Dunántúli Diabetes Hétvége

Pannon Diabetes Díj 2024

Az Alapítvány a Cukorbetegekért és a Veszprém Megyei Diabetes Egyesület az I. Dunántúli Diabetes Hétvége (DDH) megrendezésének 20. évfordulójára 2011-ben Pannon Diabetes Díjat alapított. A díjat egy, a Dunántúlon dolgozó, a cukorbetegek ellátásában kimagasló szakmai és emberi teljesítményt nyújtó orvosnak és egy nővérnek vagy dietetikusnak ítélik oda az alapítók. Az alapítók a díj alapításával nagyrabecsülésüket kívánják kifejezni a cukorbetegek közvetlen ellátásában dolgozó orvos, nővér, dietetikus kollégáknak, szeretnének hozzájárulni az orvoslás megbecsülésének helyreállításához. A díjat az idei évben dr. Fülöp Gábor és Bőhm Zsuzsanna vehette át. A kitüntetettekkel Herth Viktória beszélgetett.

Illusztráció

Dr. Fülöp Gábor

Jó érzés, amikor a beteggel megoldunk egy problémát

A diabetológia „elrendeltetett”

Sokan már gyermekkorukban tudják, hogy orvosok akarnak lenni, Fülöp doktor nem tartozik közéjük. A középiskolában jó tanuló volt, a fizika, kémia, biológia érdekelte, épp azok, amelyek az orvosi egyetem felvételi tantárgyai voltak. Biológia fakultációra járt, viszonylag könnyen eldőlt a pályaválasztása, de a gyógyítani, segíteni akarás, csak később, az orvosi gyakorlat során lett személyiségének része.

Az viszont, hogy diabetológus lett belőle, szinte „elrendeltetett”. Az egyetem alatt (természetesen Pécsen tanult) a tudományos diákköri munkáját a biológiai intézetben végezte, majd az I. Belklinikán, ahol a diabetológia működött. Itt került kapcsolatba dr. Ruzsa Csabával, tőle tanulta a diabetológia alapjait. A szakdolgozatát is diabetológiából írta, s amikor az osztályon felszabadult egy hely, odakerült. Azóta is a cukorbetegséggel foglalkozik. 2010-ig dolgozott a Baranya Megyei Kórház I. Belgyógyászati Osztályán, majd a II. Belgyógyászati Klinikára került, osztályvezető főorvosként.

– A cukorbeteg-gondozás történetét elég jól ismerem. Messze jutottunk a Richter-inzulinoktól, pályafutásom során óriási fejlődés zajlott a kezelésben, a gyógyszerekben, inzulinokban. Emlékszem, annak idején milyen csodának számítottak az egyszerhasználatos fecskendők, tűk és az első Dcont vércukormérők. Hol vagyunk már ezektől? A CGM-mel, az új analóg inzulinnal, a kapu előtt álló heti egyszeri bázisinzulinnal. De a világnézetünk is sokat változott.

Ön szerint hogyan folytatódik ez a felfelé ívelés?

– Nem a cukorbetegséget kellene kezelnünk, hanem az elhízást, hogy ne alakuljon ki a diabétesz a betegek zöménél. Az 1-es típusnál pedig azt az autoimmun folyamatot kellene korán felismernünk, ami miatt elpusztulnak a béta-sejtek. Már vannak gyógyszerek, amelyek leállítják ezt a folyamatot, segítenek megelőzni az 1-es típusú diabéteszt.

Mintha boltba mennének

A betegek hozzáállása is változott az elmúlt évtizedekben?

– Igen, de ezen a téren nem feltétlenül jó irányban történt változás. A betegek régebben „elhivatottabbak” voltak, szívesebben, türelmesebben jelentkeztek a rendelésen. Most beszaladnak ügyet intézni, mintha boltba mennének. De társadalmi szinten sem úgy kezelik a diabéteszt, ahogy kellene. Az orvos nem tudja megoldani ezeket a problémákat, a foglalkoztatási rendszert, az élelmiszer­ipart, az életmódunkat kellene megváltoztatni ahhoz, hogy kevesebb legyen az elhízott ember. Olyan egészségügyi programokat kellene felajánlani az elhízottaknak, hogy tartósan le tudjanak fogyni. Sajnos a sport ma elsősorban az élsportot jelenti, nincsenek tömegsportra alkalmas helyszínek. Ha az iskolákban a heti több testnevelésórán a lépcsőházban futnak a fiatalok, nem fogják megszeretni a mozgást.

