Ha nem kapható az inzulinom
Előző lapszámunkban dr. Strényer Ferenc alapos ismertetőt írt az inzulinokról. Akár e cikk folytatásának is tekinthető mostani rövid írása, amely a cukorbetegek aktuális problémájára próbál megoldást javasolni. Több, magyar cukorbetegek által használt inzulin eltűnt a piacról. Mit tehet ilyenkor a diabéteszes és a diabetológus?
Időben lépjünk!
Sajnos az inzulinforgalmazást előreláthatóan az év második felében el fogja érni a gyógyszerpiac egyéb területein is jelentkező gyógyszerhiány. Az egyik cég által gyártott humán inzulinokból várható jelentős hiány. A probléma megoldására mind az ellátórendszernek, mind az inzulinnal kezelt betegeknek fel kell készülniük.
A gondozórendszer jelenleg már nem végez új beállítást a hiánnyal érintett inzulinokból, ezek pótlása egyenértékű készítményekkel megoldható. A humán inzulinnal kezelt betegek pedig, ha az általuk használt humán inzulint már nem tudják beszerezni, akkor időben jelentkezzenek az illetékes diabetológiai gondozókban.
Mire számíthat az a beteg, aki nem kapja meg a jelenleg használatos humán gyors és közepes hatású készítményeit?
Minden esetet egyedileg kell megvizsgálni, de úgy gondolom, mindenki számára megtalálható a neki legmegfelelőbb megoldás, és senki nem fog inzulin nélkül maradni. Az alábbiakban a teljesség igénye nélkül felsorolok néhány gyakori lehetőséget, amelyekre a hiány időszakában az érintett humán inzulinokat használó betegek számíthatnak.
Ha van olyan 1-es típusú beteg, aki még intenzifikált humáninzulin-kezelést kap, azt a számára egyértelműen előnyösebb intenzív analógkezelésre kell átállítani, ugyanez vonatkozik az inzulinhiányos, hosszú betegségtartamú 2-es típusú betegekre is. Ilyen esetekben a betegeket mind a beadás, mind a diéta szempontjából újra kell oktatni.
Testsúlyfelesleggel érintett, 40 E-nél kevesebb inzulinkezelésben részesülő, biztosan 2-es típusú betegeknél jó anyagcserehelyzet esetén meg lehet próbálni „visszavonulót fújni” (deeszkalálni), vagyis a négyszeri inzulinkezelésről visszaállni napi egyszeri bázisinzulin-analóg–szintetikus bélhormon fix arányú keverék (FRC) és tabletta kombinációjára. Ilyen esetekben a lehetséges 1-es típust ellenanyag-vizsgálattal ki kell zárni és a saját megfelelő inzulintermelést C-peptid-vizsgálattal kell bizonyítani. Az átállás mindig csak szoros ellenőrzés mellett történhet.
Ha indokolt a intenzív humáninzulin-kezelés fenntartása, vagy a beteg egyéb okból (ötszöri étkezés preferálása stb.) elzárkózik az intenzív inzulinanalóg-kezeléstől, akkor a beteg átállítható minden további nélkül egyenértékű készítményre. Ebben az esetben minden marad a régiben, csak az új beadóeszköz használatát kell a betegnek megtanulnia.
Lefekvés előtt adott egyszeri humán bázisinzulint – ez 100 százalékos támogatásban részesül – a legszerencsésebb dolog bázisinzulin-analógra cserélni, ha ennek az 50 százalékos térítési költségét a beteg vállalni tudja. Az esti bázisinzulin-analóggal ugyanis jobban jár a beteg, mivel ez nagyon ritkán okoz éjszakai vércukoresést és a reggeli vércukorértékek is sokkal jobban beállíthatók adása mellett. Ha a beteg anyagi okokból mégsem tudja vállalni a bázisinzulin-analóg 50 százalékos térítési költségét, itt is egy az egyben le tudjuk cserélni egyenértékű másik humán bázisinzulinra az eddig adott inzulint.
Dr. Strényer Ferenc
belgyógyász, kardiológus, diabetológus
Petz Aladár Egyetemi Oktató Kórház, Győr
A CEOSZ DiabPONT továbbképző program szakértője