Kit és hogyan?

A cukorbetegség szűrése

A cukorbetegség a leggyorsabban növekvő egészségügyi probléma a Földön, a prevalencia (a betegek aránya a teljes népességben) folyamatosan nő. 2021-ben 537 millió cukorbeteg volt a világban, a Nemzetközi Diabetes Szövetség (IDF) 2045-re 783 milliót jósol.

Jelenleg a legtöbb beteg Kínában, Indiában, Pakisztánban van, ehhez közelít Kuvait, Francia Polinézia. Amerika középső részén is rengeteg cukorbeteg él. Afrikában még nem jellemző a túlsúly, de a jövőben várható az elhízás, s vele együtt a diabétesz megjelenése. Ott várható a cukorbetegek számának jelentős emelkedése, ahol szegényebb emberek laknak.

Van jó hír is. 2006 és 2016 között a fejlettebb országokban az incidencia (az új betegek száma) stagnált, sőt, volt, ahol csökkent. Hazánkban is megfigyelhető némi csökkenés az új betegek számában, de a jó gyógyszerek, a kitolódó életkor miatt a diabéteszesek összlétszáma folyamatosan növekszik.

Az aluldiagnosztizált betegek száma változatlanul nagyon nagy a világban. 2021-ben becslések szerint 240 millió fel nem fedezett felnőtt (20–79 év közötti) cukorbeteg élt a Földön. Ez azt jelenti, hogy minden két cukorbetegre jut egy még fel nem fedezett.

Inzulinrezisztencia

Amikor megjelennek a tünetek, az már csak a jéghegy csúcsa, a folyamat évekkel korábban elkezdődik. A 2-es típusú diabétesz alapja az inzulinrezisztencia: hiába van elegendő inzulin a vérben, a perifériás sejtek ezt nem érzékelik, emiatt olyan visszacsatolást adnak a hasnyálmirigy inzulint termelő béta-sejtjeinek, hogy kevés az inzulin a vérben. A béta-sejtek meg akarnak felelni az elvárásnak, fokozzák a termelést, túlpörögnek.

A diabétesz diagnózisának pillanatában az évekkel korábban megjelent inzulinrezisztencia már a csúcson van. A diagnóziskor az inzulinszint rendszerint magas, a béta-sejtek még dolgoznak, de a túlzott pörgéstől lassan kimerülnek, így az inzulinszint elkezd csökkenni, és előbb-utóbb szükség lesz a külső inzulinbevitelre.

Régebben azt mondtuk, 10 éven belül szükség lesz az inzulinra. Ma már vannak olyan gyógyszerek, amelyek érdemben beavatkoznak a cukorbetegség alakulásába és kitolják az inzulinszükséglet idejét.

Metformin

Ahogy az inzulintermelő kapacitás csökken, úgy a máj glükóztermelése egyre inkább növekszik, hiszen nincs elegendő inzulin, ami ezt visszaszoríthatná. Kezdetben az étkezés utáni vércukorszint fog emelkedni, az éhgyomri cukorszint csak később lesz magasabb értéken.

Jelenleg – az életmód-terápián túl – a metformin az a gyógyszer, amely az inzulinrezisztenciát csökkenti, tehát a diabétesz előtti kórállapotban is tudjuk használni. Nagyon fontos lenne, hogy még a magas vércukorértékek megjelenése előtt felfedezzük a cukoranyagcsere zavarát, a prediabéteszes állapotot, hiszen van olyan eszköz a kezünkben, amellyel elodázhatjuk a diabétesz megjelenését.

file
A 2-es típusú cukorbetegség szűrésére sok kérdőív létezik. A legismertebb ilyen a Findrisk kérdőív. A háziorvos (de mi magunk is megtehetjük) végigveszi a kérdéseket, pontozza a válaszokat. 12 pont feletti eredmény már mindenképpen odafigyelést igényel.

A cukorbetegség azért ró nagy terhet az egyénre és a társadalomra, mert súlyos szövődményei vannak. A makrovaszkuláris (nagyereket érintő) szövődmények – amelyeknek alapja az érszűkület – általában a diagnózis megjelenése előtt 10 évvel már észlelhetőek. A magas étkezés utáni vércukorszint mellett már magas a lipidszint, a CRP-szint (ami gyulladást jelez), a trombociták is jobban aktiválódnak. Ezért is fontos, hogy még a tünetek megjelenése előtt felfedezzük, ha van valamilyen szénhidrátanyagcsere-zavar.

Mikor szükséges a szűrővizsgálat?

  • Ha elsőfokú rokon (szülő, testvér, gyermek) cukorbeteg;
  • ha az illető koraszülött volt, vagy kis súllyal született;
  • ha 45 év feletti;
  • ha fennáll az elhízás, a BMI értéke 25 fölött van;
  • ha a nőnek volt terhességi diabétesze;
  • ha a nő 4 kg feletti gyermeket szült;
  • ha szív- és érrendszeri betegség áll fenn;
  • ha fennállnak szív-érrendszeri kockázati tényezők: magas koleszterinszint, magas vérnyomás, mozgásszegény életmód, helytelen táplálkozás;
  • ha a kórelőzményben emelkedett éhgyomri vércukor, vagy csökkent glükóztolerancia szerepel;
  • ha bizonyos gyógyszereket rendszeresen szed: szteroid, alfa-interferon, bizonyos vízhajtók és pszichiátriai szerek;
  • ha fennállnak genetikai okok: bizonyos népcsoportoknál nagyobb a kockázat, pl. a latin-amerikaiak körében 2-3-szoros.

