Elhunyt dr. Békefi Dezső
„Aki eltávozott tőlünk, az bennünk él tovább, s annyira, amennyire ittlétekor szeretni tudtuk” – dr. Békefi Dezső Kalandárium, emlékek, gondolatok című könyvének utolsó fejezete (általa megfogalmazott) aforizmákat tartalmaz. Ezek között olvasható e gondolat.
Eszerint Békefi doktor sokáig és erősen él bennünk tovább, mert míg élt, nagyon szerettük. Szerették kollégái, kis páciensei és a diabéteszes gyermekek szülei, szerették barátai, családtagjai. A főnökei valószínűleg kevésbé, mert nem volt klasszikus szabálykövető. A gyerekek érdekében bármire képes volt, hagyományt, előírást átlépett, hogy segíthessen.
Dr. Blatniczky László, az Észak-budai Szent János Centrumkórház főorvosa így emlékszik rá:
– Megbízható volt, odafigyelő és mindig segítőkész. Nemcsak akkor segített, ha kértük, szívesen ajánlotta fel támogatását. Mindent megtett – például a Törp program szervezése során – annak érdekében, hogy a gyerekeknek minél jobbat, többet nyújthassunk. Egész életét ez jellemezte.
A Magyar Diabetes Társaság honlapján dr. Körner Anna gyermekdiabetológus írta nekrológjában:
1941-ben Budapesten, lelkész családban született. Nyíregyházán érettségizett, majd 1965-ben kapta meg orvosi diplomáját Budapesten. Csecsemő- és gyermekgyógyászatból, infektológiából és neonatológiából szerzett szakképesítést, diabetológiából licencvizsgát tett. 1965-tól 1980-ig a Semmelweis Egyetem I. számú Gyermekklinikáján dolgozott, ahol hamar kitűnt kiváló felkészültségével, újdonságkeresésével és mindenekelőtt etikus orvosi magatartásával.
Békefi doktor 1980-tól 2003-ig, nyugdíjazásáig a tatabányai Szent Borbála Kórház Csecsemő- és Gyermekosztályát vezette. A kórház gyermekosztályát a kor követelményeinek megfelelően varázsolta újjá, az egész országból csodájára jártak az általa megalkotott modern létesítménynek.
Dr. Békefi Dezső munkásságát több díjjal is elismerték, közülük talán a két legfontosabb a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje (2006) és a Batthyányi-Strattmann László-díj (2004).
Dr. Niederland Tamás győri gyermekdiabetológus főorvos számára 40 éven keresztül nagyon sokat jelentett Békefi Dezső.
– 14 évvel volt idősebb nálam. Ebben a korban ez nem jelentős, de a pályám elején az volt. Amikor friss orvos voltam, ő már a megyei osztályt vezette, kezdetektől támogatott engem. Egy nyugat-dunántúli kongresszuson találkoztam vele először, üléselnököm volt. Odajött hozzám, gratulált, támogatásáról biztosított. Nagyon sokat jelentett számomra.
25 évvel ezelőtt jutott Békefi Dezső eszébe, hogy a friss diabéteszes gyermekek családjai számára hétvégi programot kellene szervezni, ezzel segítve a friss diagnózis sokkjának feldolgozását, felkészítve őket a cukorbeteg-mindennapokra. Ebből nőtt ki a Törp program, amely során sok-sok család kapott már segítséget.
– Dezső mindig lelkesen részt vett a Törp hétvégéken – folytatja Niederland doktor. – Idén júniusban is eljött, már betegen, lassan. Első este összehívta a szervezőket, előadókat és elköszönt tőlünk. Drámai bejelentés volt. Másnap mi búcsúztunk el tőle. Nem tudtam könnyek nélkül megköszönni azt a sok jót, amit az évtizedek során kaptunk tőle. Aztán szeptemberben, a gyermekdiabetológusok kongresszusán jött a megdöbbentő hír: többet tényleg nem találkozhatunk vele.
– Nemcsak emberi tulajdonságai miatt, hanem szervezőkészsége, naprakész jogi ismeretei, vezetői, főtitkári munkájáért is csodáltam őt.
Végezetül még egy aforizma Békefi Dezső könyvéből. Egy kollégája temetésén mondta eme igaz gondolatot: Az igazak és a hamisak útjai a halálig hasonlónak tűnhetnek. A különbség azután válik egyértelművé.
HV
