Összhangban az egészségért

A Cukorbeteg Egyesületek Országos Szövetsége a világnap alkalmából, november 9-én, Budapesten, a Néprajzi Múzeumban Összhangban az egészségért címmel jótékonysági koncertet rendezett. Kivételes tehetségű orvosok és elismert művészek léptek fel, hogy zenei előadásaikkal hívják fel a figyelmet a cukorbetegség megelőzésének és kezelésének fontosságára.

Az előadáson elsősorban kiváló orvosok szerepeltek, akik a gyógyítás mellett a zenei világban is otthonosan mozognak. Az est folyamán klasszikus zenei művek, könnyűzenei darabok egyaránt megszólaltak. Voltak kisebb zenekarok, duettek és egyéni produkciók. Az orvosok mellett Illényi Katica hegedű- és thereminművész, Baranyay László Liszt Ferenc-díjas zongoraművész és Csomor Csilla színművész is színpadra lépett.

A jótékonysági koncert bevételét a Juvenilis–Diab–Help Alapítvány kapja, amely 1-es típusú cukorbetegséggel élő gyermekek és fiatalok számára szervez közösségépítő táborokat és edukációs programokat.

Szerkesztőségünk munkatársa a színfalak mögött beszélgetett néhány fellépővel. Sem idő, sem lehetőség nem volt rá, hogy mindenkit bemutassunk olvasóinknak, de ezúton is – minden diabéteszes nevében – köszönjük felajánlásukat, közreműködésüket, remek zenei produkcióikat.

Jazz-improvizáció Bach zenéjére

A zseniális nevű BACHtérium Band tagja dr. Török Virág háziorvos, foglalkozás-egészségügyi szakorvos, patológus, kántor, templomi orgonista. Zenéhez értő riporterünket lenyűgözte a doktornő tökéletes játéka, ami nem véletlen, hiszen ő félig profi zenész.

– Patológusként kezdtem dolgozni, a munkahelyemen merült fel az ötlet, hogy az orvoskongresszusok estéi unalmasak, miért ne lehetne zenélni, táncolni. Többen voltunk orvosok, akik játszunk hangszeren, megalakítottuk a Rákászok zenekart.

– Előbb jött a zene gyerekként, utána az orvosi hivatás?

– Második osztályosként kezdtem zongorázni, majd a gimiben mellé jött az orgona, elvégeztem a kántorképzőt is. Az egyetem alatt háttérbe szorult a zene.

18 éve kezdődött a közös szórakoztatás, mert elsősorban ez volt a zenekar célja: tánczenét, retró zenét játszani. Ilyen hosszú idő alatt változott a felállás, de mindig teljesen demokratikus maradt: tagja volt professzor, boncmester, asszisztens. Volt időszak, amikor nem jutott idő az együttesre, de szerencsére feléledt.

– A korábbi zenekar énekesével éveken keresztül közösen végeztük a biopsziát – meséli dr. Tarján Zsolt radiológus, basszusgitáros, nagybőgős. – Közben beszélgettünk, s amikor említette, hogy volt egy zenekaruk, mondtam, hogy nyugdíjas beatzenész vagyok a Miniből, élesszük fel a tánczenekart.

A BACHtérium nevű formáció most állt össze. Török Virág szeret Bach-műveket játszani, két társa erre improvizált jazz stílusban. A koncertre már alaposan felkészültek, meghangszerelték, kidolgozták a darabokat. Nagy sikerük volt.

– Mi nagyon élvezzük, elsősorban saját örömünkre játszunk. Persze jó lenne, ha jazzklubokban bemutatkozhatnánk, de tisztában vagyunk vele, hogy nem ez a legkeresettebb műfaj.

Makó Béla orvosírnok, képzőművész, újságíró, jazzmuzsikus, gitáros-énekes már számtalan zenekarnak tagja volt, Tarjáni Zsolttal is játszottak együtt itt-ott.

– A barátság és a zenei kapcsolat már régi, az egészségügyhöz nemrég csatlakoztam. A COVID környékén kerültem a kórházba, szerencsére nem betegként, hanem orvosírnokként. Virággal ott ismerkedtem meg, s nem meglepő módon azóta a háziorvosom lett. Jó társaság vagyunk, jókat bulizunk. Volt, hogy a recepción muzsikáltunk, a betegek csak ámultak, hogy tánczenét hallanak.

A zene festi meg az életemet

Dr. Borzási Márk Erdélyben, a Szilágyságban született. A középiskolát Szilágysomlyón, matematika-informatika szakon kezdte, és Debrecenben, a Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskola zongora szakán fejezte be. 2021-től dolgozik a Debreceni Egyetem Idegsebészeti Klinikáján. A koncert idején éppen hatnapos volt a kisfia.

– Gyermekkoromban kezdtem el zongorázni, édesapám tanított, bár ő mérnökember. Amikor a konzervatóriumba jártam, dilemmát okozott, hogy zenész legyek, vagy orvos, de az eredeti elképzelésem győzött. Szerencsére fel is vettek a Debreceni Orvosi Egyetemre.

Borzási doktor most az idegtudományok területén PhD-hallgatóként folytatja tanulmányait, dolgozik a klinikán és apaként is helyt kell állnia. Vajon mikor tud zongorához ülni?

