Sokat adott a GDM, de el is vett

Eddig két terhességem volt, az elsőnél irtózatos „paramami” voltam. A cukorterhelés eredménye 7,2 lett, így csak „odafigyeltem”. Hozzáteszem, 2020-ban, a COVID miatt nem csinálták meg a vizsgálatot TB-alapon, mert a családomban nincs egyenes ágon cukorbeteg, így magánrendelőbe mentem. A környezetemtől kaptam érte hideget, meleget: régen sem volt ilyen, felesleges!

Teljes tagadásban voltam

A következő terhességnél már nem volt ennyi időm izgulni és gondolkodni, hiszen ott volt a nagyobbik gyerek. A terhelést megcsinálták most TB-alapon, nyugodtan vártam az eredményt. Meg is jött pár nap múlva: 7,8, pont határérték. Óriási pánikba estem. Azonnal beléptem a neten tematikus csoportokba, hívtam a védőnőt, és jelentkeztem a diabetológiára.

Amíg oda el nem jutottam (kb. 1,5 hét), nem foglalkoztam a diétával, csak sajnáltam magam, sírtam és dühöngtem. Miért kell ez? Nincs erre időm! Bezzeg mások azt esznek, amit akarnak – teljes tagadásban voltam. Elemezgettem a terhelés előtti és utáni időket, mit csinálhattam volna másképp, hogy ne ilyen eredmény jöjjön ki. Spoiler: semmit!

Végre eljött a diabetológia napja, ahol elmondták, hogy ez határérték, ha akarom, foglalkoznak velem, ha akarom, nem, de persze azt ajánlják, hogy igennel döntsek, s akkor minden héten várnak „reggelizős” vérvételre a 38. héttel bezárólag.

Két nap múlva a dietetikushoz is volt időpont, ahol megkaptam a mintaétrendet és a tanácsokat, amelyek csak nyomokban tartalmaztak olyan információt, amit relevánsnak éreztem az azt megelőző kutatásaimhoz képest. De nem volt mese, el kellett kezdeni a diétát, hiszen a bennem növekvő magzat nem várhatott örökké.

Lassan belejöttem

Eleinte borzalmas volt, amíg rá nem jöttem, hogy működik a számolás, hogyan osszam be a napi étkezéseket, mindezt hogyan egyeztessem össze a kisfiam napirendjével. Újabb spoiler: sehogy, szóval lényegében túlélésre játszottunk. Ráadásul sokkal több időt kellett a konyhában töltenem, mint korábban, s mind a fiamtól vettem el.

Lassan belejöttem a számolásba, megpróbáltam összébb rendezni a mindennapjainkat (a közös reggelit volt a legnehezebb elengedni, de arra esélyünk sem volt). Ráadásul a férjem azt mondta, hogy a GDM óta sokkal jobban főzök. (Addig kóstolgatós voltam, de azt el kellett hagynom, így attól kezdve érzésre főztem. Ezek szerint nem is rosszabbul.)

Néha voltak megbillenéseim (a hormonok sem segítettek, meg bejött a nyár, a dinnyeszezon többet között). Arról nem is beszélve, hogy én szigorúan vettem a diéta mind a 180 grammját, de ebben a férjemen kívül senki sem támogatott. Hányszor hallottam, hogy „csak egy kicsi cukor van benne! Nem lesz annyitól semmi bajotok”. Lehet, de ha mégis? Hogy tudnék tükörbe nézni, ha nem tettem meg mindent?

Szerencsére a kisasszony tökéletes cukorral született (külön kértem, hogy mérjenek rá még párszor), én pedig közvetlenül szülés után megettem 3 nagyon nem diétakompatibilis sütit, és hihetetlenül jólesett. Nem fogok hazudni, nagyon kemény volt a diéta a folyamatos aggódás miatt, hogy vajon jót és jókor eszem-e?

Megérte

Végül szülés után 7 hónappal jutottam el kontrollterhelésre, addig ímmel-ámmal tartottam csak alapanyagszinten a diétát – a túlélés volt a cél a kicsivel és a minivel itthon. Újból magánrendelésre mentem, mert inzulint is nézetni akartam, éreztem, hogy ez fontos lesz, ki is derült az inzulinrezisztenciám.

Mielőtt félreértene bárki, nem magával a diétával van bajom. Az ételek finomak és tényleg bármit meg lehet diétakompatibilisen csinálni. Nekem az időre evéssel volt – és van azóta is – problémám. Pontosan meg volt határozva, mikor kell ennem, és muszáj volt betartani, különben a lelkiismeret-furdalás nem hagyott nyugodni, hogy a kisbabám odabent miket élhet át miattam.

Sokat adott nekem a GDM. Sokkal több zöldséget fogyasztunk azóta, bővült az ételrepertoárunk, kipróbáltunk és megszerettünk olyan alapanyagokat, amelyeket előtte sohasem ettünk. Tudatosabb vagyok a bevásárlásnál és a konyhában. De a GDM el is vett tőlem, mégpedig időt, amit már sohasem kapok vissza. Egy picit a mai napig érezhető a nagyfiún, hogy mennyivel kevesebb figyelem jutott (és jut azóta is) rá – ezen még dolgozunk. A diabétesz összességében nekem megkeserítette a várandósságomat. Az egyedüli vigasz az egészséges, csodálatos, Down-szindrómás GDM-babám! Akárhogy is volt, érte mindenképpen megérte!

Varga-Vincze Virág