Szerző: Dr. Oláh Ilona Feltöltés dátuma: 2023.10.03.

DiabPONT továbbképző program

A diabétesz gasztroenterológiai szövődményei

A cukorbetegséget közvetlenül ritkán hozzuk összefüggésbe a gasztroenterológiai betegségekkel, pedig a cukorbetegeknél gyakoriak a gyomor- és bélrendszeri tünetek. Egyrészt azért, mert a 2-es típusú cukorbetegek zöme a középkorú vagy idősebb korosztályból kerül ki, akik körében már életkorukból adódóan is számos más betegség, így gyomor- és bélrendszeri betegség is előfordul. E mellett a cukorbetegség specifikus szövődményeként megjelenhet az autonóm neuropátia, ami szintén érintheti a gyomor-bél traktus szerveit.

Illusztráció

A cukorbetegségnek számos idült szövődménye lehet, ezeket alapvetően két csoportra bontjuk. Nagyérszövődményeknek nevezzük a szív- és érrendszeri szövődményeket, az agyi erek megbetegedését és az alsó végtagi érszűkületet. A kisérszövődményekhez tartoznak a szem- és veseszövődmények, valamint az idegszálakat ellátó kiserek betegsége miatt kialakuló idegrendszeri szövődmény, a neuropátia.

Neuropátia címszó alatt általában csak végtagzsibbadásra, -fájdalomra asszociálunk, kevésbé ismert, hogy nem csak a perifériás idegeket, hanem a belső szerveket beidegző idegszálakat is károsíthatja a cukorbetegség, például a gyomor- és bélrendszeri idegeket. Tehát neuropátiára mindenképpen gondolnunk kell, amikor egy cukorbeteg gyomor- és bélrendszeri panaszokkal jelentkezik.

A neuropátia típusai

A perifériás neuropátia a végtagok, a lábak, a karok érző idegeinek károsodását jelenti. A tünetek szimmetrikusan, mindkét oldalon, a kesztyű és a zokni területének megfelelően észlelhetők: zsibbadás, hangyamászásérzés, fájdalom, amely egyébként fájdalmat ki nem váltó ingerekre, például takaró érintésére jelentkezik (pozitív tünetek). Ugyanakkor számos, a védekezés szempontjából hasznos érzet „kiesik”, például fájdalom, érintés, tapintás, vibráció, hideg, meleg, ízületek helyzete (negatív tünetek). A beteg érzi azt, amit nem kellene és nem érzi azt, amit kellene.

A törzsközeli (proximális) neuropátiának, a combban, csípőben és farban lévő idegek károsodásának tünete lehet a gyengeségérzés a lábban, fájdalom a combokban, csípőben vagy farban. Ez általában egyoldali. A fokális neuropátia egy-egy ideg károsodását jelenti. Leggyakrabban a fej, a törzs vagy a comb területén jelentkezik. A tünetek között sorolhatjuk fel a szemproblémákat (például, ha valaki nem tud fókuszálni, kettős látása van, fáj a szeme), valamint a mellkas, a hasfal vagy a medence fájdalmát.

Az autonóm neuropátia a belső szervek beidegzésének károsodását jelenti. Szinte valamennyi belső szervünket érintheti, a szívet, a verejtékelválasztást, a húgy-, ivar-szerveket, az erektilis funkciót, valamint a gyomor-bélrendszert.

Milyen gyomor- és bélrendszeri szerveket érint a cukorbetegség?

Szinte valamennyit felsorolhatjuk: a nyelőcső, a gyomor, a vékonybél, a vastagbél, az epehólyag, a hasnyálmirigy és a máj egyaránt érintett lehet.

Nyelőcső

A reflux cukorbetegségtől függetlenül is gyakori rendellenesség, de a 2-es típusú diabéteszesek mintegy 20–30 százalékát érinti. Ennek hátterében állhat, hogy a hipoglikémia fokozza a savtermelést. Az epés reflux is gyakoribb a cukorbetegeknél, különösen a túlsúlyos egyéneknél. A nyelési nehezítettség oka akutan a hiperglikémia, tartósan pedig a gasztroparézis, a gyomorhűdés.

