Szerző: Nagy Gyuláné Tajti Éva Feltöltés dátuma: 2011.11.23.

Diétás sarok

A krónikus vesebeteg étrendje

A csontok eltörhetnek, az izomzat sorvadhat, a mirigyek tétlenkedhetnek, még az agy is megpihenhet anélkül, hogy az életünk közvetlen veszélybe kerülne, de ha a vese nem működik, sem a csont, sem az izom, sem a mirigyek, sem az agy nem folytathatja munkáját. (Hamer W. Smith)

A rossz veseműködés esetén a két anyagcsere-végtermék, a karbamid (a fehérjeanyagcsere végterméke) és a kreatin, melyeket rendes körülmények között a vese kiszűr, megjelenik a vérben, a vér kalciumszintje csökken, a foszfátok szintje nő, a vér fokozottan savassá válik, a kálium szintje megemelkedhet. A vérben felszaporodó mérgező anyagok hatással vannak az emésztőrendszerre is, étvágytalanságot hányingert, hányást okoznak, ami súlyvesztéshez vezethet. A vese koncentrálóképességének csökkenése miatt a vizelet híg, mennyisége az elfogyasztott folyadék mennyiségétől függetlenül 1–4 liter. A krónikus vesebetegség kezelésének egyik alappillére a diéta, a helyesen összeállított étrend, mellyel csökkenthetjük a vese terhelését, illetve a vérben felhalmozódó káros anyagok mennyiségét. Mivel a vese állapotának romlása folyamatos, a vesebetegek diétája a vese pillanatnyi állapotától is függ, ennek felmérése orvosi feladat, beszéljünk kezelőorvosunkkal, illetve dietetikussal!

Egyénre szabott megfelelő energiabevitel

A gyakori súlyvesztés miatt fontos cél az optimális tápláltsági állapot elérése és megtartása. A napi energia- és kalóriaigény meghatározásához számítsuk ki ideális testsúlyunkat és tápláltsági állapotunkat.

Ideális testsúlyunkat megkapjuk, ha a testmagasságunkból kivonunk 100-at, 35 év alatt a kapott értékből még 10%-ot le kell vonni.

Példák:

A szakemberek a tápláltsági állapot megítélésére a testtömegindexet (BMI – body mass index) is használják: BMI = jelenlegi testtömeg [kg] / testmagasság [m2].

Az életkornak megfelelő BMI alatti érték alultápláltságot, az afeletti érték túlsúlyt, elhízást mutat.

Krónikus vesebetegségben az átlagos napi energiaszükséglet 30-40 kilokalória ideális testsúlykilogrammokra.

Életkor (év) BMI (normáltartományok)
19–24 19–24
25–34 20–25
35–44 21–26
45–54 22–27
55–64 23–28
65 év felett 24–29

Energiát adó tápanyagaink a szénhidrátok (liszt, kenyér és tésztafélék, zöldségfélék stb.), zsírok, olajok, margarinok. A táplálékkal elfogyasztott fehérjék szervezetünk saját fehérjéinek felépítésére szolgálnak, de elégtelen kalóriabevitel esetén egy részük energiatermelésre fordítódik.

Csökkentett, ugyanakkor, megfelelő minőségű fehérje bevitele

A fehérjék lebontása során képződő bomlástermékek a vesén át választódnak ki. A fehérjebevitel csökkentésével kevesebb bomlástermék képződik, ezzel mintegy „tehermentesíthetjük” a vesét.

Az átlagos súlyú felnőttek 0,8 g/testsúlykilogram (tskg) fehérjét fogyasztanak naponta. Fehérjeszegény étrenden nemzetközi megegyezés szerint a 0,6 g/tskg/nap fehérjebevitelt értik, ez az alacsony fehérjetartalmú diéta. Nagyon rossz veseműködés esetén nagyon alacsony fehérjetartalmú étrend tartására lehet szükség, ami napi 0,4 g/tskg fehérjebevitelt jelent. Ez azonban külön aminosav-pótlás nélkül nem alkalmazható, hiszen a szervezet már nem juthat hozzá a megfelelő mennyiségű aminosavhoz. Fontos, hogy a naponta elfogyasztott fehérjének a felét jó minőségű állati eredetű fehérjéből (húsok, tojás) fedezzük.

Az étrendben a nagy fehérjetartalmú nyersanyagok, élelmiszerek mennyiségét csökkentjük. Nem elég a húsok, húskészítmények, tej, tejtermékek mennyiségének csökkentése. Ne feledjük, hogy a növényi eredetű termékek közt is vannak igen nagy fehérjetartalmúak, pl. szója, olajos magvak, száraz bab, lencse, sárgaborsó, száraztészták. Az étrend fehérjetartalmának csökkentésében segítenek a fehérjeszegény termékek. A hagyományos tésztafélék helyett használjunk Fe-mini tésztát. Liszt helyett sűrítsünk étkezési keményítővel.

