Szerző: Dr. Rosta László Feltöltés dátuma: 2023.04.05.

(Test)súlyos kérdések

Manapság már nem csak a COVID, a felmelegedés és a környezetszennyezés globálisan fenyegető probléma, hanem az elhízás is. Ha nem teszünk ellene, súlyos terhet fog róni az amúgy is egyre inkább túlterhelt egészségügyre…
Dr. Rosta László a CEOSZ DiabPONT-adásában fogalmazta meg e fenti gondolatot, s tette fel a (test)súlyos kérdéseket. Lehetséges válaszokat is felvetett, bár az igazi megoldás az érintettek, azaz a túlsúlyosak kezében van.

Illusztráció

Európában a felnőtt korúak mintegy kétharmada túlsúlyos vagy elhízott. Ennél is megdöbbentőbb adat, hogy a gyermekek egyharmada túlsúlyos (a fiúk 29, a lányok 27 százaléka).

Bár a „brit tudósok” mindenre tudnak megoldást. Létezik egy egyszerű eszköz, ami figyelmeztet bennünket, ha túl sokat eszünk, túl keveset mozgunk. Csak az a baj, hogy félünk tőle, mert sokszor lelki fájdalmat okoz. Ez az eszköz az egyszerű szobamérleg.

Tenni kell érte!

A legfőbb probléma, hogy túl keveset mozgunk a mindennapokban. A technika korszerűsödik, a kényelmünk – ezzel párhuzamosan a testsúlyunk is – nő. Pedig szeretnénk karcsúak lenni, ezért jól élnek az elhízás-klinikák. Úgy képzeljük, hogy bemegyünk kövéren, kijövünk vékonyan, s közben nekünk nem kell tennünk semmit. Sajnos nem így működik. A fogyás vér és verejték árán történik. Nincs tudomásunk olyan étrendkiegészítőről, amely klinikailag bizonyítottan csökkenti a testsúlyt. A teáktól, kapszuláktól nem remélhetünk fogyást, tenni kell érte!

Hasi elhízás

A hasi zsírszövet olyan aktív hormontermelő szövet, aminek termékei az inzulinhatást gyengítik, inzulinrezisztenciát idéznek elő. A csökkenő inzulinhatást a hasnyálmirigy béta-sejtjei fokozott inzulintermeléssel egy darabig képesek ellensúlyozni, biztosítva a normális vércukorszintet. A megnövekedett inzulinmennyiség azonban fokozza a testsúlynövekedést, az pedig tovább fokozza az inzulinrezisztenciát, elindítva egy öngerjesztő folyamatot. A túlterhelt inzulintermelő sejtek kimerülése után a vércukorszint emelkedik, megjelenik a 2-es típusú cukorbetegség.

Elhízás okozta betegségek

Alig van betegség, amelyet ne lehetne kapcsolatban hozni az elhízással. A régi mondás, hogy a kövérek boldogok, vidámak, nem igaz. Sok a depressziós köztük, gyakori az öngyilkossági hajlam, tehát a túlsúlynak lelki következményei is vannak.

A legegyértelműbb a szív- és érrendszeri betegségek és az elhízás kapcsolata. Ahogy nő a túlsúly, egyre fiatalabb életkorban jelentkezik az első infarktus. A súlyos elhízottaknál akár már 50 év körül.

Szinte valamennyi, a belgyógyászat és a reumatológia körébe tartozó betegségnek is köze lehet az elhízáshoz, de a daganatos megbetegedéseket is befolyásolja a túlsúly. A csontok, ízületek terhelésére gondolva: nem mindegy, hogy valaki 5-10-15 kilós „csomagot” cipelve éli a mindennapjait.

Az alvási apnoe, amelynek a jelentőségére a veronai buszbaleset hívta fel a közvélemény figyelmét, szintén összefüggésben van a túlsúllyal. Aki éjszakánként rendszeresen másodpercekre felébred, nem képes kipihenni magát, s napközben könnyen elalszik. Ez amellett, hogy kellemetlen, magas kardiovaszkuláris rizikóval jár. Ez a betegség számos esetben önmagában a testsúly csökkentésével kezelhető.

A legfontosabb halálokok

Svédországban végeztek egy vizsgálatot: több százezer cukorbeteg adatait hasonlították össze kétmillió nem diabéteszes adataival. (Svédországban már régóta működik az egészségügyi regiszter, így az adatok több évre visszamenőleg is elérhetőek voltak.) A különböző korosztályokban az alábbi öt rizikófaktort vizsgálták: dohányzás, hipertónia, HbA1c, koleszterinérték, valamint az albumin kimutatása a vizeletben. Ha ezen rizikófaktorokat sikerült kiküszöbölni vagy célértékre kezelni, akkor a cukorbetegeknek érdemben nem volt nagyobb esélyük a szív- és érrendszeri megbetegedésre, mint egy nem cukorbetegnek. Ugyanakkor a vizsgálat arra is felhívta a figyelmet, hogy ha például egy 50–55 éves korú egyénnél mind az öt rizikófaktor kimutatható, akkor 10–12-szer nagyobb a szívelégtelenség kialakulásának esélye, mint a nem cukorbetegeknél.

