Átúszni a Balatont cukorbetegen? Persze!
Évek óta foglalkoztat a gondolat, hogy részt vennék a Balaton-átúszáson, de a cukorbetegség mindig visszatartott. Honnan tudom úszás közben, hogy milyen a vércukrom? Ha szükségem van frissítésre, hogyan oldom meg? Mi van, ha elfáradok? Mi van, ha leesik a cukrom a Balaton közepén?
Mindig nagyon gyorsan elvetettem a gondolatot. Aztán találkoztam a Sportos Cukrosokkal, akik közül már többen átúszták a Balatont és úgy beszéltek róla, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. Ha ők megoldották, akkor én is meg akarom oldani! Februárban befizettem a jelentkezési díjat extra motivációként, és elkezdtem készülni.
Pár hónappal korábban elkezdtem futni, ami kapóra jött a szükséges alapkondihoz, és elkezdtem uszodába járni. A cél az volt, hogy minél hosszabb távot tudjak leúszni egyhuzamban. Három kilométert sikerült így elérnem, de a Balaton-átúszáson a Révfülöp–Balatonboglár táv 5,2 kilométer.
Az útvonalon 50 méterenként frissítőpontként működő vitorlások biztosítják a verseny „területét”, vízzel és szőlőcukorral kínálják az arra úszókat, és fel is lehet szállni rájuk pihenni. Ahogy ezt megtudtam, nyugodtabban indultam neki az úszásnak, de még mindig ott volt a kérdés, mit csinálok, ha a Balaton közepén behipózom? Hogyan látom az értékeimet?
Beszereztem egy vízálló övtáskát, amit előtte uszodában teszteltem. Orvosom javaslatára ebben vittem magammal 3 zselét és az inzulinpumpámat, ami menet közben le volt kapcsolva rólam. Az uszodai tapasztalatok alapján azt gondoltam, hogy 2-3 frissítéssel teljesíteni tudom a távot.
Egy nagyon jó barátommal vágtunk neki, akivel egy darabig együtt úsztunk, aztán haladt mindenki a maga tempójában. 50–60 percre terveztem az első frissítést, de amikor úgy éreztem, közeleg az idő, még csak 20 percnél tartottam. Másképp telik az idő a nyílt vízen. Vettem egy nagy levegőt két hullám között, és haladtam tovább.
Végül két frissítéssel sikerült 3 óra 15 perc alatt teljesítenem a távot, amire nagyon büszke vagyok. A vércukromat inkább magasan tartottam, hogy végig tudjak úszni. A kanült a kiszálláskor cserélnem kellett, ami belerondított az egyébként is magasabban tartott vércukorba, erre jövőre már tudok készülni és pen is lesz nálam. De ez sem vette el a kedvem. Végig biztonságban éreztem magam.
K. Kriszti