A mi kilenc hónapunk

Jakupcsek Gabriella gesztációs diabétesze

Kismamák örök panasza – nekem is az volt annak idején –, hogy domborodó pocakjuk minden hölgyet saját terhessége, szülése felelevenítésére ösztönöz. Több évtizeddel saját történetünk után osztjuk a jó tanácsokat, ha kérik, ha nem. Szívesen beszélgetünk a mi kilenc hónapunkról.
Jakupcsek Gabriellát is azért hívtam fel, hogy az ismert televíziós személyiség gesztációs diabéteszéről interjút készítsek. A kérdés-felelet „katonás” ritmusa helyett azonban jóízű beszélgetés kerekedett. Én természetesen ismertem őt, ha nem is személyesen, ő azonban nem tudott a létezésemről. De mielőtt letettük a telefont, megállapítottuk, sok a hasonlóság köztünk. Mi élveztük a beszélgetést, és reméljük, egy-két jó tanács segít a most gesztációs diabétesszel élő fiatal anyukáknak.

Azért mertek belevágni, mert én is

Kezdjük a gyermek vállalásával. Gabinak egészen fiatal korában született két fia, majd második házasságában élve 46 évesen vállalta harmadik gyermekét. Én 35 évesen szültem az első fiamat, s a 40-dik születésnapom táján fogant a második. A veszprémi Petőfi Színházban dolgoztam akkor, kollégáim rácsodálkoztak kerekedő pocakomra. Volt, aki értetlenkedett, ilyen idősen még gyerek? Ám a mai napig büszke vagyok arra, hogy Tomi fiam után nem sokkal még három baba született a színházban. Két anyuka ki is mondta: én nyújtottam számukra a pozitív példát.

– Amikor a nagy nyilvánosság előtt kiderült, hogy 45 évesen gyereket várok, kaptam hideget, meleget egyaránt – meséli ugyanerről Gabi. – Akkoriban az ilyen idős korban vállalt terhesség ritkaságszámba ment. Velem is máig előfordul, hogy megszólítanak az utcán, és elmondják, azért mertek belevágni egy késői gyermek fogadásába, mert én is ezt tettem.

Szorongtam

Mindketten tudjuk azt is, mit jelent a terhességi diabétesz.

– Nagyon megijedtem, amikor kiderült a cukorbetegségem. A diétáról nem sokat tudtam, addig a munkám, életmódom miatt rendszertelenül étkeztem, vacak dolgokat ettem. Nem is hallottam arról, hogy létezik lassan és gyorsan felszívódó szénhidrát.

Ezzel ellentétben én akkor már egy évtizede a Diabetes magazin főszerkesztője voltam, így amikor szembesültem a terhességi diabétesz diagnózisával, nem engedhettem meg magamnak, hogy kétségbeessek vagy nyafogjak. Elkértem cukorbeteg édesanyámtól a grammos mérlegét, a tápanyagtáblázatát, kaptam vércukormérőt is, és nekiálltam annak az étkezésnek, amiről 10 éve folyamatosan írtam.

– Én viszont nagyon rágörcsöltem. A korom miatt eleve veszélyeztetett terhes voltam, az orvosok nagy figyelmet fordítottak rám, szigorú étrendi előírásokat kaptam. Betartottam minden szabályt, de nehézséget okozott a méricskélés, a szénhidrátszámítás. Folyton mértem a vércukromat, ha kicsit is magasabb volt, sétálni mentem. Különösen az utolsó két hónap volt nehéz.

Közös bennünk az is, hogy az egészségügyi szakemberek komolyan foglalkoztak velünk, talán az átlagnál is többször ellenőriztek bennünket. Részben a korunk, részben a cukorbetegségünk miatt. Én úgy éreztem, teljes biztonságban vagyok a „kezeik között”, miközben tudtam, mindent megteszek, amit előírnak. Gabi is bízik a tudományban.

– Szorongtam, különösen a terhesség közepétől. Féltem, nehogy koraszülött legyen a babám. Rendszeresen jártam orvoshoz, azt vallom, ahol a tudomány ma tart, vegyük igénybe minden tudását. Szabálykövetően éltem, 45 évesen nem engedhettem meg magamnak a felhőtlen boldogságot a várandósság alatt. Számomra ez az utolsó utáni lehetőség volt. Azért is aggódtam, hogy lány legyen és aludjon rendesen.

„Lusta macska”

Akiknek volt már évekig minden éjjel többször felsíró gyermekük, megértik egymást. Ebben szerencsénk volt. Gabinak lánya született, igazi kis „lusta macska”. Az én fiam – ellentétben a bátyjával – a harmadik héttől mormotaként aludta végig az éjszakákat.

Emma, Jakupcsek Gabriella gyönyörű kislánya a 37-dik héten született, 3600 grammos súllyal.

– Ez a súly az én méretemhez viszonyítva elég nagynak számít. Kicsi volt a hasam, keveset híztam, alig 3-4 kiló maradt rajtam – meséli Gabi.

A baba súlya pontos mutatója, hogy megfelelően diétáztunk. Ha a várandós anyuka több szénhidrátot eszik a kelleténél, a vércukorszintjét a baba kompenzálja, elkezd inzulint termelni. Mivel az inzulin serkenti a növekedést, „óriás” csecsemő születik, aki ugyanúgy esendő, mintha túl kicsi lenne.

