ha a pulzus állandósul, nem ugrál nagyon, és erőlködés nélkül teljesítünk, akkor emelhetjük tovább a terhelést. Kezdetben csak 10 percet tekerjünk, majd ezt növeljük 1-2 perccel hetente. Amikor már pulzusugrándozás nélkül tudunk 20 percet egyben tekerni, akkor növelhetjük a sebességünket.

Az infarktus természetesen nemcsak a szívet, hanem az egész személyiséget is érinti. A lelkiállapot kedvező alakítására számtalan módszer vehető igénybe. Érdemes különféle lazító, pihentető technikákat elsajátítanunk. Tanuljuk meg figyelni és irányítani légzésünk ritmusát, mélységét, izmaink feszességét és ellazítását. Gyógyulásunk így megrövidülhet, lelkiállapotunk javulása pedig visszahat fizikai gyógyulásunkra. Szívünk nagy tartalékokkal rendelkezik, sokszor évekig tudja betegségét kompenzálni anélkül, hogy panaszt okozna. Figyelnünk kell a kimerülés jeleire. A fizikai terhelhetőség csökkenése, a terheléskor jelentkező légszomj, mellkasi fájdalom, éjszakai nehézlégzés, lábdagadás utalhat a tartalékok kiürülésére, és jelezheti a gyógyszeres támogatás szükségességét. Ildikónak évente kardiológiai kontrollvizsgálatra kell mennie, akkor is, ha panaszmentes. Életmódváltása sem pár hétre szól.

„Nehéz elfogadni, hogy ezután már így kell élnem, de ahhoz, hogy éljek, bármit megteszek.”

szerzo

Ambrus Zsófia

Személyi edző, gerinctréner és mozgásterapeuta. Több mint 20 éve dolgozik fitness-wellness területen. A preventív célú csoportos mozgásoktatás mellett gyógytornászokkal és dietetikusokkal karöltve végzi rehabilitációs munkáját fővárosi fitness-klubokban. Kinesio-taping terápia és flossing-terápia együttes alkalmazásával sérült versenyzők edzésével is foglalkozik, hogy a sportolók minél előbb újra pályára léphessenek.

Megjelent a hypertonia2009/2. számában

Szeretne közvetlenül értesülni az újdonságokról? Megrendelési információk

 

A szerkesztőség megjegyzése: az optimális cukoranyagcsere eléréséhez az oldalakon hirdetett termékek alkalmazása esetén is feltétlenül szükséges a beállított diéta,
a rendszeres mozgás, és az orvosa által rendelt gyógyszerek használata, valamint a rendszeres ellenőrzés! Minden esetben kérje ki kezelőorvosa véleményét!
A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!