A 2-es típusú diabétesz diagnózisa

A klasszikus tünetek – szájszárazság, fokozott szomjúságérzet, bő vizelés, testsúlycsökkenés – nemcsak az új cukorbetegeknél jelentkezhet, egy rosszul kezelt diabéteszes hasonló tüneteket produkálhat. Amikor jelentkeznek a tünetek, meg kell nézni egy étkezéstől független vércukorértéket. Ha ez 11,1 mmol/l vagy ennél nagyobb, kimondhatjuk, hogy az illető cukorbeteg. Ha a beteg minimum 8 órás éhezést követően megy vérvételre (éhgyomri érték), és 7 mmol/l vagy ennél nagyobb a vércukorértéke, szintén kimondhatjuk, hogy cukorbeteg.

Ha a tünetek mellett egy kóros értéket mérünk, már felállítható a diagnózis. Előfordul, hogy nem jelentkeznek a klasszikus tünetek, akkor – laborban végzett vizsgálattal, vénából vett vérmintával – két kóros értéket kell produkálni ahhoz, hogy kimondható legyen a diagnózis.

Néhány éve már a HbA1c értékét is felvehetjük a diagnosztikai értékek közé: 5,7% alatt normál értékről beszélünk, ha az eredmény 6,5% vagy e fölötti, diagnosztizálhatjuk a diabéteszt, 5,7% és 6,4% között pedig prediabéteszt állapítunk meg.

Cukorterhelés

Az éhgyomri vércukorértéknek normális esetben 6 alatt kell lennie. 7 fölött már cukorbetegségről beszélünk. Mi a teendő, ha az érték a kettő között van? Ha az illető se nem egészséges, se nem cukorbeteg, akkor kell elvégezni az orális glükóztolerancia-tesztet (OGTT), a cukorterheléses vizsgálatot. (Hiszen már tudjuk, hogy elsőként az étkezés, tehát cukorterhelés utáni megemelkedett vércukorérték jelzi az inzulinrezisztenciát.)

Erre a vizsgálatra fel kell készülnie a betegnek. A vizsgálatot megelőző három napban legalább 150 gramm szénhidrátot kell fogyasztania, miközben átlagos fizikai tevékenységet végez; ne legyen infekciója (fertőzése), mert a gyulladás emeli a vércukrot; a vizsgálatra 8–10 órás éhezést követően kerülhet sor.

A vizsgálat menete: a nulladik percben vért vesznek, majd a betegnek 5 perc alatt meg kell innia 75 gramm glükózt 2,5–3 dl vízben feloldva. Sokan nehezen tudják ezt meginni, ezért megengedik a betegeknek, hogy a magukkal hozott citromot (nem boltban vásárolt citromlevet!) belefacsarják, ettől ízletesebb lesz.

A következő két órát nyugalmi körülmények között kell tölteni a váróteremben, nem lehet elszaladni bevásárolni, üldögélni kell, olvasni, kézimunkázni. Előzetesen egyeztessük az orvossal, hogy melyik gyógyszerünket vehetjük be, s melyikeket nem, mert befolyásolnák az értéket. Nem szabad dohányozni sem e két óra alatt. A 120-dik percben újabb vérvétel következik.

A terheléses vizsgálat eredménye

Normál szénhidrát-anyagcsere esetén a nulladik percben mért vércukor 6 mmol/l alatt, a 120-dik percben mért vércukor pedig 7,8 mmol/l alatt van.

Diabétesz esetén az induláskor 7 mmol/l vagy ennél magasabb a vércukor, két óra múlva pedig 11,1 mmol/l vagy e fölötti.

Prediabétesz esetén (a diabétesz kórmegelőző állapotában) beszélhetünk emelkedett éhgyomri vércukorról (IFG), amikor 6,1 és 6,9 mmol/l között van az éhgyomri érték, a 120-dik perces érték viszont 7,8 mmol/l alatt marad. A másik prediabéteszes eset a csökkent glükóztolerancia (IGT), amikor a nulladik percben mért érték 6 mmol/l alatti, viszont a 120-dik percben mért érték 7,8 és 11 mmol/l között van. Az IFG és az IGT együtt is előfordulhat.

Dr. Hevesi Judit a CEOSZ DiabPONT Továbbképző program szakértője

 

A szerkesztőség megjegyzése: az optimális cukoranyagcsere eléréséhez az oldalakon hirdetett termékek alkalmazása esetén is feltétlenül szükséges a beállított diéta, a rendszeres mozgás, és az orvosa által rendelt gyógyszerek használata, valamint a rendszeres ellenőrzés! Minden esetben kérje ki kezelőorvosa véleményét!
A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!