COVID-19

Úgy megy a COVID, hogy marad

Májusban az Egészségügyi Világszervezet (WHO) lefújta a COVID-veszély miatt meghirdetett világriadót, ezzel az új koronavírus is besorolt a szokásos járványaink közé. Már ritkábban kerül be a napi hírekbe, kevésbé látszik érdekesnek, de ettől még nem lett veszélytelen, ugyanúgy halálos kimenetelű is lehet. Ez utóbbi miatt pedig még sokáig érdekes lehet a COVID kutatása, s a rizikócsökkentés bevált módjait is érdemes gyakorolni.

Három esztendeje az első fegyverünk a COVID-vírus-fertőzés ellen a kézmosás, fertőtlenítés volt, szinte az egész ország (újra)tanulta, hogy miként kell azt hatásosan csinálni. Egy idén februárban az Antimicrobial Resistance & Infection Control című folyóiratban megjelent magyar tanulmány azonban azt mutatja, hogy mostanra ez a tudás még a profik körében is megkopott. A Semmelweis és az Óbudai Egyetem kutatói orvostanhallgatók kézmosási rutinját tesztelték, s korántsem találták azt tökéletesnek.

Megállapították például, hogy a fertőtlenítés során leggyakrabban elhanyagolt területek az ujjbegyek és a domináns kéz hátsó része. Az is kiderült, hogy a kéz felületének 6–7 százalékára nem került fertőtlenítőszer, ami fertőzésveszélyes környezetben elfogadhatatlan kockázat. Tesztelték azt is, hogy az (alkoholos) folyadékok vagy a gélek használata ad-e jobb eredményt. Azt találták, hogy a folyékony szerek, mivel könnyebben oszlanak el, nagyobb eséllyel érik el a kéz teljes felületét, viszont ennek ára is van: kárba is több vész, elfolyik belőlük.

A kutatóknak gyakran adnak témát a COVID utólagos, illetve elhúzódó hatásai is. Ezek között gyakran kerül szóba a diabétesz. Már a járvány korai szakaszába kitűnt, hogy egyrészt a cukorbetegeknél gyakoribb a betegség súlyos lefolyása, másrészt a fertőzést követően észlelték az új diabéteszes esetek megszaporodását.

Utóbbi kapcsán tavaly tavasszal a The Lancet Diabetes & Endocrinology folyóiratban publikáltak adatokat. Yan Xie és munkatársai amerikai COVID-túlélőket vizsgálva jutott arra, hogy a koronavírus-fertőzés mintegy 40 százalékkal növelte a diabétesz egy éven belüli kialakulásának esélyét.

Egy későbbi vizsgálat, amelyről idén februárban a JAMA Network Open számolt be, egy olyan járványhullám adatait dolgozta fel, amelyet már kevésbé virulens vírusverzió, az omikron terjedése jellemzett. Alan C. Kwan és munkatársai azt találták, hogy a COVID-fertőzés 58 százalékkal növelte annak a valószínűségét, hogy a betegnél három hónapon belül diabétesz alakul ki. Figyelemre méltó, hogy a fertőzés eltérően növelte az oltatlanok és az oltottak diabétesz-rizikóját: oltatlanoknál plusz 78 százalék, oltottaknál csak plusz 7 százalék volt az arány.

Arra egyébként – mint ahogyan e tanulmány szerzői is írják – még nincs tudományos válasz, hogy miért követi a COVID-ot ilyen gyakran a 2-es típusú diabétesz kialakulása. Ám azt valószínűsítik, hogy ennek az inzulinrezisztenciát eredményező tartós gyulladás lehet a forrása.

A pandémia-riadó lefújása utáni kutatásokat az is indokolja, hogy a diabétesz csak az egyik a COVID-fertőzések lehetséges súlyos örökségéből. Egy, a Scientific Reports folyóiratban 2022 decemberében ismertetett japán vizsgálat szerint az egykori COVID-osok több mint felének még egy évvel a betegségük után is voltak visszamaradt tünetei. Waki Imoto és munkatársai a leggyakoribbak között a fáradtságot, a légszomjat, a foltos hajhullást, a koncentrációs problémákat, a memóriazavarokat, az alvászavart és az ízületi fájdalmakat regisztrálták. A maradványtünetek némelyike semmilyen összefüggést nem mutatott a betegség lefolyásának súlyosságával, így ezek egészséges, a COVID-ot is könnyen viselő fiataloknál is előfordultak. Amire a kutatók azt mondják: amíg ezekre a következményekre nincs gyógymód, addig nincs jobb lehetőség, mint a fertőzés megelőzése.

A cikket az Accu-Chek vércukormérők gyártója, a Roche Magyarország Kft. támogatta.