Az ebéd lábnyoma
Mind gyakrabban tapasztalhatjuk, hogy nem csupán az emberi civilizáció terheli durván a környezetét, hanem olykor a „megtámadott” is visszacsap. Lehetséges eszközeiből már a mindennapjaikban is megmutatkozik néhány, mint a villámárvizek, az extrém hőhullámok, a termőföldjeink elsivatagosodása vagy épp’ az egzotikus paraziták, s velük új betegségek térnyerése. Ezek előbb-utóbb kikényszerítik, hogy az etikus életvitel részének számítson a személyes „ökológiai lábnyom” csökkentése is.
Rangsorolt étrendek
A legegyszerűbb napi döntéseknél is legyen szempont, hogy azok következményei ne pusztítsák szükségtelenül a természeti erőforrásokat. Ilyenkor persze nem csak a közvetlenül okozott károkat illő számba venni, hanem azokat is, amelyek okozására fogyasztóként vagy éppen választópolgárként adunk megrendelést, illetve felhatalmazást.
Eszerint az étkezésnél nem csak azt kellene vizsgálni, hogy mi mennyire egészséges, hanem azt is, hogy az adott táplálék előállítása mennyi – a klímaváltozásért felelőssé tett – üvegházhatású gáz kibocsátásával járt.
E mérlegelést segíti egy, az American Journal of Clinical Nutrition című folyóiratban idén tavasszal megjelent tanulmány. Az öt népszerű étrendet és a „mindenevést” hasonlította össze a környezetre gyakorolt hatásaik alapján. Vizsgálták a húskerülő vegetarianizmus, a valamennyi állati eredetű élelmet elutasító veganizmus, a halakat és a tenger gyümölcseit engedékenyen kezelő peszkateriánus étrend követői mellett a sok zsírt kevés szénhidráttal megengedő keto-, valamit a cukrot-lisztet-tejet-kerülő paleo-diéta gyakorlóit. Az amerikai felnőtteket reprezentáló mintába bekerültek étkezését abból a szempontból is pontozták, hogy az mennyire volt egészségesnek tekinthető.
Keelia O’Malley és kollégái arra jutottak, hogy legkevésbé a vegánok konyhája terheli a környezetet: esetükben 1000 étkezési kalória előállítása 0,69 kg szén-dioxid kibocsátásával egyenértékű környezetterheléssel jár. A vegetáriánusoknál ez az érték, 1,16 kg, a peszkateriánusoknál 1,66 kg, a mindenevőknél 2,23 kg, a paleózóknál 2,62 kg, míg a ketogén-diétát követőknél 2,91 kg. Azaz az utóbbiak ebédjének karbonlábnyoma több mint négyszer akkora, mint egy ugyanannyi energiát felhasználó vegáné.
A résztvevők személyes fogyasztásának „egészségességét” a Healthy Eating Index (HEI) alapján értékelték, s e szempontból legjobban a peszkateriánusok szerepeltek, majd következtek a vegetáriánusok, a vegánok, a mindenevők, s nyomukban a paleo- és a ketogén-diétát követők. Ez utóbbi két diétát, mint a tanulmányban is kiemelik, összefüggésbe hozzák a vér koleszterinszintjének kedvezőtlen alakulásával, s e hatásuk kifejezetten rizikós a hosszú távú egészségmegőrzés szempontjából.
A tanulmány eredménye rámutat, hogy az étkezések során lehetséges egyszerre választani az egészségeset és az etikusat. A különösen magas zöldségtartalmú étrendek az egészségmegőrzés szempontjából is előnyösek és viszonylag kisebb a karbonlábnyomuk is. (https://doi.org/krph)
Etikus szendvicsek
Egy korábbi, hasonló kérdést vizsgáló tanulmány további támpontot is ad a konyhaetikai dilemmák feloldásához. A ScienceDirect által 2018-ban bemutatott brit kutatás elsőként vizsgálta a szendvicsek – s azokon belül összehasonlítva a bolti és a házi verziók – környezetterhelését. Mielőtt e tétet túl bagatellnek ítélnénk, egyetlen adat: egy kész bolti szalonnás-kolbászos-tojásos szendvics életciklusának szén-dioxid-egyenértéke a kutatás szerint 1,4 kg, ami megfelel egy autó üvegházhatású gázkibocsátásának egy majd’ 20 kilométeres úton.
De alighanem ennél is fontosabb eredmény, hogy az ugyanolyan alapanyagokból otthon készült uzsonnák karbonlábnyoma csupán feleannyi, mint az iparilag előállítottaké. Utóbbiaknál az ételalapanyagok megtermelésén túl növeli a kibocsátást egyebek mellett az áruházi hűtés-csomagolás-szállítás is. E terhek jelentős része az otthoni ételkészítésnél fel sem merül. Ugyanakkor arra nézve van számos tapasztalat, hogy azok, akik a mások által elkészített ételekről átállnak az otthonfőzésre, sokkal könnyebben vesznek fel egészséges étkezési szokásokat is.
S ami jó a környezetnek, az különösen jó a gyerekeknek. A jelen esetben azért is, mert ha már gyerekként jártasságot szerezhetnek otthon a konyhában, akkor sosem lesznek kiszolgáltatva az élelmiszeripar aktuális kínálatának. Mindig lesz módjuk, hogy válasszanak valami egészségesebbet. (https://doi.org/cjt5)
A cikket az Accu-Chek vércukormérők gyártója, a Roche Magyarország Kft. támogatta.
