Szerző: Dr. Berényi István Feltöltés dátuma: 2011.11.23.

Magasvérnyomás-betegségben is szenvedő infarktusos betegek rehabilitációja

A statisztikai adatok szerint hazánkban is a halálokok élén évek óta változatlanul a szív- és érrendszeri betegségek állnak. A halált okozó szívizominfarktus előidézésében, de a szívelégtelenség, illetve az agyvérzés kialakulásába is döntő szerepet játszik a magasvérnyomás-betegség. Felméréseink szerint az akut szívinfarktust túlélő, rehabilitációban részesülő betegeink negyede hipertóniás.

Illusztráció

A kardiológiai rehabilitáció módszerei eredményesen használhatók a hipertoniás betegek gondozásában. Az orvosi tevékenység nagyon fontos része a kockázatfelmérés, hiszen a rehabilitációs program megtervezése a vérnyomás-emelkedés mértékétől, a szervi szövődmények és a társbetegségek súlyosságától függ. De figyelembe vesszük a többi kockázati tényező társulását is, mint a dohányzás, emelkedett vérzsírszint, cukorbetegség, életkor, nem, családi előzmények, valamint a más szív- és érrendszeri betegségek.

Kiemelt jelentőségű az egészséges magatartás oktatása. Az életvitel és a kezelés irányítása során a beteg számára szóbeli és írásos tájékoztatókat adunk a vérnyomásáról, a magasvérnyomás-betegségről, a kockázati tényezőkről, a terápia által nyújtott előnyökről, annak kockázatáról, esetleges mellékhatásairól.

Étkezési tanácsadás keretében megtanítjuk betegeinket a vérnyomás karbantartása szempontjából előnyös táplálkozás kialakítására. Melyek ezek?

Terápiás értékű a sófogyasztás csökkentése. A táplálék ne tartalmazzon hozzáadott sót, de nem kell – és nem is lehet – ragaszkodni a rendkívül kis sótartalmú vagy sómentes ételekhez. Különösen az idős betegek reagálnak jól a sócsökkentésre. A sómegvonásra kialakuló vérnyomáscsökkenés annál kifejezettebb, minél magasabb a vérnyomás. A mérsékelt sófogyasztás vérnyomáscsökkentő hatásában számos élettani folyamat előnyös megváltozása összegződik (csökken a szervezet folyadéktartalma, a sejten belüli nátrium- és kalciumkoncentráció, és következményesen az érösszehúzódásban szerepet játszó hormonok mennyisége).

A káliumfogyasztás növelése (ez a sóbevitel csökkentésével egyébként is nőni fog) csökkenti a vérnyomást. Hatásmechanizmusában a fokozott nátriumürítés és egyéb hormonok hatásának van szerepe.

Kalcium- és magnéziumpótlást csak azoknak ajánlunk, akik hiányban szenvednek. Több vizsgálat eredménye mutatta, hogy a magas vérnyomásúak kalciumfogyasztásának átlaga kisebb, mint a normális vérnyomásúaké, s hogy a kalciumpótlás csökkenti a vérnyomást a hipertóniások mintegy felében.

Fontos elv, hogy több rostot és kevesebb telített zsírsavat tartalmazzon a diéta. Ennek hatása nem közvetlenül a vérnyomáscsökkentésre irányul, hanem gátolja a zsírok felszívódását. A vegetáriánus étrendre (több növényi – kevesebb állati eredetű táplálék) való áttérés csökkenti a vérnyomást, de ekkor nemcsak a sok rost, hanem a több kálium, több szelén és kevesebb zsír hatása is érvényesül. A telítetlen zsírsavakat tartalmazó étrend kedvező hatású.

A koffeintartalmú italok normális (napi 2-3 kávéig) mennyiségben való fogyasztása általában megengedett, korlátozásra csak egyéni érzékenység esetén van szükség.

Alapvetően fontos, hogy a dohányzást azonnal abba kell hagyni, hogy a keringési betegségek kialakulásának kockázata csökkenjen. Átmenetileg a vérnyomás kissé emelkedhet az elvonási tünetek miatt.

Az alkoholfogyasztást mérsékelni kell a WHO javaslata szerint napi 5 g, mások szerint napi 20 g alá. Felmérési adatok mutatják, hogy az ilyen kis mennyiséget fogyasztók keringési betegség okozta halálozása kisebb, mint az átlagnépességé.

A pszichoterápia, relaxáció, autogén tréning kedvező hatásáról több közleményben beszámoltak.

Számos tanulmány meggyőzően igazolta, hogy hipertóniás betegekben az aerob fizikai tréning csökkenti a szisztolés és diasztolés vérnyomást. A rendszeres fizikai tréning magas vérnyomásúakban is javítja a szív és a tüdő állapotát, és kedvezően befolyásolja a betegség okozta halálozás arányát. A nagyobb nyugalmi vérnyomásérték és az érfalak károsodása miatt fizikai munkavégzés alatt magasabbra emelkedik mind a szisztolés, mind a diasztolés vérnyomás az egészségesekéhez viszonyítva. Aerob tréning hatására mérséklődik a fizikai igénybevétel kiváltotta vérnyomás-emelkedés.

A mozgáskezelés megkezdése előtt terheléses EKG- vagy spiroergometriás vizsgálatot kell végezni. Spiroergometriás terheléses vizsgálattal a szív, a keringési és a légzőrendszer állapotáról, közvetve a teljesítőképességről kap információt az orvos. Biztonsági megfontolásból – feltételezve a nagyobb hajlamot a hirtelen halálra és az agyvérzésre – 200/115 Hgmm-nél magasabb nyugalmi vérnyomás esetén a terheléses tesztet nem végezzük el, illetve 260/120 Hgmm-es érték elérésekor a tesztet megszakítjuk.

Ha a nyugalmi vérnyomás értéke 200/110 Hgmm-nél magasabb, nem szabad intézeti vagy ambuláns tréningprogramot elkezdeni. A gyakorlatok biztonságos végzéséhez a tréning alatt a vérnyomás felső értéke nem haladhatja meg a 240/110 Hgmm-t.

A tartós rezisztenciatréninget általában nem ajánljuk hipertóniás betegeknek, de vannak közlemények enyhe vérnyomás-emelkedés esetén kifejtett kedvező hatásáról.

Gyógyszert szedő betegek mozgásterápiájakor néhány szempontot érdemes szem előtt tartani. A pulzust lassító béta-blokkoló gyógyszer fékezi tréning alatt a pulzus emelkedését. Az értágító vérnyomáscsökkentők hajlamosítanak a terhelés utáni alacsony vérnyomásra, ezért hosszabb levezető fázis javasolt. A vízhajtók fokozzák a terhelésre jelentkező ritmuszavarra való hajlamot.

Hangsúlyozni kell, hogy az életmód-változtatással elérhető vérnyomáscsökkentés önmagában általában nem elégséges, azonban hatékony kiegészítője a gyógyszeres kezelésnek.

Dr. Berényi István Balatonfüredi Szívkórház

Megjelent a hypertonia2009/2. számában

Rendelje meg a Diabetes című betegtájékoztató kiadványt, és féláron adjuk mellé a Diabetes különszámokat és a Hypertonia Magazint!
(Legfeljebb 3 db-ot)

 

A szerkesztőség megjegyzése: az optimális cukoranyagcsere eléréséhez az oldalakon hirdetett termékek alkalmazása esetén is feltétlenül szükséges a beállított diéta, a rendszeres mozgás, és az orvosa által rendelt gyógyszerek használata, valamint a rendszeres ellenőrzés! Minden esetben kérje ki kezelőorvosa véleményét!
A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!