Megnézték azt is, melyek a legfontosabb halálokok. Az első három nem betegség: mozgáshiány, dohányzás, egyedüllét. Mindhárom az életmódunktól függ. Tehát ha valaki egészségesen étkezik, rendszeresen mozog és társas kapcsolatokat ápol, jó eséllyel meghosszabbítja az életét.

A 2-es típusú diabétesz remissziója

A remisszió kifejezést eredetileg az onkológiában használták arra az esetre, amikor úgy sikerült javítani a beteg állapotán, hogy a rendelkezésre álló módszerekkel nem tudják kimutatni a daganatot.

A 2-es típusú diabétesz esetében, ha korán felfedezzük a betegséget, ha kevesebb, mint hat éve alakult ki, általában 10–15 százalékos testsúlycsökkentéssel a diabétesz „remisszióba kerül”. Ez nem azt jelenti, hogy meggyógyult az illető! Figyelnie kell önmagára, de akár gyógyszeres kezelés nélkül is normál értékei lehetnek. Természetesen, ha visszahízik, újra megjelennek a rossz paraméterek. Ha hat évnél régebb óta áll fenn a 2-es típusú cukorbetegség, már 20–25 százalékos testsúlycsökkenésre van szükség a remissziós állapothoz. Ez utóbbi rendszerint már gyomorszűkítő eljárásokkal vagy egyéb orvosi segítséggel lehetséges.

Testsúly és mozgás

Az úgynevezett életmód-terápia – találóbbnak tartom a célérték-orientált életmód-terápia megnevezést – fontos részét képezi az összes, diabétesz kezelésével foglalkozó ajánlásnak. A cukorbetegség valamennyi stádiumában rendkívül lényeges. A testsúly vonatkozásában ez legalább 5–7 százalékos testsúlycsökkentést és – ami ugyanilyen fontos – annak folyamatos megtartását jelenti.

A fogyáshoz napi 500–750 kcal energiadeficit optimális, ami azt jelenti, hogy a bevitt kalóriának ennyivel kell kevesebbnek lennie a leadottnál. Így havonta körülbelül 2 kg-ot lehet fogyni. A másik fontos tényező a mozgás, amely heti 150 perc, 5 km/óra sebességű sétának megfelelő intenzitású, tetszőleges testedzést jelent. Fontos a fokozatosság!

Az eredményesség javul, ha a megváltozott életmód beépül a mindennapokba. Klinikai tanulmányok igazolják, hogy a vizsgálatok lezárását és a rendszeres ellenőrzések megszűnését követően a résztvevők általában rövid idő alatt visszatértek régi, egészségtelen életmódjukhoz.

Illusztráció

„Súlytermosztát”

Van egy rossz hírem! Aki egyszer már volt túlsúlyos, az eredményes testsúlycsökkentést követően fokozottan hajlamos arra, hogy újra túlsúlyos legyen. A központi idegrendszerben van egy irányító központ, mely termosztátként szabályozza a testhőmérsékletünket, pulzusunkat, vérnyomásunkat. Egy elmélet szerint a testsúly is hasonló szabályozás alatt áll.

Mivel az elmúlt 100–150 évet leszámítva nem volt jellemző a pozitív kalóriabevitel, inkább éheztek az emberek, ezért ez a termosztát arra törekszik, hogy ha beáll egy súlyra, azt lehetőleg ott tartsa. Tehát ha 70 kiló voltam, majd meghízom 100-ra, akkor a termosztát 100-on marad. Ha visszafogyok 70-re, a termosztát akkor is 100-on marad, és a súlyomat megpróbálja visszaállítani erre a magasabb értékre. Tehát aktívan küzdenem kell, hogy a 70 megmaradjon. Ezért van az, hogy az a 70 kilós, aki sosem volt több, sokkal többet „vétkezhet”, mint az, aki korábban 100 is volt.

Zsírmáj

A nem alkoholos zsírmáj, amely valójában egy gyulladásos folyamat, sokkal gyakoribb, mint gondolnánk, a világ fejlett részén 20 százalék körüli az előfordulása. Diabétesz és elhízás esetén ez az arány még nagyobb.

Ha nem kezeljük a zsírmájat, először megjelenik a fibrózis (szerven belüli kötőszövet kóros felhalmozódása), majd akár májcirrózis (májzsugorodás) is kialakulhat. A zsírmáj kezelésében és a progresszió megakadályozásában a legfontosabb tényező az optimális cukoranyagcsere fenntartása és a legalább 7 százalékos testsúlycsökkentés.

Dr. Rosta lászló belgyógyász, háziorvos, diabetológus
a CEOSZ DiabPONT Továbbképző program szakértője

Megjelent a diabetes2023/1. számában

Rendelje meg a Diabetes című betegtájékoztató kiadványt, és féláron adjuk mellé a Diabetes különszámokat és a Hypertonia Magazint!
(Legfeljebb 3 db-ot)

 

A szerkesztőség megjegyzése: az optimális cukoranyagcsere eléréséhez az oldalakon hirdetett termékek alkalmazása esetén is feltétlenül szükséges a beállított diéta, a rendszeres mozgás, és az orvosa által rendelt gyógyszerek használata, valamint a rendszeres ellenőrzés! Minden esetben kérje ki kezelőorvosa véleményét!
A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!