– Rendszeresen játszom vasárnapi istentiszteleteken, ez a folyamatosságot biztosítja. S amikor adódik egy-egy ilyen alkalom, mint most is, akkor több energiát fektetek bele. Nagyon sok örömet ad a zene.

Aki egyszerre két dolgot csinál, gyakran szétforgácsolódik. Borzási doktornak más a véleménye.

– Sokkal jobb, ha az ember több dologban 80 százalékosan teljesít, mintha egy dologban nyújt 120 százalékot. Jobb így az élet. Kellenek a színek a mindennapjainkba, nekem a zene festi meg az életemet.

Hiteles dolgot adjak önmagamból

Dr. Lehoczky Hajnalka fül-orr gégész, audiológus és foniáter (aki a hangképző szervek rendellenességeivel, betegségeivel foglalkozik). Idősebb olvasóink számára érdekesség, hogy foniáterként Hacki Tamás professzor tanítványa. Több helyen rendel Budapesten, szintén érdekes számunkra, hogy a Művészetek Palotájában a Nemzeti Énekkar gégészeként dolgozik. Gyermekkora óta énekel kórusokban, az ARS Nova Sacra Énekegyüttesben, illetve szólistaként.

– Miben különbözik az énekesek gégésze az átlag gégészektől?

– Az énekeseknek olyan panaszaik is lehetnek, amelyeket, aki nem énekel, nem is ért. Gyerekkoromtól énekeltem, érdekelt és lenyűgözött az emberi hang, a gége működése, emiatt választottam ezt a pályát.

Az énekeseknek a saját „hangszerüket” maguknak kell megismerniük: mit és mennyit bír, mikor kell pihentetni, ha rossz, hogyan gyógyítsák. Én csak segíteni tudok ebben. Sok mindenre nincs orvosság, én magam kikísérleteztem dolgokat, s ha azt látom, hogy 4-5 betegnél működik, rendszerint többeknek is jó. Az a gégész, aki nem énekel, nem tudja megnyugtatni az énekeseket.

Ráadásul bármikor jöhet egy betegség. A COVID például egy hangszalag- vagy – ahogy Hacki Tamás mondaná – hangajak-gyilkos betegség. Gyógyítható bajokat okoz, de hosszú időre meggátolja az éneklést. Ha az énekes mégis erőlteti, abból lehet maradandó károsodás.

– Hogyan jut ideje a gyógyításra is, éneklésre is?

– Az éneklés nagyon sok pozitív energiával tölt fel. Nem mindig énekelek tökéletesen, de már nem is érdekelnek az esetleges kisebb hibák. Arra koncentrálok, hogy hiteles dolgot adjak önmagamból a közönségnek.

Ha megcsináltattam, muszáj gyakorolni

Rosta László doktort ismerik olvasóink, remek cikkei jelentek meg lapunkban. A COVID ideje alatt többször is felhívtam, interjút készítettem vele. Így próbált segíteni a világjárvány miatt otthonukba zárt cukorbetegeknek. De nem csak ezzel foglalkozott a karantén alatt. Megtanult harmonikázni.

– Egyetemista koromban sokat hallgattam Chopin zenéjét, mert megnyugtatott. Majd egyre többféle zenét megismertem, s rájöttem, számomra fontos a muzsika. Jó lenne játszani is, gondoltam, de sem időm, energiám, sem lehetőségem nem volt rá, de nem veszett el a zene szeretete.

Sokkal korábbra is vissza lehet nyúlni. Kisfiú korában Rosta László kapott egy harmonikát. Órákig pepecselt vele – ahogy fogalmaz –, kis dallamokat szólaltatott meg, de senki nem tanította, így abbamaradt a próbálkozás. Majd jött a COVID.

– Háziorvosként volt egy betegem, aki zeneakadémiát végzett. Mivel lejárt a jogosítványa, eljött hozzám, s panaszkodott, hogy pang a zenei élet, ezért online oktatással próbálkozik. Jelentkeztem tanítványnak, az online forma nekem tökéletesen megfelel.

Doktor úr először páciensétől-tanárától vásárolt hangszert. Az volt az álma, hogy 50-dik születésnapját a transzszibériai vasúton utazva ünnepli. De kitört a háború, ezért az álmát „átváltotta” egy kifejezetten neki készített harmonikára.

– Olaszországban van a harmonikagyártás Mekkája, ott született ez a fából készült hangszer.

A harmonika egy műremek, a hangja is gyönyörű. Ezen játszott Rosta doktor a koncerten is. Izgult nagyon, kérte is, hogy az interjút csak a fellépése után készítsük, előtte talán még a nevét sem tudná megmondani. Zeneértő riporterünk véleménye szerint a legnagyobb teljesítmény Rosta doktoré volt, aki három (!) év tanulás után ki tudott állni a színpadra, és a produkciója – bár nem profi, de – élvezetes volt.

– Szeretem kényszerhelyzetbe hozni magam. A rendelőben van egy kis dolgozószobám, ott egy polcon áll a hangszer, hogy mindig lássam. Ha már ilyen sok pénzért megcsináltattam, muszáj rajta gyakorolni. Rendszeresen gyakorlok is.

Azt már mi tesszük hozzá: eredményesen.

Az összeállítást készítette:

Herth Viktória és Hegedüs Csaba