Személyes történetek
Történetek, életutak
Szerző: Herth Viktória
Péter ma már 30 éves, öccse is felnőtt férfi. Franciska háromszoros nagymama, imádja az unokáit, csak az egyik menyével boldogul nehezen. A csaknem negyedszázada született, az 1995/6. számban megjelent írással – amely az akkori tanévzáró ünnepség kapcsán mesél Franciskáról – a mostani tanév végét és a nyári szünet kezdetét „ünnepeljük”.
Tovább
Van egy jó története?
Jakabné Jakab Katalin vagyok, Egerben élek. 10 éves koromban, 47 évvel ezelőtt lettem 1-es típusú cukorbeteg egy táborban. A tíz nap alatt úgy lefogytam, hogy a szüleim rám sem ismeretek, amikor leszálltam a buszról…
Tovább
Interjú Janicsák Istvánnal
Szerző: Herth Viktória
Harminc évvel ezelőtt madarat lehetett volna fogatni velem, ha valaki felkér, készítsek interjút Janicsák Istvánnal. A ’86-ban berobbant Z’zi Labor nagyon tetszett. Imádtam a humorukat, a lendületet és iróniát, ami a zenéjüket, megjelenésüket jellemezte. És tetszett a nagydarab, életerős, lendületes zenekarvezető is. Most pedig beszélgessek vele a magas vérnyomásról? Így múlik el a világ dicsősége!?
Dehogy múlik! – gondoltam magamban fél óra múlva, amikor letettem a telefont, s csak azt sajnáltam, hogy nem személyesen beszélgettünk.
Tovább
Van, amit nem lehet eléggé megköszönni. Hiába keresgél az ember, nem találja a hála kifejezésének módját. Talán az a megoldás, ha megosztjuk másokkal a köszönetet, ha elmeséljük, milyen csodálatos az az ember, akinek hálásak vagyunk. Ezt tette Borbélyné Gulyás Anikó, Tiszaföldváron élő édesanya.
Tovább
Joslin-díjasaink
Faragó Edit 1967-ben tizenhárom és fél éves volt, amikor diangosztizálták nála a cukorbetegséget, így már több mint ötven éve él együtt a diabétesszel. A tavalyi Civil Fórumon vette át a Joslin Diabetes Center érmét. Gyerekként nehéz volt elfogadnia ezt a sorsot, de töretlen optimizmusa hamar átsegítette az első sokkon, kialakította új életmódját.
Tovább
Tavaly én már maratonista lettem! Teljesítettük a Sunset Trail 42 km-es távját a Vértesben a maga 1000 m szintkülönbségével, kétszer is. Egyszer hivatalosan, szintidőn belül, a férjemmel, egyszer pedig futócimborákkal, egy kis csavarral: napnyugtától napkeltéig, fejlámpával. Hogy miért akartam most mégis az Ezerjó maratont? A lányaim szurkolótábláján a válasz: #elsőmaratonaszfalton. Ráadásul ez a móri egy igazi verseny volt, a Sunset pedig egy instant túraútvonal – valamikor, bármikor, magunknak.
Tovább
Sokan és sokat szidjuk a közösségi médiát, mégis szinte mindenki használja. Mi magunk folyton hangsúlyozzuk, vigyázzanak az itt található információkkal, nem tudhatják, hogy hiteles, megbízható-e a forrás, ahonnan a hír, a jó tanács származik. De haszna is van a közösségi médiának. Sok Facebook-csoport létezik, ahol a sorstársak megoszthatják egymással tapasztalataikat, kudarcaikat, sikereiket.
Tovább
Joslin-díjasaink
Mondiné Kovács Krisztina Jászalsószentgyörgyről érkezett magazinunk 30. születésnapjára. Magas, modellalkatú hölgy, aki ma már megrendülés nélkül mesél azokról a napokról, amikor meghiúsult addig remélt életpályája.
Tovább
Van egy jó története?
Esztergom városa 1986-ban kapcsolódott az országos „Törődjünk többet egészségünkkel!” címmel hirdetett egészségnevelési programhoz. Ekkor alakult meg az Esztergomi Cukorbetegek Klubja, lelkes orvosaink segítségével: dr. Mersány Géza, Lelősy Lóránt, dr…
Tovább
Egy sportos nap üzenete
Amikor a fiam cukorbeteg lett, szenvedélyesen túrtam a netet (mint szerintem a legtöbben) új diabos ismeretek után kutatva…
Tovább
Van egy jó története?
Az én történetem 1993 novemberében kezdődött. Előtte a cukorbetegség minden ismert tünete jelentkezett (szomjúságérzet, fogyás, fáradékonyság, viszketés), és a leletek megmutatták, 13,2 a vércukrom. Az első időszak volt a legnehezebb, nagyon tanácstalan voltam…
Tovább
Bíztunk benne, hogy még egy Győzelem-érmet átadhatunk. Tímár László, aki a ’90-es évek elején a MACOSZ elnökhelyetteseként tevékenykedett, 1941-től volt cukorbeteg. Az 50 évnyi inzulinnal való együttéléséért az érmet megkapta, ám nagyon várta a 75 évért járó elismerést. 2017 tavaszán vehette volna át, ám pár hónappal korábban – betöltött 75 évnyi diabétesz után – elhunyt. Emlékezzünk rá a Diabetes 2010/6. számában megjelent írásával!
Tovább
75 évnyi diabétesz
Szerző: Herth Viktória
Kecskeméten élt sorstársunk, dr. Szabadi Endréné 2012-ben, a III. Civil Fórumon vette át a 75 évnyi diabétesszel kiérdemelt Győzelem-érmet – ma már nincs köztünk. Emlékezzünk rá a Diabetes 2012/2. számában megjelent interjúval!
Tovább
Kimondani is sok, a velem szemben ülő csokornyakkendős, elegáns úr, Kraviánszky Mihály 61 éve inzulinos cukorbeteg. Számára tehát jócskán megérett a helyzet arra, hogy átvehesse a szép érmet is az oklevél mellett. Csak egy sorstárs tudja igazán, mi minden rejlik egy ilyen nagy szám mögött.
Tovább
Szerző: Somfai Katalin
Joel Livesey 40 éves ultramaratonista számtalan 50 kilométer feletti távot teljesített, 2015-ben ő volt az egyetlen, aki célba ért a kaliforniai Három Koronás Ultramaratonon, amely három 100 mérföldes táv teljesítéséből áll, mindössze nyolc hét pihenővel egy-egy verseny között. Ezt a nem mindennapi teljesítményt 1-es típusú diabéteszesként érte el.
Tovább