Tomi fiam 3700 grammal született, de rajtam több mint 10 kiló maradt, három évbe telt, mire lefaragtam.

Nem minden diéta fogyókúra

Innen már nem fut párhuzamosan anyaságunk története. Városi legenda, hogy a terhességi cukorbetegség – ha el is múlik a szülés után – vagy két év, vagy húsz év múlva nagy valószínűséggel ismét megjelenik. Tomi fiam elmúlt 23 éves, rendszeresen ellenőriztetem a vércukorszintemet, gyakran kérve HbA_1c-vizsgálatot is, az érték mind a mai napig megfelelő. Talán megúszom (lekopogom). Gabi, aki velem ellentétben nádszál karcsú, nem volt ilyen szerencsés.

– Pár év múlva visszatért a diabéteszem. Eleinte nem volt feltűnő, de éreztem, hogy megváltozott az anyagcserém. Gyakran voltam éhes, szomjas. A hirtelen éhségről később kiderült számomra, ilyenkor lezuhant a cukrom. Az ingadozó vércukorszint ma is jellemző rám. Közben pajzsmirigyproblémák is megjelentek nálam.

Gabi ma gyógyszert szed a diabéteszére, hetente egyszer injekciót ad magának, és természetesen diétázik.

– Közszereplőként sok mindennek ki vagyok téve. Olyasmiről is véleményt mondanak az emberek, amihez semmi közük. Mindig vékony voltam, nem értik, miért diétázom. Meglátnak egy diétás terméket a kezemben, megkérdezik, miért éheztetem magam. Nem tudják, hogy nekem adott esetben, mondjuk az autóban ülve, ez a túlélést jelenti. Az ingadozó vércukrom miatt 2–3 óránként ennem kell valamennyit. Akik nem érintettek, keveset tudnak a cukorbeteg-étkezésről. Legtöbbek számára a diéta egyet jelent a fogyókúrával.

Emiatt állt a nyilvánosság elé Gabi pár évvel a szülése után, s elmondta, miért kell diétáznia. Elolvastam néhány, akkoriban megjelent interjúját, elég zavarosan fogalmaztak az újságírók: nem cukorbeteg Gabi, de az egészséges életmód híve – írták. Ez utóbbiban igazuk van, de nem ez a teljes igazság.

Prevenció

– A prevenció híve vagyok. Rendszeresen járok szűrővizsgálatokra: mammográfiára, szemészetre, fogorvoshoz, bőrgyógyászhoz, és gyakran ellenőriztetem a vérképemet. Emellett a helyes táplálkozást hirdetem, a családomban, környezetemben, különböző egészségügyi intézmények akciói mellé is szívesen állok. Ha már viselem a közszereplés terheit, éljek az előnyeivel, a példámmal edukáljak.

Gabinak ma „rendben van” a cukra, a gyógyszer sokat segít, kisebbek az ingások. Tudja, hogy szereplés előtt is, utána is ennie kell, mindig van a keze ügyében pár szénhidrátnyi falat.

– Ma már nem mérek annyit, inkább centizek – mondja. Akkor értem meg a kifejezést, miután elmagyarázza: – Érzem, mikor kell két harapás a szendvicsből, mikor három.

Szívesen teszem fel cukorbeteg interjúalanyaimnak a kérdést, feltettem Jakupcsek Gabriellának is:

– Mit üzen a gesztációs diabétesszel küzdő kismamáknak?

– Elmúlik.

– De ha visszajön?

– Akkor is elmúlik, a pánik mindenképpen. Megszokja az ember. A diabétesz nem halálos betegség, kordában tartható.

Május 20-án jelent meg Jakupcsek Gabriella új kötete a negyvenen túli szerelemről.

Előző kötete, „A napos B oldal” számos utánnyomást ért meg, több tízezer olvasóhoz jutott el, a szerző pedig a könyv kapcsán személyesen is rengeteg nővel találkozott és beszélgetett. A tabudöntően őszinte kötet, erős önreflexióval és sok humorral segít mélyebben megismerni azt az életszakaszt a nők életében, amelyet a társadalmi szorongások félelmetesnek állítanak be. „A napos B oldal” tehát több ezer nő számára hatott és hat még most is felszabadítóan.

A „Csakazértis szerelem” nem kevésbé őszinte, és ugyanannyi humorral járja körül a negyven pluszos női lét másik fontos témáját: a szerelmet. Benne maradni? Otthagyni? Bele se menni? Újrakezdeni? Kitartani egy életen át? De akár egyedül, akár együtt, akár újrakezdésben, mindenképpen megpróbálni boldognak lenni a B oldalon is.

Jakupcsek Gabriella legújabb kötetében sok nő valós történetén keresztül járja körül a szerelem témáját egy pszichológus szakértő segítségével, de természetesen saját életének tapasztalatait is megosztja az olvasóval. Miközben vallja, hogy nem szabad feladni, és mindenkinek joga van a boldogsághoz. Vagyis a jelszó negyven felett is: Csakazértis szerelem!

Herth Viktória