Civil Fórum XII.
Március 11-én, Budapesten, a Budai Fonóban ugyanolyan remek volt a hangulat, mint az előző években. A járvány időszakát leszámítva minden évben összegyűlnek a cukorbetegek helyi képviselői a Diabetes magazin és a Tudomány Kiadó programján. Épp ezért van a Civil Fórum, a találkozásért.
A diabéteszesek találkozhatnak egymással, az orvosokkal és egyéb szakemberekkel, akik előadásokat tartanak a legújabb lehetőségekről, eszközökről, a kezelés legújabb módszereiről, vagy épp hangsúlyozzák a régi tudnivalókat, amelyek ma is érvényesek. És találkozhatnak azoknak a cégeknek a képviselőivel, akik a cukorbetegek életét könnyítő termékeket értékesítenek.
Ez utóbbiból idén kevesebb volt, mint megszoktuk, de a gazdasági válság miatt megértjük ezt.
Az előadások ugyanolyan érdekesek voltak, mint máskor. Szó volt többek közt a 2-es típusú diabétesz modern terápiájáról, a hipertónia gondozásáról, az egészséges és fenntartható étrendről, az életmódváltásról.
Délután a láb volt a főszereplő, az egyik előadásban az egyik legeredményesebb sebkezelő szerről hallhattunk, a másikban a pedikűrözés és lábápolás tudnivalóiról.
Az előadások között – bizonyítva, hogy nem csak beszélünk a helyes életmódról, de gyakoroljuk is azt – Némedi-Varga Tímea vezetésével kicsit tornásztunk, táncoltunk. Így mindig frissen folytathattuk az előadásokra figyelést.
A Civil Fórumnak minden évben fontos része a díjátadás. Már reggel átadták a veszprémi Alapítvány a Cukorbetegekért képviselői az általuk alapított Lang Gusztáv-díjakat. (Lang Gusztáv a veszprémi egyesület és alapítvány vezetője volt sok éven át, és az 1990-es években hosszú ideig a Magyar Cukorbetegek Országos Szövetsége elnökeként tett nagyon sokat a cukorbetegek érdekében.) A díjat idén a nemrég nyugdíjba vonult soproni diabetológus, dr. Erényi Ottó vehette át. A diabéteszes közösségnek járó díjat pedig a 45 éves veszprémi cukorbetegklub.
A program végén a Joslin-elismeréseket adták át a Diabetes magazin és a Tudomány Kiadó képviselői. Ezeket a díjakat azok az inzulinfüggő cukorbetegek kapják a bostoni székhelyű Joslin Diabetes Centertől, akik 25, illetve 50 éve diabéteszesek. Idén egy 25 évért járó oklevelet Zsíkai István (Makó) vehetett át. Az 50 inzulinfüggő évért járó érmet kapták: Döbrössy Mihályné Valentin Krisztina (Nagymaros), Görgényi László (Nyíregyháza), Horváth Imre Józsefné (Budapest), Kámán Zoltán (Kőszeg), Néma Zsuzsanna (Kisvejke), Novák Tibor (Lakitelek), Strigel József (Fegyvernek), Váradiné Sipos Judit (Budapest), Tarcsai József (Vámospércs).
Új Lang Gusztáv-díjasok
Dr. Erényi Ottó
A Soproni Cukorbetegek egyesülete ez évben ünnepli megalakulásának 30-dik évfordulóját. A jogelőd létrehozásában dr. Erényi Ottó főorvos aktívan részt vett – kezdődik a laudáció, amelyet a soproni cukorbetegek fogalmaztak meg.
– Valóban az alapítók között voltam, de folytatni nem tudtam a klub vezetését a sok elfoglaltságom miatt. Simkó Emil háziorvos vette át tőlem a klubot, de figyeltem a működését, nyomon követtem a klub életét – mesélte a doktor úr, amikor a díj átvétele után beszélgettem vele.
Erényi doktor úr első – és egyben utolsó – munkahelye a soproni kórház volt. Orvosi diplomáját a Semmelweis Egyetemen szerezte, 1976-ban, belgyógyász szakképesítését 1981-ben kapta meg.
– Testvérem is orvos lett, édesanyánk hosszú betegsége és korai halála döntő szerepet játszott abban, hogy ezt a pályát választottuk. Nem bántam meg. A másik ember nagy titok, ezt a titkot megfejteni izgalmas dolog. S ha ez a munkád, örömmel telnek a mindennapok. Amikor sikerül kideríteni, mi a baja a betegnek, aki hozzám fordult segítségért, az nagyon jó érzés, s az én örömömet a másik ember is megérzi.
Az osztályos munka mellett a ’90-es évek elejétől foglalkozott a soproni kórház ellátási körzetében élő diabéteszes és pajzsmirigybetegséggel küzdő páciensek ellátásának javításával, az ellátás különböző szintjeinek megszervezésével. Ennek leghatékonyabb formája a háziorvos kollégák számára rendezett rendszeres továbbképzés, a kórházi társosztályokkal napi szinten működő kapcsolat kiépítése és ápolása volt. Közel öt évtizedes lelkiismeretes munkájával például szolgált a fiatalabb orvosgenerációknak.
– Keressétek a szellemi kalandot a munkátokban, ezt szoktam mondani a fiatal kollégáknak. Ha így tesztek, nem fásultok bele a mindennapokba. Aki beteg, aki ránk szorul, érezze, hogy az a 20–30 perc, amíg vele foglalkozunk, valóban róla szól. Én soha nem írtam, telefonáltam, amíg a beteg előttem ült, beszélgettünk vagy vizsgáltam. Amikor kiment, akkor emlékezetből írtam le, amit kellett. Az egymásra figyelést a magánéletben, a barátságban is fontosnak tartom. Mindenkiben lehet találni érdekeset, szakmától, képzettségtől, kortól függetlenül. A betegek pedig megérzik ezt az odafigyelést. Gondolom, éppen emiatt kaptam ezt a díjat.