A fehérjebevitel csökkentése mellett mindig ügyeljünk az étrend megfelelő kalóriatartalmára. Nem elegendő kalóriabevitel esetén a fehérjék energiaforrásként is hasznosulnak.

Ha túl kevés fehérjét fogyasztunk, szervezetünk saját fehérjéinek felépítését izmaink lebontásából származó fehérjékből fedezi, ezáltal csökken az izomtömegünk.

A krónikus vesebetegség állapotához igazodó ásványianyag- és folyadékfogyasztás

A veseműködés romlásával a vese kevéssé képes az ásványi anyagok (kálium, foszfor, nátrium) kiválasztására, így ezekre is figyelni kell az étrendben.

Az ásványi anyagok is a táplálékaink alkotórészei. Vesebetegség esetén a kálium-, nátrium-, foszforfogyasztás mértékének van a legnagyobb jelentősége.

A kálium izmaink működéséhez elengedhetetlenül fontos, ugyanakkor nem elegendő kiválasztás esetén súlyos szívműködési zavarokat okoz. A napi káliumbevitel csökkentését a kezelőorvos határozza meg a laboratóriumi vizsgálatok ismeretében. A legnagyobb káliumtartalma a zöldségféléknek és gyümölcsöknek van.

Az étrend káliumtartalma nyersanyagválogatással, és ételkészítés során a főzőlé elöntésével csökkenthető.

A helyes étrend a vesebetegek életminőség-romlását évekkel késleltetheti. A diéta összeállításához vegyük igénybe a vesebetegeknek készített diétáskönyveket, azonban a kezelőorvossal való megbeszélést se feledjük!

A vér foszfortartalmának emelkedése bonyolult folyamatokon keresztül a csontok és az érfal károsodását okozza. A napi foszforbevitel 800 mg-nál ne legyen több. Az étrendből hagyjuk ki a különösen magas foszfortartalmú nyersanyagokat és élelmiszereket, ilyenek pl. az ömlesztett sajtok (kockasajt), füstölt húsok, olajos halak stb.

A nátriumnak, a konyhasó egyik alkotójának fontos szerepe van a folyadékháztartás szabályzásában. A túlzott sózás emeli a vérnyomást, rontja a veseműködést.

A só (nátrium-klorid)-bevitel napi 5 g-nál ne legyen több. A tápanyagtáblázatok a nátriumtartalmat adják meg, ami nem azonos a nátrium-klorid-, vagyis a konyhasótartalommal: 5 g konyhasó = 2 g nátriummal.

Só helyett használjunk fűszernövényeket, delikát helyett, natúr vegetát. Soha ne sózzuk meg a paprikát, paradicsomot, uborkát, retket. Kerüljük a sózott rágcsálnivalókat, a nagy sótartalmú leves- vagy mártásporok használatát.

A folyadékbevitel és -leadás egyensúlyban tartása

A betegség kezdeti szakában a folyadékfogyasztás napi 2-3 liter. Ez ne legyen tej, kefir, joghurt, ami ilyen mennyiségben túl sok fehérjebevitelt jelentene. Kerüljük a 100%-os gyümölcsleveket, amelyek túlzott káliumbevitellel járnak. Olyan ásványvizet válasszunk, amelynek kicsi a nátriumtartalma, de gazdag kalciumban és magnéziumban.

Helyes, ha a beteg rendszeresen méri a testsúlyát reggel és este. Mindig azonos időben és ruhában. A reggel és este mért súly között nem lehet több fél kilónál. Amennyiben a súlykülönbség nagyobb, igen valószínű, hogy a vese már nem képes a bevitt folyadék teljes eltávolítására, vizenyő alakul ki. A folyadékmegszorítás mértékét a kezelőorvos határozza meg.

Ne feledjük!

szerzo

Nagy Gyuláné Tajti Éva

A Semmelweis Egyetem Ápolásvezetés vezető dietetikusa. Szakterületei: nefrológia, hipertónia, diabetológia. A Humán Táplálkozási Szakmai Kollégium tagja.

Megjelent a hypertonia2009/1. számában

Szeretne közvetlenül értesülni az újdonságokról? Megrendelési információk

 

A szerkesztőség megjegyzése: az optimális cukoranyagcsere eléréséhez az oldalakon hirdetett termékek alkalmazása esetén is feltétlenül szükséges a beállított diéta,
a rendszeres mozgás, és az orvosa által rendelt gyógyszerek használata, valamint a rendszeres ellenőrzés! Minden esetben kérje ki kezelőorvosa véleményét!
A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!