Ön sportol?

– Versenyszerűen vívtam fiatal koromban, sokat kerékpároztam. Mára a balatoni nyaralásokkor az úszás, kerékpározás maradt, valamint a rendszeres esti séta a kutyánkkal.

A kutyasétáltatás mellett mi az, ami kikapcsolja, pihenteti a napi munka után?

– Szeretek barkácsolni, az otthoni technikai problémákat rendszeresen én oldom meg. Forma-1-rajongó vagyok, és festegetni szoktam. Szeretek a családdal lenni, három fiam van, a legkisebb folytatja a hagyományt, elsőéves az orvosi egyetemen. A két nagyobb közgazdásznak tanult.

Régen nem tekintettük betegségnek az elhízást

Fülöp doktor a diabéteszgondozásban aktívan részt vesz, zömében 2-es típusú cukorbetegekkel foglalkozik. A nemtörődömség elsősorban rájuk jellemző, innen származik a doktor úr pesszimizmusa. Persze vannak sikerélményei is.

– Van olyan betegem, aki 15–20 kilót lefogyott az ezt segítő gyógyszernek köszönhetően, szinte megszűnt a diabétesze, a korábbi inzulinkezelését el lehetett hagyni. Olyan is volt, hogy az amputációra váró beteget az érsebésszel közösen sikerült megmentenünk a végtagvesztéstől. De sajnos olyan is van, akinél évek óta folyamatosan jönnek elő a szövődmények, mégsem törődik önmagával.

Mit lehetne tenni, hogy javuljon a helyzet?

– Régen nem tekintettük betegségnek az elhízást. Ma már tudjuk, hogy – elsősorban a hasi elhízás – bizony betegség. Ezt az érintetteknek is tudniuk kellene. Jó lenne, ha már az iskolákban oktatnának egészségügyi ismereteket, a tápanyagok típusait, az egészséges életmód alapelemeit, a magas testsúly veszélyeit.

Dr. Fülöp Gábornak a tudományos tevékenysége is jelentős. Írt egyetemi jegyzetet, könyvfejezeteket, cikkeket, a Diabetologia Hungaricában, a Metabolizmusban rendszeresen publikál. Sok kutatásban részt vesz, kongresszusokon elsősorban ezek eredményeivel szokott szerepelni.

A gyakorlati vagy a tudományos munkát kedveli jobban?

– Szeretek a páciensekkel foglalkozni, jó érzés, amikor ketten a beteggel megoldunk egy adott problémát. A tudományos tevékenység azért jó, mert szeretem megérteni, mi miért történik. A klinikai vizsgálatokban való részvétel előnye, hogy előre láthatom, merre halad a tudomány, a gyógyszeripar.

Milyen tervei, álmai vannak?

– Realista vagyok, nincsenek nagy vágyaim. A családi életünkben boldog, kiegyensúlyozott vagyok. Talán, ha több időm lenne magamra? A szabadidő hiánya sokszor nyomaszt.

Bőhm Zsuzsanna

„Arra törekszem, hogy mindent jól csináljak”

Gyermekkorában eldőlt a pályaválasztása

A Győrben született, ott is élő Zsuzsa pályaválasztása már gyermekkorában eldőlt: vesedaganattal született, három hónaposan ki kellett venni a jobb veséjét. 18 éves koráig rendszeresen járt a fővárosba, a Tűzoltó utcai klinikára. Az egészségével azóta sincs probléma, de akkor fogalmazódott meg benne:

– Rajtam segítettek, meggyógyítottak, én is segíteni szeretnék másokon!

Az egészségügyi szakközépiskolában 1993-ban végzett, majd munka mellett, esti tagozaton leérettségizett. 2003-ban szerezte meg az OKJ-s felnőttszakápolói oklevelet, majd 2007-ben a diabetológiai szakápolói végzettséget.

A kórházban először a reumatológián dolgozott, de pár év után megelégelte a több műszakos munkarendet, továbbfejlődési lehetőség sem állt előtte, ezért váltott. A belgyógyászaton először az ODM-laborba került, majd 2006-tól a diabetológiai ambulanciára.

Otthoni „konzílium”

– Eleinte féltem, hiszen szinte semmit nem tudtam a cukorbetegségről, de sokat segítettek a kollégák, és hál’ istennek ismét tanulnom kellett.

A félelme már elmúlt, jó szakemberré vált, s a kérdésemre, hogy szereti-e a munkáját, határozottan válaszol:

– Igen! Arra törekszem, hogy mindent jól csináljak.

