Ha nem kapható az inzulinom
Előző lapszámunkban dr. Strényer Ferenc alapos ismertetőt írt az inzulinokról. Akár e cikk folytatásának is tekinthető mostani rövid írása, amely a cukorbetegek aktuális problémájára próbál megoldást javasolni. Több, magyar cukorbetegek által használt inzulin eltűnt a piacról. Mit tehet ilyenkor a diabéteszes és a diabetológus?
Időben lépjünk!
Sajnos az inzulinforgalmazást előreláthatóan az év második felében el fogja érni a gyógyszerpiac egyéb területein is jelentkező gyógyszerhiány. Az egyik cég által gyártott humán inzulinokból várható jelentős hiány. A probléma megoldására mind az ellátórendszernek, mind az inzulinnal kezelt betegeknek fel kell készülniük.
A gondozórendszer jelenleg már nem végez új beállítást a hiánnyal érintett inzulinokból, ezek pótlása egyenértékű készítményekkel megoldható. A humán inzulinnal kezelt betegek pedig, ha az általuk használt humán inzulint már nem tudják beszerezni, akkor időben jelentkezzenek az illetékes diabetológiai gondozókban.
Mire számíthat az a beteg, aki nem kapja meg a jelenleg használatos humán gyors és közepes hatású készítményeit?
Minden esetet egyedileg kell megvizsgálni, de úgy gondolom, mindenki számára megtalálható a neki legmegfelelőbb megoldás, és senki nem fog inzulin nélkül maradni. Az alábbiakban a teljesség igénye nélkül felsorolok néhány gyakori lehetőséget, amelyekre a hiány időszakában az érintett humán inzulinokat használó betegek számíthatnak.
Ha van olyan 1-es típusú beteg, aki még intenzifikált humáninzulin-kezelést kap, azt a számára egyértelműen előnyösebb intenzív analógkezelésre kell átállítani, ugyanez vonatkozik az inzulinhiányos, hosszú betegségtartamú 2-es típusú betegekre is. Ilyen esetekben a betegeket mind a beadás, mind a diéta szempontjából újra kell oktatni.
Testsúlyfelesleggel érintett, 40 E-nél kevesebb inzulinkezelésben részesülő, biztosan 2-es típusú betegeknél jó anyagcserehelyzet esetén meg lehet próbálni „visszavonulót fújni” (deeszkalálni), vagyis a négyszeri inzulinkezelésről visszaállni napi egyszeri bázisinzulin-analóg–szintetikus bélhormon fix arányú keverék (FRC) és tabletta kombinációjára. Ilyen esetekben a lehetséges 1-es típust ellenanyag-vizsgálattal ki kell zárni és a saját megfelelő inzulintermelést C-peptid-vizsgálattal kell bizonyítani. Az átállás mindig csak szoros ellenőrzés mellett történhet.
Ha indokolt a intenzív humáninzulin-kezelés fenntartása, vagy a beteg egyéb okból (ötszöri étkezés preferálása stb.) elzárkózik az intenzív inzulinanalóg-kezeléstől, akkor a beteg átállítható minden további nélkül egyenértékű készítményre. Ebben az esetben minden marad a régiben, csak az új beadóeszköz használatát kell a betegnek megtanulnia.
Lefekvés előtt adott egyszeri humán bázisinzulint – ez 100 százalékos támogatásban részesül – a legszerencsésebb dolog bázisinzulin-analógra cserélni, ha ennek az 50 százalékos térítési költségét a beteg vállalni tudja. Az esti bázisinzulin-analóggal ugyanis jobban jár a beteg, mivel ez nagyon ritkán okoz éjszakai vércukoresést és a reggeli vércukorértékek is sokkal jobban beállíthatók adása mellett. Ha a beteg anyagi okokból mégsem tudja vállalni a bázisinzulin-analóg 50 százalékos térítési költségét, itt is egy az egyben le tudjuk cserélni egyenértékű másik humán bázisinzulinra az eddig adott inzulint.
Dr. Strényer Ferenc
belgyógyász, kardiológus, diabetológus, lipidológus
A CEOSZ szakértője