Gasztroparézis

Ebben az állapotban a gyomor izmai nem működnek megfelelően. Egészséges emberben erőteljes izom-összehúzódások juttatják át a táplálékot az emésztőcsatornán, de gasztroparézis esetén a gyomorfal izmai csak gyengén vagy egyáltalán nem működnek. Ez akadályozza a gyomor megfelelő kiürülését, zavarja az emésztést, hányingert és hányást, vércukorszint-ingadozást okozva. A hiperglikémia lassítja, a hipoglikémia gyorsítja a gyomorürülést.

Gasztroparézis esetén a betegnél teltségérzet jelentkezik már pár falat elfogyasztása után is, esetleg haspuffadás, gyomorégés vagy reflux. Végezetül étvágytalanság, fogyás és alultápláltság, vércukorszint-változás. Ezek nyilvánvaló következmények, hiszen telve marad a gyomor, és a beteg nem érez éhséget.

Váguszideg-károsodás

A gasztroparézist leginkább a váguszideg károsodása okozza. A váguszideg segít kontrollálni az emésztőcsatornában zajló folyamatokat, beleértve a gyomor összehúzódásáért felelős izmok működését és a táplálék vékonybélbe juttatását. A sérült váguszideg azonban nem tud jelzést küldeni a gyomor izmainak, így a táplálék tovább marad a gyomorban ahelyett, hogy a vékonybélbe kerülne. A váguszideg sérülését cukorbetegség, gyomor- vagy vékonybélműtét okozhatja.

A gasztroparézis következményei

A gasztroparézis nehezíti az emésztést és a tápanyagok felszívódását, így fogyást okoz. A gyomorbaktériumok túlzottan elszaporodnak, a gyomorban maradt étel erjedésnek indulhat, s megzavarhatja a jó és rossz baktériumok arányát, ez pedig lehetővé teszi a káros mikroorganizmusok elszaporodását.

Másik probléma, hogy az emésztetlen étel megkeményedik és a gyomorban marad. Ezt nevezzük bezoárnak, amely hányingert, hányást okoz, s amennyiben megakadályozza az étel vékonybélbe jutását, életveszélyessé válhat.

A gasztroparézis az elégtelen felszívódás miatt vércukorszint-ingadozást is okozhat. Ugyanakkor a nem megfelelően ellenőrzött cukorbetegség tovább rontja a gasztroparézist.

A gasztroparézis kezelése

A gasztroparézis kezelésére szolgáló gyógyszerek leginkább a hányinger és hányás elleni szerek, valamint a gyomor izmait stimuláló készítmények. Gyógyszerekkel javítani lehet az állapoton, de nagyon fontos, hogy csak szakember tanácsára és ellenőrzése mellett szedjenek bármit is! Adott gyógyszer segíthet egy konkrét problémán, de lehet, hogy ront egy másikon. Bizonyos készítmények túlzott fogyasztása súlyosbíthatja is a helyzetet.

A legjobb megoldás, ami a betegen múlik, az étrendi változtatás. Ha könnyebben emészthető ételeket fogyaszt, nagyobb a valószínűsége, hogy elég kalóriához és tápanyaghoz jut. Gyakran egyen keveset! Fogyasszon magas rosttartalmú zöldségeket és gyümölcsöket, de ne túl sokat és ne nyersen, hanem főzve vagy párolva! Válasszon alacsony zsírtartalmú ételeket! Fogyasszon sok levest és pépes ételt, mivel azt könnyebb emészteni! Igyon vizet minden étkezésnél! Evés után – főleg vacsora után – mozogjon egy keveset, például sétáljon egyet, hogy éjszakára ne maradjon étel a gyomrában!

A gasztroparézis diagnosztizálásához több vizsgálatot végeznek: a gyomor kiürítéséhez szükséges időt egy kis radioaktív anyagot tartalmazó étel segítségével mérik, illetve endoszkóppal nézik a fizikai elváltozásokat.

A bélrendszer problémái

Ha a vékonybélben okoz szövődményt a cukorbetegség, hasmenés vagy székrekedés a tünet. Fontos, hogy bizonyos diabéteszre szedett gyógyszerek okozhatnak olyan tüneteket, mintha neuropátiája lenne a betegnek. Klasszikus példa a metformin, amelyet a 2-es típusú cukorbetegek nagy része szed. A metformin mellékhatásaként jelentkező tüneteket úgy lehet elkerülni, ha fokozatosan emelve az adagot, 4 hét alatt jutunk el a terápiás dózisig.

