Gondolatok a gyógyszerválasztásról (rendelésről)
A 70-es években is szép számmal kezeltünk magas vérnyomású betegeket. Mások voltak a határértékek, és nem ismertük a célértékek fontosságát. Mást jelentett a gondozás, és nem tudtuk, hogy a beteg-felvilágosításnak mekkora a jelentősége. A hipertónia kivizsgálásának a lehetőségei korlátozottak voltak. Az otthoni vérnyomásmérések csak fehérholló számban történtek. A kezeléshez két-három gyógyszerből írtunk fel. A bonyolult esetekben volt lehetőség még néhány erélyes szer alkalmazására, de veszélyeik miatt csak a kórházi kezelések során használtuk. Az orvos kevesebből választhatott, így a betege is keveset szedhetett. Talán a betegnek és orvosnak is „egyszerűbb” volt, de szakmailag mégis szegényebb.
Manapság? Közismert, hogy a hipertónia társadalmi jelentőségű népbetegség. A legújabb ismeretek alapján a szövődmények megelőzése vált a legfontosabb tevékenységgé. A betegség alsó értékhatára is módosult. Mindennapos lett az otthoni vérnyomásmérés és nagyot fejlődött a műszeres diagnosztika. Könnyen elérhető az ABPM (ambuláns folyamatos vérnyomásmérés), a szív és a nagyerek ultrahangos vizsgálata, hogy csak néhányat említsek. Óriásit változott a gyógyszerkutatás és -gyártás is az elmúlt évtizedekben, és gazdag terápiás lehetőség segít a gyógyításban. Öt-hat nagy gyógyszercsoportból választunk, ezek mind más módon és helyen befolyásolják a vérnyomást. A csoportokon belül is számos hatóanyagból keressük az optimálisat. A kívánt célérték eléréséhez több csoport akár 2-3-4 készítményét kell(ene) a betegnek szedni. Az eredeti (originális) gyógyszerek hatóanyaga számos más gyártású (generikus) formában is elérhető. Fontos, hogy ezt a betegeink is tudják, mert előfordulhat, hogy a kezelőorvossal megbeszélt gyógyszer receptjére a patikában – természetesen kellő felvilágosítást követően – azonos hatóanyagú, de más nevű gyógyszert kap. Ugyanaz a hatóanyag akár 5–10 gyógyszernéven is felírható, és az áraikban nagyságrendi különbségek lehetnek. (A hatás-mellékhatás tekintetében is lehetnek apró eltérések).
Szerencsésnek mondhatja magát, aki „csak” egy-két tablettát szed naponta. A gyakori társbetegségektől, pl. cukor-, szív-, légzőszervi betegség, és a szövődményektől szenvedőknek sokszor 6–8 gyógyszerből, akár napi nagyobb számú tablettát szükséges bevenni. A szemlélet és a választék megváltozása jobb jövőt eredményezhet a betegeknek. Állíthatom, hogy az együttműködő és tájékozott páciens aktivitása döntő a hipertónia és más idült betegség gondozásában. Az ismeretek bővítésében segíthet a média, a betegeknek írott könyvek és az e sorokat is megjelentető speciális folyóiratok. A tartós és jó együttműködés motorja mégis a kezelőorvos. Családorvosként arra törekszem, hogy a betegség jellemzőit, a kezelés célját, előnyeit és korlátait a páciensekkel megbeszéljem. Új gyógyszer felírása, életmódváltás, kezelési költségek, a generikumok szerepe, hogy csak néhány mindennapos témát kiemeljek. Kifejezetten örülök, ha a páciens már kérdez. Mindig igyekszem felírni és átadni a megbeszélt gyógyszerelést (név, hatáserő és napszakok szerint). Ideális hely erre a vérnyomásnapló vagy egy hasonló füzet, amit jó lenne, ha a páciensek minél nagyobb számban vezetnének. A házi patikák, otthoni gyógyszeres dobozok időnkénti átvizsgálásával néha veszélyes furcsaságok derültek már ki, pl. máshol felírt, de azonos hatású gyógyszer. Néhány gondolat, ami felmerült bennem a szakmai és gazdasági szempontból is átalakult hipertóniagondozás kapcsán. De a lényeg soha nem változhat: a beteg, az orvos (és a közeli patikák) bizalmas jó kapcsolata.
Dr. Barta László
Intenzív terápiás gyakorlatot követően több mint négy évtizede családorvos ugyanazon körzetben. Harminc éve segít a leendő háziorvosok és az orvostanhallgatók gyakorlati oktatásában. Legfontosabb törekvése a magas vérnyomás és a cukorbetegség korai felismerése, eredményes kezelése, gondozása, és egyben a páciensek helyes életmódra nevelése.
