Szerző: Prof. dr. Jermendy György Feltöltés dátuma: 2011.11.09.

Hipertónia, metabolikus szindróma, 2-es típusú cukorbetegség

A metabolikus szindróma olyan tünetegyüttes, melynek fő alkotói az elhízás, magas vérnyomás, magas vércukorszint és kóros vérzsír-összetétel (diszlipidémia). A felsorolt kockázati tényezők együttes jelenléte nagyban megnöveli a koszorúérbetegség, a stroke és a cukorbetegség kialakulásának esélyét.

A metabolikus szindróma az elmúlt egy-két évben a viták kereszttűzében állt, létét, jelentőségét többen kétségbe vonták. Érdemes röviden áttekinti a szindróma meghatározásáig megtett utat, a teendőket, különös tekintettel a vérnyomáscsökkentő terápiára.

Az x-szindrómától a metabolikus szindrómáig

Az orvosi irodalomban régóta ismert, hogy a 2-es típusú diabetes lappangva, olykor évek alatt, tünetmentesen fejlődik. A szív- és érrendszeri betegségek kockázata nemcsak diabéteszben, hanem kórmegelőző állapotaiban (csökkent glukóztolerancia, emelkedett éhomi vércukor) is fokozott. Ismert az is, hogy a cukorbetegséghez gyakran elhízás, illetve vérzsír-zavarok társulhatnak.

Mérföldkőnek számít Reaven professzor megfigyelése, hogy a magas vérnyomás, az vérzsír-eltérések és a szénhidrátanyagcsere-zavar együttes előfordulása hátterében közös ok – inzulinrezisztencia – áll. Inzulinrezisztencia esetén normális inzulinszint mellett csökken a szőlőcukor felvétele a sejtekbe, tehát nő a vércukorszint, ami fokozott inzulintermelést vált ki. A kialakult állapotot hiperinzulinémiának nevezzük, és jellemzője a jelentősen megemelkedett inzulinszint a vérben. A tünetegyüttest x-szindrómának nevezte el, s újabban metabolikus szindrómának nevezzük.

A metabolikus szindróma diagnosztikai kritériumrendszere

Az IDF (International Diabetes Federation – Nemzetközi Diabétesz Szövetség) 2005-ben kiadott diagnosztikai kritériumrendszere a haskörfogattal jellemzett centrális típusú elhízást emeli a középpontba, de tekintettel van arra, hogy ez a paraméter erősen etnikumfüggő. Ajánlása szerint a metabolikus szindróma diagnózisának megállapításához a következők jelenléte szükséges: centrális (alma típusú) elhízás (94 cm-nél nagyobb derékkörfogat europid férfiak és 80 cm-nél nagyobb europid nők esetében, más etnikai csoportok számára a rájuk jellemző értékekkel) mellett a következő négy faktor közül bármelyik kettő jelenléte:

  • Emelkedett trigliceridszint: 1,7 mmol/l-nél nagyobb, vagy e kóros lipidparaméter miatt folytatott specifikus kezelés. A vér trigliceridszintjének megemelkedése elősegíti a verőereket elzáró zsíros lerakódás (plakk) kialakulását (érelmeszesedés), megnehezítve ezzel az oxigéndús vér eljutását a szívhez. A magas trigliceridszint fokozza a szívinfarktus veszélyét.
  • Alacsony HDL-koleszterinszint: 1,03 mmol/l-nél kisebb férfiak és 1,29 mmol/l-nél kisebb nők esetében, vagy e kóros lipidparaméter miatt folytatott specifikus kezelés. A koleszterin egyfajta zsír a vérben. A koleszterin származhat az elfogyasztott élelmiszerekből, de a máj is termeli, a szervezet minden sejtjében megtalálható. Van „jó" (LDL-) és „rossz" (HDL-) koleszterin. A túl nagy mennyiségű „rossz" koleszterin, vagy a szükségesnél kevesebb „jó" koleszterin fokozza a koszorúér-betegség kialakulásának esélyét.
  • Emelkedett vérnyomás: szisztolés érték ≥130 Hgmm vagy diasztolés érték ≥85 Hgmm, vagy korábban diagnosztizált hipertónia miatt folytatott kezelés.
  • Emelkedett éhgyomri vércukorszint: ≥5,6 mmol/l, vagy korábban diagnosztizált 2-es típusú cukorbetegség.

A metabolikus szindróma előfordulási gyakorisága

A metabolikus szindróma előfordulási gyakoriságát külföldi kutatók 20 és 25 százalék közöttinek találták. Hazai, a felnőtt lakosság (20–69 év közöttiek) körében végzett felmérés szerint előfordulási gyakorisága 26% volt a férfiak és 24,1% a nők körében. Mind a 2-es típusú cukorbetegség, mind a metabolikus szindróma egyre gyakoribb gyermek- és serdülőkorban is. A szomorú trend legfőbb okaként a helytelen táplálkozás és az inaktív életmód következtében kialakuló elhízás jelölhető meg.

