Kiléptünk a komfortzónánkból
Ötödik alkalommal tartott a Sportos Cukorbetegek Egyesülete felnőttek számára edzőtábort. Különböző sportágakat űző, aktív életet élő 1-es típusú cukorbetegek vettek részt a programon. Hármójuk beszámolóját olvashatják.
Építő, jó közösség
Összesen 23-an vettünk részt október utolsó hétvégéjén csütörtök délutántól vasárnap délutánig az SCE szervezésében a felnőttek edzőtáborában Tatán, az Olimpiai Edzőtáborban. A változatos, intenzív edzések nagyon jó lehetőséget biztosítottak, hogy építő, jó közösségben hozzuk ki magunkból a maximumot. A futóedzés, a teljes testet átmozgató erőnléti edzések, e-bike-ozás, úszás mellett a nap fénypontját a reggeli testébresztő futás és nyújtó, lazító hatású hengerezés jelentette minden nap.
Kellemes izomlázzal ülhettünk be dr. Svébis Márk diabetológus, Shenker-Horváth Kinga dietetikus és Pálos Attila edző előadásaira, hogy kipihenjük magunkat és fejlesszük elméleti tudásunkat.
Gál Borbála
Nem is sejtettem, hogy képes vagyok rá
Magamtól nem jutott volna eszembe, hogy benevezzek egy edzőtáborba, de dr. Svébis Márk feldobta a labdát, én pedig lecsaptam és jelentkeztem. Amikor megérkeztem csütörtökön, senkit nem ismertem, azt se tudtam, mire számítsak.
Néhány ismerkedős játék után következett a vacsora. Kifordított világban éreztem magam, ahol az a természetes, hogy étkezés előtt mindenki nézi a cukrát és beadja az inzulint. Sorbanállás a vacsoránál, ahol mindenkin látom, hogy nézegeti, miből mennyit egyen. A vacsoraasztalnál már úgy éreztem, mintha minden arc ismerős lenne. Bárkivel azonnal tudtunk kapcsolódni, pillanatok alatt találtunk közös témát, ami nem a cukorbetegséggel állt kapcsolatban.
A következő néhány napban annyira változatos edzések voltak, hogy mindenkinek jutott kihívás bőven. Együtt éltük át ezeket az élményeket, egymást biztattuk és húztuk, senki sem volt gyenge, mindenki kitartott és együtt teljesítettük a legnehezebb feladatokat is. Ebben a szellemiségben pár nap alatt olyan dolgokat csináltam meg az edzéseken, amiről nem is sejtettem, hogy képes vagyok rá, és nem csak képes voltam, de még élveztem is.
A teljesség igénye nélkül: 5 kilós medicinlabda minél magasabbra dobálása sokszor, 2 órás futóedzés teljesítése, e-bike-kal szántani le a köves földúton. Társas programok: Gráczol Péter élménybeszámolója arról, hogyan teljesítette a Párizs–Brest–Párizs kerékpárverseny 1200 km-es távját, és eközben hogyan kezelte a vércukorértékeit. Dietetikai, diabetológiai és edzéstechnikai előadásokon is részt vettünk, ezek segítik, hogy a jövőben még magabiztosabban sportolhassunk.
Most, hogy hazaértem, minden mozdulat fáj, de minden egyes mozdulatnál nevetek, mert kötődik hozzá egy feledhetetlen élmény.
K. Krisztina
Közelebb kerültünk egymáshoz cukorbeteg sportolóként
Idén már harmadik alkalommal volt lehetőségem részese lenni a Sportos Cukorbetegek Egyesülete által szervezett felnőttedzőtábornak. Hamar kiderült, hogy ilyen színes palettája még sosem volt a képviselt sportágaknak, ehhez nagyban hozzájárult az is, hogy 23 főre bővült a résztvevők száma. A helyszín kiválasztása tökéletes volt, hiszen nem csak az épületek fizikai állapota és felszereltsége, de a falakra kihelyezett régi plakátok, a versenyzők képei olyan aurával látták el a Tatán található Olimpiai Edzőtábort, ami még inkább a maximális teljesítmény elérésére sarkallja az ott megforduló sportolókat. Természetesen nem okozott problémát a konyhának a diabos étrend biztosítása naponta háromszor.
Az idei táborban jóval több időt töltöttünk aktív mozgással, mint korábban, hiszen már reggeli előtt, 6.30-tól az épület edzőtermében kezdtük felkészíteni testünket, lelkünket a napi erőkifejtésre, Pálos Attila személyi edző segítségével, aki a többi napon is folyamatosan velünk volt, és a rengeteg fizikai edzés mellett egy alkalommal elméleti előadást is tartott. Ez számomra kifejezetten érdekes és releváns volt, az ott hallottak nagyban meghatározzák a következő hetek, hónapok felkészülését, illetve regenerálódását. A délutánokon az elmélet mellett rengeteg gyakorlati fizikai terhelés volt (futóedzés, saját testsúlyos edzés, úszás, asztalitenisz, sorverseny, teremfoci).
Kerékpárosként külön öröm volt az e-MTB-túra. A Diabos bringások Facebook-csoport adminisztrátoraként jó látni, hogy évről évre többen vagyunk, akik a bringát választják vagy elsődleges vagy keresztedzésnek a mindennapokban.
A négy nap során többször is átléptem a komfortzónámat, nagyon hálás vagyok ezért a foglalkozást tartó edzőknek, valamint régi és új sporttársaimnak. A tábort átívelte egy csapatverseny, ahol nem kizárólag saját, az első napon összeállított csapatunkért, hanem a komplett közösségért tudtunk dolgozni, így megismertük egymás erősségeit és tudtunk segíteni a gyengeségeken – ezáltal még közelebb kerültünk egymáshoz cukorbeteg sportolóként.
Fekete Antal