A mindennapi gyakorlatban tapasztalom, hogy a pácienseim a hipertóniáról (magas vérnyomás) többnyire elhiszik, hogy betegség, amit nem lehet kezeletlenül hagyni. Az elhízottságot a legtöbben az életük vétlen velejárójának vagy kellemetlen családi örökségnek, esetleg sorscsapásnak fogják fel, és sajnos gyorsan beletörődnek.
Tudom, elhízott vagyok, mondhatni, dagi, sőt kövér, csak ezt így nem akarta mondani háziorvosom, amikor a havi hipertóniagondozás céljából felkerestem. Megmérte a súlyomat, haskörfogatomat, nyakkörfogatomat, testmagasságomat, és jelentőségteljesen csóválta a fejét. Ingatta jobbra-balra, és arcáról nem a megelégedettség derűje sugárzott. Ebből biztosan tudtam – amit egyébként is tudok, csak nem merek szembesülni vele –, hogy ismét felszedtem pár kilót. Éreztem ezt is, hiszen a nadrágjaim egyre szűkebbek, mintha összementek volna a mosásban. Mondtam is a feleségemnek, óvatosabban mossa, mert ha így haladunk, új ruhatárra lesz szükségem. Akkor Ő is ingatta a fejét, ugyanazt a rosszalló pillantást vetette rám, mint most orvosom. Összeszövetkeznek ellenem…? Ideje lenne összeszövetkezni – értem…
A metabolikus szindróma olyan tünetegyüttes, melynek fő alkotói az elhízás, magas vérnyomás, magas vércukorszint és kóros vérzsír-összetétel (diszlipidémia). A felsorolt kockázati tényezők együttes jelenléte nagyban megnöveli a koszorúérbetegség, a stroke és a cukorbetegség kialakulásának esélyét.
Előző számunkban a magasvérnyomás-betegség történetének legjelentősebb XVIII–XIX. századi felfedezéseit és tudósait kezdtük el bemutatni, most folytatjuk sorozatunk a vérnyomésmérés, valamint a sztetoszkóp fejlődésének ismertetésével.
A vérnyomásmérés olyan szükségszerű dolog a civilizált országokban élők számára, mint a rendszeres fogmosás. Mérnünk akkor is kell – talán ez a fontosabb –, ha semmi panaszunk nincs. A vérnyomás akár csak kismértékű emelkedése megterheli szervezetünket és belső szervi károsodásokat idéz elő.
Amikor egy rendezvényen, egészségnevelő napon ingyenes vérnyomásmérést ajánlanak, tartsuk csak oda a karunkat. Ha nincs panaszunk, azért; ha tudjuk, hogy szükséges a mérés, akkor azért, hogy alaposan megfigyeljük, milyen készülékkel és hogyan csinálják.
Margit nénit sokáig nem tudtam elképzelni Margitkaként. Nekem néni maradt akkor is, amikor a 40 évvel ezelőtti fotóin pózol a kamerának. Mosolygós, kissé kerekded néni, aki átkopogtat egy tálca süteménnyel a szomszédba, „…Hátha megennétek, nektek sütöttem!" felkiáltással.
A tükör nem csak a hiúság eszköze, hanem egy vizsgálat része is lehet. Szemrevételezéssel megállapíthatja testének kinézetét, felépítését. Ha nem csapja be önmagát és a tükör sem torzít, akkor kiderül, hogy sovány vagy kövér, teste arányos-e, vannak-e rajta elváltozások, netán betegségre utaló tünetek. Remélem mindent rendben lát! Vagy kétségei támadtak súlyát illetően? Jöhet egy otthoni vizsgálat, elő a mérleget!
Szorongani nem jó dolog, de a szorongás segített minket abban, hogy fennmaradjunk. Hiszen, ha nem tanulunk meg szorongani-félni, akkor ősember korunkban nem menekülünk el a ránk támadó állatok elől, nem húzzuk el a kezünket a tűz környékéről stb. Mi, felnőttek tanítjuk meg a gyerekeket arra, hogy igenis, legyenek óvatosak, nézzenek a lábuk elé, mossanak kezet evés előtt, és ilyen módon akarva-akaratlan szorongani-félni tanítjuk őket.
Lapunk legutóbbi számában, többek között, az innovatív gyógyszergyártók képviselője beszélt a szakmát érintő gondokról. Az akkori lapszámban nem kapott helyet a kínálati paletta másik fontos területe, a generikus gyógyszereké. Ezt a hiányt pótolja most a Langer Istvánnal, a Generikus Gyógyszergyártók és Forgalmazók Magyarországi Érdekvédelmi Egyesületének igazgatójával készült interjú.
Az ideális testalkat megítélése a kor divatja szerint változik. Rembrandt korában, a XVII–XVIII. században a telt, gömbölyded idomok voltak az eszményiek. Korunkban a karcsú, sovány testalkatú hölgyek és a kisportolt, kigyúrt testű férfiak számítanak szépnek, ennek az ideálnak szeretnénk ma megfelelni. Öröklött testalkatunknál fogva nem lehetünk mindannyian fotómodellek vagy a kifutók lenyűgöző modelljei. NE tűzzünk magunk elé irreális célokat! A 3–5 kilogrammos súlytöbblet néha csak alkati adottság (nagyobb mell, szélesebb csípő, vastagabb comb), NEM ELHÍZÁS! Ilyen esetben ne kezdjünk fogyókúrába. Keressünk fel egy edzőtermet, egy gyógytornászt, válasszunk magunknak egy személyi edzőt, aki segít az esztétikailag problémás testtájék tökéletesítésében.
A szerkesztőség megjegyzése: az optimális cukoranyagcsere eléréséhez az oldalakon hirdetett termékek alkalmazása esetén is feltétlenül szükséges a beállított diéta, a rendszeres mozgás, és az orvosa által rendelt gyógyszerek használata, valamint a rendszeres ellenőrzés! Minden esetben kérje ki kezelőorvosa véleményét! A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!