Vastagbél-rendellenesség esetén puffadás, hasi fájdalom jellemző, illetve a hasmenés és a székrekedés váltakozása. Mindenképpen ki kell zárni a lisztérzékenység lehetőségét, mert az is tud hasonló tüneteket okozni.

Cukorbetegség esetén megnő az epekő kialakulásának esélye, az epehólyag ellustulhat. A magas trigliceridszint miatt megváltozik az epe összetétele is.

Ha a hasnyálmirigy működését zavarja a neuropátia, csökken az emésztőenzimek termelése, ennek következtében pedig hasmenés, zsírszékelés, fogyás, hasi fájdalom, puffadás jelentkezik. Klasszikus társbetegség a nem alkoholos zsírmáj, ami fibrózissal, súlyos esetben cirrózissal járhat. Valamennyi, itt felsorolt emésztési, gasztroenterológiai probléma kezelésének legfontosabb eleme a megfelelő diéta tartása!

Hogyan készüljön fel a cukorbeteg a gasztroenterológiai vizsgálatokra?

Felső endoszkópia esetén a koplaláson kívül nincs más teendő. A vizsgálat előtti napon minden változatlan, este még beadható az inzulin, a vizsgálat reggelén viszont csak a bázisinzulint szabad beadni. Antidiabetikus hatású tablettát sem vehet be a beteg! A nélkülözhetetlen, fontos gyógyszereket, például a vérnyomáscsökkentőt kevés vízzel kell bevenni, a vizsgálat előtt 2 órával vagy korábban. A vizsgálat után 20 percig nem szabad enni!

ERCP-vizsgálat során endoszkóppal a patkóbélben felkeresik az epevezeték és a fő hasnyálmirigy-vezeték közös nyílását, majd katéteren keresztül kontrasztanyaggal mindkét vezetéket feltöltik. A képalkotás röntgenvizsgálat segítségével történik. Az epeutakat, az epehólyagot és a hasnyálmirigyet lehet ezzel a módszerrel vizsgálni. A beavatkozás után 24 óráig nem szabad enni, folyamatos vércukor-monitorozás mellett infúziót kap a beteg.

A kolonoszkópia gyakori vizsgálat, valójában minden emberen el kellene végezni 50 éves kor körül. Komolyabb előkészítést igényel. Előző héten pépes étrend szükséges. A vizsgálat előtti napon lehet reggelizni, ebédre szűrt leves levét, uzsonnára és vacsorára már csak cukros levet fogyaszthat a beteg (200 grammos szénhidrátdiéta esetén 125 gramm cukor, 180 grammos diéta esetén 120 gramm cukor kerüljön 2 liter teába).

Ezeknél a vizsgálatoknál a hipoglikémia elkerülése a legfontosabb, tehát azokat a gyógyszereket kell kerülni, amelyek az inzulin elválasztását serkentik, illetve az inzulin dózisát kell csökkenteni! Inzulinelválasztást növelő tabletta előző nap felezendő, a vizsgálat napján kihagyandó! Inzulinkezelés esetén a vizsgálat előtti este és a vizsgálat reggelén gyors hatású inzulin nem adandó, az NPH és a bázisinzulin adagja felezendő!

A gyógyszerezésre vonatkozó fenti tanácsok általánosak, az adott intézményben használatos protokoll ettől eltérhet. Minden esetben kérjék ki a vizsgálatot végző kezelőorvosuk véleményét!

logo

Dr. Oláh Ilona

háziorvos, diabetológus, a CEOSZ DiabPONT továbbképző program szakértője

Megjelent a diabetes2023/4. számában

Rendelje meg a Diabetes című betegtájékoztató kiadványt, és féláron adjuk mellé a Diabetes különszámokat és a Hypertonia Magazint!
(Legfeljebb 3 db-ot)

 

A szerkesztőség megjegyzése: az optimális cukoranyagcsere eléréséhez az oldalakon hirdetett termékek alkalmazása esetén is feltétlenül szükséges a beállított diéta, a rendszeres mozgás, és az orvosa által rendelt gyógyszerek használata, valamint a rendszeres ellenőrzés! Minden esetben kérje ki kezelőorvosa véleményét!
A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!