Diabétesz: a motiváló állapot
A vércukorszint finomhangolása
Állandó rovatomban tapasztalaton alapuló, gyakorlati tanácsokat, valamint tudományos érdekességeket osztok meg az érdeklődőkkel. Szegeden élek, egy diabéteszes egészségközpont egyik működtetője vagyok. Soha nem foglalkoznék ilyesmivel, ha a saját állapotom nem motivált volna: 2019 óta 1-es típusú diabéteszes vagyok.
Variabilitás
A variabilitás a vércukorszint ingadozásának mértékét jelenti egy adott időszakban, az átlagtól való eltérést fejezi ki különböző paraméterekkel. Minél jelentősebb az ingadozás, annál nagyobb veszélyben vannak a betegek a krónikus szövődmények kialakulása szempontjából. Ez a jelenség növeli a szív- és érrendszeri betegségek, a szemészeti szövődmény (retinopátia), az idegrendszeri szövődmény (neuropátia) és a veseszövődmény (nefropátia) kialakulását.
A magas vércukorszint-csúcsok és az alacsony vércukorszint-völgyek közötti váltakozás hosszú távon károsíthatja az ereket és az idegrendszert, mert úgynevezett oxidatív stresszt hoz létre, amely közvetlenül roncsolja a szöveteket. A variabilitás azt jelenti, hogy a betegnek nagy hipoglikémia-kockázata van. A hipoglikémia különösen veszélyes, mivel gyors beavatkozás hiányában eszméletvesztést, epilepsziás rohamokat vagy akár halált is okozhat.
A gyakori vércukorszint-ingadozások megnehezítik a diabéteszes betegek mindennapi életét, rontják az életminőségüket és növelhetik a stresszt, ami szintén ingadozóvá teszi a cukorértékeket. A betegek nagyobb fáradtságot, szorongást és ingerlékenységet tapasztalhatnak a vércukorszint nagy ingadozásai miatt.
Mi a megoldás?
Tünetekre csak alacsony értékeknél számíthatunk, magas cukor esetében sokkal ritkábban, így csupán a beteg panaszaira nem alapozhatjuk a variabilitás megállapítását. Sajnos a betegek egy része a hipoglikémiát sem észleli, mert hiányoznak náluk a klasszikus tünetek. Általában azoknál a betegeknél kell fokozott variabilitásra gondolni, akik inzulinnal kezeltek, hosszú ideje áll fenn a cukorbetegségük, szövődményeik vannak.
Az újabb technológiák – mint a folyamatos szöveti glükózmonitorozás (CGM), illetve 1-es típusú diabéteszben az inzulinpumpa használata – lehetővé teszik a betegek számára, hogy valós időben nyomon kövessék cukorszintjüket, gyorsan reagáljanak a változásokra és inzulinkorrekciót tudjanak alkalmazni magas cukorszint esetén, ezzel minimalizálva a szövődmények kialakulását. Csökkenő cukorszint esetén pedig a gyors felszívódású szénhidrátok fogyasztásával meg tudja előzni a beteg a hipoglikémia kialakulását.
A szenzorok megérkezésével az akár percenként vagy ötpercenként végzett szövetközti cukormérés teszi lehetővé, hogy folyamatosan kövessük az anyagcserénket, így könnyebben lehet a kritikus napszakokat felismerni, ezzel is javítva és egyszerűsítve a kezelést. Ez gyakorlatilag olyan, mintha eddig fotókat láttunk volna, most viszont egy teljes filmet nézhetünk az értékekből.
A CGM alkalmazása lehetővé teszi, hogy új célértéket is meg tudjanak adni a betegeknek, ilyen például a Time in Range (TIR), amely azt mutatja, hogy a beteg mennyi időt töltött egy adott időszakban a céltartományban. Általában ennek az értéknek 75 százalék felett kell lennie ahhoz, hogy a szövődményeket megelőzhessük.
