Lang Gusztáv-díj

Ha az orvos meglátja a mélyebb összefüggéseket…

– Nagy megtiszteltetés, hogy átvehettem a Lang Gusztáv-díjat. Számomra a betegektől kapott elismerésnél nincs fontosabb – mondta beszélgetésünk elején a doktor úr. Már a pályaválasztásában is ez motiválta: segíteni másoknak!

Édesapja is orvos volt, sőt többen a családban.

A mai napig élvezem

A 75 éves doktor visszatekintve elégedett az életével. Szerencse kísérte mind a szakmájában, mind a magánéletében. Feleségével csaknem fél évszázada élnek együtt, két gyermekük, két unokájuk van.

Ahogy szoktam az életművet bemutató interjúkban, rákérdeztem, van-e hobbija. Rövid hallgatás után válaszolt:

– Igen, az utazás, sok külföldi konferencián vehettem részt – és ismét a szakmájáról mesélt. Nem volt nehéz levonni a következtetést, dr. Vörös Péternek a hivatása töltötte be az életét 50 éven keresztül. Ma is napi nyolc órát dolgozik.

– Talán már nem akkora ambícióval, mint régen, de a mai napig nagyon élvezem.

Visszatérve a kezdetekhez, szerencsésnek tartja magát a doktor úr azért is, mert ifjú orvosként jó helyre került.

Tudománykodással is foglalkozhattam

– A Szent István Kórház II. belgyógyászati osztályára kerültem. Kammerer László professzor irányítása alatt kezdtem foglalkozni a klinikai tanulmányok mellett diabetológiai témájú tudományos munkákkal. Később a Semmelweis Egyetemen Taraba István professzornál nefrológiai egyéni továbbképzésen vettem részt, 1985-ben Németországban, Neubrandenburgban, 1989-ben Finnországban, Tamperében és Helsinkiben voltam tanulmányúton, ahol diabetológiai és nefrológiai ismereteimet tovább szélesíthettem.

– Azért voltam szerencsés, mert nemcsak a betegek gyógyításával foglalkozhattam, hanem tudománykodással is. Pedig először sorscsapásként éltem meg, amikor a főnököm azt javasolta, a fehérjevizeléssel foglalkozzam. Rövidesen azonban kapcsolatba kerültem a Chinoin gyógyszergyárral, általuk olyan műszerhez jutottam, amilyen csak egy volt a Lajtán innen, egyre érdekesebbé vált számomra ez a terület. Rájöttem, hogy cukorbetegek esetében mi minden függ össze, egyre mélyebbre jutottam a kutatásban és egyre izgalmasabb lett.

De a tudományos munka mellett a gyógyítást soha nem hagyta abba.

– Ha az orvos meglátja a mélyebb összefüggéseket, más szemlélettel kezeli a betegeket.

Hasi dialízis

Annak idején, 40 éve Magyarországon nehéz volt hozzájutni a dialíziskezeléshez, 2-3 állomás működött Budapesten, inkább csak azokat a fiatal embereket fogadták, akiknek esélyük volt a veseátültetésre. Ezért az idősebb, veseszövődménnyel kínlódó cukorbetegek alig-alig kaptak esélyt.

Ezért indították el Vörös doktorék kórházukban a hasi dialízis központot, amely nagyon sikeresen működött, egyre több és több betegnek segítettek. A külföldi tanulmányutaknak közvetlen hasznát is látta. Finnországban tanulta meg például, hogy a hasi dialízishez szükséges katéter beültetése után nem szabad azonnal elkezdeni a dializálást, mert fennáll a szivárgás veszélye. Négy-hat hetet várni kell. Visszatekintve az is jól alakult, hogy főnöke szabad kezet adott neki, azonnal bevezethette a külföldön tanult eljárást.

A ’90-es években aztán megérkeztek hazánkba a nagy cégek, sorra születtek a nagy dialízisközpontok, Vörös doktoréké is átalakulhatott hemodialízis-központtá.

Szeretek tanítani

Arra is büszke, hogy az osztályán „nevelkedett” fiatal kollégák közül ma már szinte mindenki osztályvezető főorvos valahol. Szerette tanítani őket. Ahogy a betegeket is. Máger Józseffel és feleségével hozták létre a cukorbetegklubot, több évtizeden át Vörös doktor minden hónapban ott volt az összejöveteleken. Előadásokat tartott, kérdésekre válaszolt, közvetlen, már-már baráti kapcsolat alakult ki az orvos és a klubtagok között. Máger József halálával esett szét a közösség, de Vörös doktor máig jóleső érzéssel gondol vissza erre az időszakra.

A díjra felterjesztő írta: nagyon empatikus, mindenre odafigyelő orvos. Beszélgetésünk során én is erre a következtetésre jutottam: pácienseiért mindent megtevő, hivatásának élő orvos, kedves ember.

HV