In memoriam
Prof. dr. Pogátsa Gábor
Életének 93. évében, július 17-én eltávozott a földi létből a kardiológia és a diabetológia nemzetközileg is ismert és elismert képviselője, a kiváló kutató és klinikus, Pogátsa Gábor professzor úr. Szerettei között, családi körben érte a halál.
Budapesten született. Édesapja tisztifőorvosként tevékenykedett, édesanyja zongorapedagógusi képzettséggel rendelkezett. Iskolaéveit Sopronban töltötte, gimnáziumi tanulmányait a bencésrendi gimnáziumban folytatta, majd annak államosítása és megszüntetése után, a Széchenyi István Gimnáziumban érettségizett. 1956-ban kapta meg – summa cum laude minősítéssel – orvosi diplomáját. Már egyetemi évei alatt érdeklődni kezdett a kutatómunka iránt, ezért harmadéves korában bekapcsolódott az Élettani Intézet tudományos diákköri munkájába.
Pályakezdőként a Semmelweis Egyetem III., majd 1959-től a II. Belgyógyászati Klinikáján dolgozott. 1967-ben védte meg kandidátusi értekezését, 1979-ben kapott akadémiai doktori fokozatot. Közben belgyógyász (1962), kardiológus (1979), patofiziológus (1979) szakképesítést, majd diabetológiai licencet (1995) szerzett. 1980-ban egyetemi tanári kinevezést kapott. Pár évvel ezelőtti visszavonulásáig folyamatosan dolgozott.
Tudományos munkásságának előterében a diabétesz és a szív kapcsolata, az antidiabetikumok klinikai farmakológiájának kérdésköre, kiemelten a szulfonilureák hatásmechanizmusa, májhatásainak tanulmányozása állt. Azt vallotta, hogy a klinikai és a kutatómunka az orvoslás egymást kiegészítő ágai, s hogy ezen értelmezésben a belgyógyászat lényegében alkalmazott kórélettan.
Sok orvos pályáját segítette éles látású szakmai tanácsaival, gyakorlati tapasztalataival. Akik közel álltak hozzá, meggyőződhettek széles érdeklődési köréről, kiemelkedő műveltségéről, a művészetek, különösen a zene és a képzőművészet, azon belül is az orientalisztika és a textilművészet terén való jártasságáról, vidám, társaságkedvelő természetéről.
Prof. dr. Winkler Gábor
Pogátsa professzor úr hosszú éveken keresztül tagja volt a Diabetes szerkesztőbizottságának. E megbízatását nem csak formális felkérésnek tekintette. Bármikor fordulhattunk hozzá szakmai tanácsért, ötletekért, és mindig pontos határidőre, a betegek számára is érthető, szakszerű cikkeket küldött.
Mosolygós személyiségéről egy személyes emlék idéződik fel bennem. Magazinunk 15 éves fennállását ünnepi szerkesztőbizottsági üléssel ünnepeltük Veszprémben. Az akkor 4 éves, idegenekkel nehezen ismerkedő kisfiam a másnapi városnéző séta harmadik percében mély barátságba került a kedves bácsival, akit később sokáig szeretettel emlegetett. Pogátsa professzor úr ugyanígy „lopta be magát” betegei szívébe is, természetes kedvességével, figyelmével.
Herth Viktória
Elment dr. Thaisz Erzsébet
A sokak által jól ismert és szeretett dr. Thaisz Erzsébet főorvos május 21-én, életének 86. évében rövid ideig tartó, súlyos betegségben elhunyt.
Orvoscsaládból származott, édesanyja szülész-nőgyógyász főorvos volt. Valószínűleg tőle örökölte a betegek iránti empátiáját, szeretetét. 1963-ban kapta meg diplomáját. Ettől kezdve – egyéves prágai tartózkodása kivételével – 60 éven keresztül, 2023 októberéig ugyanott dolgozott, a Péterfy Sándor Utcai Kórház B belosztályán, a nyugdíjazását követő két évtizedben pedig a diabetológiai szakrendelőben. Belgyógyászatból, endokrinológiából szerzett szakképesítést, majd diabetológiából tett licencvizsgát.
A múlt század ’80-as éveiben az elsők között sajátította el az intenzív inzulinterápiát, a 90-es években az osztályon folyó ötnapos betegedukációs tanfolyamok keretében többszáz diabéteszest oktatott. Legkedveltebb tevékenysége az 1-es típusú terhes diabetikák nagy odaadással és kiváló eredménnyel végzett gondozása volt. Rendelője tablóin több száz mosolygós bébi képe függött, amelyekre mindig örömmel tekintett. Roppant nagy munkabírású, kiváló kolléga volt.
A beteggondozás mellett szabadidejében barátnőjével, Dömötör Erzsébet főorvossal bejárta a fél világot, a Tádzs Mahaltól Tibetig, a mexikói piramisoktól a Machu Picchuig. Gyermekei nem követték a hivatásában, leánya – korábban műkorcsolya országos bajnok – gyógytornász lett, fia, Miklósi Ádám pedig az ELTE Etológiai Tanszékének vezető professzora, az MTA rendes tagja. Dr. Thaisz Erzsébet hiányát munkatársai és betegei még nagyon sokáig érezni fogják.
Dr. Fövényi József
