Diabétesz: a motiváló állapot
Családi terápia
Köszönöm a szerkesztőségnek a lehetőséget, hogy elindíthatom állandó rovatomat, amelyben terveim szerint tapasztalaton alapuló, gyakorlati tanácsokat, valamint tudományos érdekességeket osztok meg az érdeklődőkkel.
Várkonyi Ákos vagyok, Szegeden élek, egy diabéteszes egészségközpont egyik működtetője vagyok. Soha nem foglalkoznék ilyesmivel, ha a saját állapotom nem motivált volna.
Cukorbetegség esetén a glükóz célértéke csak szűk sávban változhat, hiszen 3,9 mmol/l alatt a hipoglikémia, 10 mmol/l felett pedig a hiperglikémia károsítja a beteget, azt is mondhatjuk tehát, hogy a diabetológia az orvoslás művészete. A cukorbetegek élete egyensúlyozás az alacsony és a magas értékek között. A hipoglikémia elsősorban szív- és érrendszeri kockázatot és mentális károsodást okoz, a hiperglikémia pedig a kis- és nagyereket károsítja.
Ha a vércukor egy adott perióduson belül ingadozik – akár jó átlagérték mellett is –, szintén rontja az életkilátásokat, fokozza a szövődmények létrejöttét. Azt gondoljuk, hogy a betegeket betartható életmódi és diétás tanácsokkal ellátva, korszerű diagnosztikát és terápiát alkalmazva elkerülhető az, hogy az érintett sorscsapásnak érezze a diabéteszt. Mindezt követendő célunknak tekintjük a gondozó csapatunkban, amely kényszerű okból, családi alapon szerveződött. A kényszer azóta sikerorientált win-win csapatmunkává változott.
2019-ben lettem 1-es típusú cukorbeteg
Az én személyes történetem miatt tettünk szert közös tapasztalatokra, mivel 2019-ben lettem 1-es típusú cukorbeteg, ami után alapjában megváltozott az életem. Épp 19 évesen, amikor érettségiztem, 2 hónappal a vizsga előtt kezdődött. Nagyban készültem a vizsgákra. Érdekesség, hogy egészen más felé vettem volna az irányt, ha nem jön a diabétesz. Matematika-fizika, mérnöki irányba készültem, bár a biológia is érdekelt, reáltagozatos osztályba jártam a szegedi gimnáziumban.
2019 februárjában tehát arra lettünk figyelmesek, hogy elkezdett száradni a kézfejem, miközben sokat ittam. Ekkor még nem gondoltunk a cukorbetegségre, a hidegre fogtuk a kézszáradást. Eltelt 1-2 hét, mire a betegségemet néhány enyhe, a magas cukorértékeknél jelentkező tünet után, otthoni vércukormérőt keresve diagnosztizáltuk. Ezt sürgősségi vérvétel követte, végül pedig a saját inzulintermelés (C-peptid) és az autoimmun markerek meghatározását végezték el. A sürgős labor során kiderült, hogy 25 mmol/l volt a cukrom.
Pályamódosítás
Az inzulinkezelés otthon indult meg, gyakori ujjbegyszúrásos méréssel kísérve, de szerencsére a kórházi befekvést megúsztam. Azonban mindennap jártam be a klinikára. Nem sokkal később folyamatos cukormérő (CGM) rendszert kezdtem használni, amely igazolta az evés utáni magas és a hajnalra csökkenő glükózértékeket, emiatt analóg bólus-bázis inzulinrendszerre váltottunk humánról. A napi cukoringadozás igényéhez maximálisan illesztett rugalmas diéta, a korai CGM- és inzulinanalóg-használat, valamint valószínűleg a maradék C-peptid-mennyiség miatt hamar nagyon stabil anyagcsere alakult ki nálam, emiatt egyelőre nem kezdtem pumpakezelést. A diagnózis pillanatától mintegy egy évig nagy dózisú D-vitamint alkalmaztak, amelynek adagját később csökkentették.
A sok vizsgálat, edukáció miatt magántanuló lettem a gimnáziumban, miközben folytattam az érettségire készülést. Elkövetkezett a vizsga ideje. Szenzorral követtük mindvégig a még közel sem nyugodt cukorértéknek mondható anyagcserémet. A stressz biztosan közrejátszott az össze-vissza ingadozó cukorszintben.
Az érettségit követően egyetemi alapképzésemet a kialakult helyzet miatt az eredeti tervtől eltávolodva sport-, illetve egészségfejlesztő szakon kezdtem meg 2020-ban. 2023-tól pedig már a Szegedi Tudományegyetemen egészségügyi menedzser mesterképzésemet végeztem. Szakdolgozatomat, tervezett PhD-munkámat és egyetemi óraadói tevékenységemet is a diabetológia határozza meg.
Felnőttem az edukátori feladatokhoz
A családban szüleim már 2019 előtt is elkötelezettek voltak a diabetológia iránt, mivel édesanyám diabetológus licenccel rendelkező háziorvos, édesapám pedig belgyógyász, endokrinológus szakorvosként a ’90-es évek eleje óta foglalkozik cukorbetegekkel. 2019-ben létrejött tehát a gondozó család, amelyben először én csupán betegként vettem részt, majd az idő múlásával felnőttem az edukátori feladatokhoz, amit kétségkívül akkor tud valaki leginkább sikerrel és empátiával végezni, ha maga is érintett az adott betegségben. Így tehát kialakult egy csapatmunka, a családi terápia.
A következő számban folytatom.