A győri diabetológiai ambulancián Zsuzsa becslése szerint a két rendelőben hetente mintegy 200 diabéteszes fordul meg. Hét orvos dolgozik itt, két adminisztrátor és két szakápoló.

– Baj csak akkor van, ha egyikőnk megbetegszik, akkor az orvosnak egyedül kell rendelnie.

Hogyan vagy képes hetente 200 betegre rámosolyogni?

– Megtanultam, hogy otthon hagyom a gondjaimat, a rendelőben csak a munkámra figyelek. Az viszont nem mindig sikerül, hogy az itteni dolgaimat ne vigyem haza.

Zsuzsa férje orvos, gyermekük nincs, így esténként otthon gyakran tartanak „konzíliumot”. Ha az egyikük nem, a másik biztosan felemlegeti a napközben történteket.

– Sosem unatkozunk. Lehet, hogy ez a hosszú házasság titka? – teszi fel viccesen a kérdést Zsuzsa, aki 18 éve él boldog házasságban.

Kikapcsolódásra azonban mindenképpen szükség van.

– Engem az utazás tölt fel. De nem a párnapos kiruccanások, a legalább háromhetes nyaralások, amikor nincs kórház, nincsenek betegek, csak mi és az ismeretlen világ.

Mauritius volt a legtávolabbi helyszín, ahol járt, de leginkább az arab világot kedveli.

Ez nem munka, hanem hivatás

De térjünk vissza a rendelőbe, és a kérdéshez:

Lehet-e mosolyogni hetente 200 betegre?

– A COVID óta, tapasztalatom szerint, ingerlékenyebbek, türelmetlenebbek a páciensek. Egyre többen és egyre többet panaszkodnak, kevés pozitív élménnyel zárom a napjaimat. Pedig nálunk az egészségügy átlagánál jobb a helyzet. Szinte hozzánk nőnek a páciensek, hiszen van, akit évtizedeken át gondozunk. Kérdezni sem kell, mindent elmesélnek magukról, részévé válunk az életüknek.

A győri szakrendelőben jó a hangulat, a 18 év alatt, amióta Zsuzsa tagja a csapatnak, komoly emberi kapcsolatok alakultak ki a munkatársak között. Ha baj van, számíthatnak egymásra, s elég ránézni a másikra, hogy tudják, milyen napja van. Rossz napja persze mindenkinek lehet, de a közös munkából mindig mindenkinek ki kell vennie a részét. A diabéteszgondozás egyedül nem megy. Diabetológus, szakápoló, dietetikus közös munkája szükséges az eredményességhez, meg persze a beteg együttműködése.

Strényer Ferenc doktor úr, a szakambulancia vezetője jó főnökként tudja, a munkatársak közti jó hangulat és a szakembereknek biztosított önállóság fontos.

Végezetül felteszem a szokványos kérdést Zsuzsának:

Mit üzenne pályakezdő kollégáinak?

– Ez nem munka, hanem hivatás. Nem lehet máshogy végezni, csak százszázalékos erőbedobással, szeretettel. Aki nem tudja szívből csinálni, inkább ne jöjjön ide!

A korábbi években Pannon Diabetes Díjban részesültek

Prof. dr. Simon Kornél és Bosits Istvánné (2011), dr. Pátkay József és Szabó Gyuláné (2013), dr. Baranyai Marietta és a Törp program (2015), dr. Strényer Ferenc és Hegedüs Marianna (2016), dr. Bujtor Zoltán és Kovács Éva (2017), dr. Erényi Ottó és Stáhlné Tausz Katalin (2018), dr. Sudár Zsolt és Forrás Béláné (2019), dr. Késmárki Nóra és Tuifel Andrea (2020), dr. Dezső Enikő és Keserű Sándorné (2021), dr. Fulcz Ágnes és Túri Beáta (2022), dr. Muth Lajos és Oblián Antalné Erika (2023).

Rendelje meg a Diabetes című betegtájékoztató kiadványt, és féláron adjuk mellé a Diabetes különszámokat és a Hypertonia Magazint!
(Legfeljebb 3 db-ot)

 

A szerkesztőség megjegyzése: az optimális cukoranyagcsere eléréséhez az oldalakon hirdetett termékek alkalmazása esetén is feltétlenül szükséges a beállított diéta, a rendszeres mozgás, és az orvosa által rendelt gyógyszerek használata, valamint a rendszeres ellenőrzés! Minden esetben kérje ki kezelőorvosa véleményét!
A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!