Dr. Erényi Ottó főorvos úr hosszú évtizedeken át volt felejthetetlen diabetológus kezelőorvosunk – írták a soproni cukorbetegek. – Hatalmas szakmai tudása, bölcsessége, végtelen türelme, közvetlensége tette őt felejthetetlenné. Empátiás készségével, szakmai felkészültségével, segítőkészségével tekintélyt vívott ki magának a betegek és azok hozzátartozói körében.
– Az őszinte érdeklődés őszinteséget szül. Mindig igyekeztem türelemmel közelíteni a páciensekhez. Csak azt nem szerettem, amikor átlátható módon visszaéltek a türelmemmel.
Mosolygó arca, biztató kézfogása, kérdéseinkre adott megnyugtató – de mindig őszinte – válaszai biztonságot adnak, s ez az, ami a beteg embernek a legfontosabb. Szerette a hozzá forduló embereket, nem csak testi panaszaikra, de a lelki gondjaikra is figyelt.
– Mit üzenek a cukorbetegeknek? A diabéteszesek nagy része 2-es típusú. Nem akkor kell kapkodni, amikor már kialakult a betegség, akkor kell visszafordulni, amikor megtették az első lépéseket a diabétesz felé, amikor elkezd lassan gyarapodni a testsúly, amikor kezdenek ellustulni. Ugyanakkor, soha nem késő! Egyik legnagyobb terápiás sikerem, hogy egy 65 éves hölgyet rá tudtam venni, hogy megtanuljon úszni. Azóta szinte az uszodában él, le is fogyott, a cukorbetegsége pedig „visszafordult”.
A veszprémi diabéteszklub története – 1978–2023
A veszprémi diabéteszklub első foglalkozását 1978. december 3-án tartotta.
„Ötletgazdája” és első vezetője dr. Vándorfi Győző főorvos volt:
– A diabetológiai szakrendelés megalakítása után hamar rájöttem, hogy egyedül nem sokra jutok. A páciensedukáció csak azokhoz jutott el, akik a szakrendelésen megfordultak, ezért hoztam létre a klubot. Újszerű dolog volt. Azt tudtam, hogy Budapesten Fövényi doktor vezet klubot, de vidéki közösségekről nem tudtam. Akkoriban még nem nagyon érdekelte az orvosokat a diabétesz.
Mellette Nagy Margit dietetikus segített sokat, étkezési és főzési tanácsokkal látta el a cukorbetegeket, sok gyakorlati bemutatót tartott. (Ő később a Diabetes páciensújság Konyhasarok rovatát vezette évtizedekig.) A klub első diabéteszes vezetője Horváth Jenő volt, akit Lang Gusztáv követett. Dr. Vándorfi Győző a szakmai és szervezési feladatokban továbbra is részt vett.
A klub célja a páciensek oktatása volt, de hamar közösségszervező erővé vált. Akkoriban egy-egy foglalkozáson 80–100 cukorbeteg vett részt. Kulturális programokat szerveztünk, kirándultunk. Legjelentősebb úticéljaink voltak: Drezda, Bécs, Velence, Horvátország és Szocsi.
A veszprémi közösség példája nyomán és Lang Gusztáv hathatós segítségével sorra alakultak a megyében a klubok. 1989-ben már legálisan megalakulhatott a Veszprém Megyei Diabétesz Egyesület, amely a megye 6 klubját tömörítette, és szinte azonnal létrehozta a Cukorbetegekért Alapítványt. Az alapítvány segítségével pedig megszületett a Diabetes magazin. Főszerkesztője a kezdetektől máig Herth Viktória:
– Édesanyám révén kerültem kapcsolatba a diabétesszel, elkötelezett edukátorrá váltam. Egyetértettem Vándorfi doktorral abban, hogy azt a sok tudást, amit a klubokban felhalmoztunk, szélesebb körben is közkinccsé kell tenni.
A pénzügyeket kezdetben Regős Ferenc intézte nagy szaktudással, tőle 1998-ban Szabó Károlyné, Katika vette át, ő egyben az egyesület pénzügyi és szervezési vezetője is.
Főorvos úr a klub szakmai vezetését 1998-ban átadta dr. Rakk Erika főorvos asszonynak. Rövidesen a tagok kora és a kedvezőbb lehetőségek kihasználása miatt nyugdíjasklubbá alakultunk. Azóta is tagja vagyunk a Veszprémi Nyugdíjasklubok Fórumának és az Országos Nyugdíjasklubok Megyei és Országos Szövetségének.
Meg kell említeni a korábbi klubvezetőket, Farkas Ignácné Etát, Nagy Dénesné Erzsikét, akik sok évig lelkesen és lelkiismeretesen vezették közösségünket. Jelenleg Ferencziné Regős Katalin végzi – szintén lelkesen és lelkiismeretesen – ezt a munkát.
Krónikásuk 2017 májusáig Varga Ferencné Évike volt, tőle Szalay Lászlóné Marika vette át, aki jegyzetel, dokumentál, fényképez. Aktív közreműködőnk még Csarankóné Klér Erzsébet, aki vérnyomás- és vércukormérést végez a klubnapokon, évtizedek óta.
A klubélet változatlanul színes. Sok érdekes előadás, bemutató vár bennünket havonta, évente kétszer pedig lazítunk. Általában júniusban egész napos kiránduláson veszünk részt, az ország különböző szépségeit nézzük meg. A decemberi klubfoglalkozáson pedig karácsonyozunk, műsorral, tombolával, finom uzsonnával.
Herth Viktória