A metabolikus szindróma szűrővizsgálata

Miután a metabolikus szindróma (s ezzel együtt a 2-es típusú cukorbetegség) kórlefolyása hosszú évekre-évtizedekre elhúzódik, megfelelő szűrővizsgálat nélkül csaknem lehetetlen a korai eseteket felismerni. A figyelmet elsősorban a veszélyeztetett egyének szűrésére kell fordítani (lásd a tesztet!).

A szűrővizsgálaton kiemeltek gondozásának lé­pései:

  • Étrendi, életmódbeli tanácsadás (dietetikus bevonásával), dohányzásról leszoktatás.
  • Szükség esetén (hipertónia, diabétesz, kóros vérzsír-összetétel) gyógyszeres kezelés.
  • Rendszeres ellenőrző vizsgálat, első alkalommal 3-4 hónap múlva.

Ha a szűrővizsgálat negatív eredménnyel zárult, megismétlése 3 év múlva indokolt.

A metabolikus szindrómában szenvedők nem-gyógyszeres kezelése

A legfontosabb és leghatásosabb teendő az érintettek életmódjának gyökeres megváltoztatása lenne. Ebben az összefüggésben elsősorban a mozgásgazdag életmódot, a rendszeres fizikai aktivitást ajánljuk. A hangsúly a rendszerességen van, sajnos – tapasztalatok szerint – ezt tartják be legkevésbé a betegek. A javasolt fizikai aktivitás formája értelemszerűen igazodik az érintett életkorához, társuló betegségeihez, lehetőségeihez. Számos vizsgálat igazolta, hogy a testsúlyfelesleggel rendelkezőknél testsúlycsökkenés esetén javul az inzulinérzékenység, csökken a vércukor és a vérnyomás, javulnak a vérzsírparaméterek, azaz a metabolikus szindróma legfontosabb összetevői előnyösen változnak.

A metabolikus szindróma gyógyszeres terápiája

A kezelés helyesen holisztikus szemléletű, ami azt jelenti, hogy gyógyszeres kezeléssel igyekszünk minden kóros eltérést kellő eréllyel, kitartóan, a kezelési célérték elérése érdekében (célérték-orientált módon) előnyösen befolyásolni – az életmód-terápia mellett. Metabolikus szindrómában a gyógyszeres kezelés ezért kiterjed a hipertónia, az elhízás, a kóros vérzsírértékek és a szénhidrátanyagcsere-zavar kezelésére. A gyógyszerek megválasztása orvosi feladat, általánosan jellemző, hogy a cél elérése érdekében a betegeknek több gyógyszert kell szedniük.

A vérnyomáscsökkentő kezelés jellegzetességei metabolikus szindrómában

A vérnyomáscsökkentő kezelés során az elérendő célvérnyomás <130/80 Hgmm. Metabolikus szindrómában (és 2-es típusú cukorbetegségben) a kezelés jellegzetessége, hogy monoterápiával (egy gyógyszerrel) csak ritkán s rövid ideig biztosíthatók a kívánatosnak tartott vérnyomásértékek, a kórfejlődés során általában kombinált kezelésre, olykor hármas vagy négyes kombinációra kényszerülünk.

Összefoglalva a cél, hogy minden szív- és érrendszeri rizikófaktort időben felismerjünk, s a kóros eltérés ellen életmód-terápiával és gyógyszeresen küzdjünk. Ez a tevékenység segítheti elő, hogy a hazai, a szív- és érrendszeri megbetegedések alakulását jelző statisztikai mutatók előbb-utóbb meggyőzően jó irányba forduljanak.

szerzo

Prof. Dr. Jermendy György

A Bajcsy-Zsilinszky Kórház tudományos igazgatója, korábban a III. Belosztály osztályvezető főorvosa. Az orvostudomány doktora, a Semmelweis Egyetem (Budapest) és a Debreceni Egyetem címzetes egyetemi tanára.

Megjelent a hypertonia2008/3. számában

Rendelje meg a Diabetes című betegtájékoztató kiadványt, és féláron adjuk mellé a Diabetes különszámokat és a Hypertonia Magazint!
(Legfeljebb 3 db-ot)

 

A szerkesztőség megjegyzése: az optimális cukoranyagcsere eléréséhez az oldalakon hirdetett termékek alkalmazása esetén is feltétlenül szükséges a beállított diéta, a rendszeres mozgás, és az orvosa által rendelt gyógyszerek használata, valamint a rendszeres ellenőrzés! Minden esetben kérje ki kezelőorvosa véleményét!
A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!