(Test)súlyos kérdések

Manapság már nem csak a COVID, a felmelegedés és a környezetszennyezés globálisan fenyegető probléma, hanem az elhízás is. Ha nem teszünk ellene, súlyos terhet fog róni az amúgy is egyre inkább túlterhelt egészségügyre…
Dr. Rosta László a CEOSZ DiabPONT-adásában fogalmazta meg e fenti gondolatot, s tette fel a (test)súlyos kérdéseket. Lehetséges válaszokat is felvetett, bár az igazi megoldás az érintettek, azaz a túlsúlyosak kezében van.

Európában a felnőtt korúak mintegy kétharmada túlsúlyos vagy elhízott. Ennél is megdöbbentőbb adat, hogy a gyermekek egyharmada túlsúlyos (a fiúk 29, a lányok 27 százaléka).

Bár a „brit tudósok” mindenre tudnak megoldást. Létezik egy egyszerű eszköz, ami figyelmeztet bennünket, ha túl sokat eszünk, túl keveset mozgunk. Csak az a baj, hogy félünk tőle, mert sokszor lelki fájdalmat okoz. Ez az eszköz az egyszerű szobamérleg.

Tenni kell érte!

A legfőbb probléma, hogy túl keveset mozgunk a mindennapokban. A technika korszerűsödik, a kényelmünk – ezzel párhuzamosan a testsúlyunk is – nő. Pedig szeretnénk karcsúak lenni, ezért jól élnek az elhízás-klinikák. Úgy képzeljük, hogy bemegyünk kövéren, kijövünk vékonyan, s közben nekünk nem kell tennünk semmit. Sajnos nem így működik. A fogyás vér és verejték árán történik. Nincs tudomásunk olyan étrendkiegészítőről, amely klinikailag bizonyítottan csökkenti a testsúlyt. A teáktól, kapszuláktól nem remélhetünk fogyást, tenni kell érte!

Hasi elhízás

A hasi zsírszövet olyan aktív hormontermelő szövet, aminek termékei az inzulinhatást gyengítik, inzulinrezisztenciát idéznek elő. A csökkenő inzulinhatást a hasnyálmirigy béta-sejtjei fokozott inzulintermeléssel egy darabig képesek ellensúlyozni, biztosítva a normális vércukorszintet. A megnövekedett inzulinmennyiség azonban fokozza a testsúlynövekedést, az pedig tovább fokozza az inzulinrezisztenciát, elindítva egy öngerjesztő folyamatot. A túlterhelt inzulintermelő sejtek kimerülése után a vércukorszint emelkedik, megjelenik a 2-es típusú cukorbetegség.

Elhízás okozta betegségek

Alig van betegség, amelyet ne lehetne kapcsolatban hozni az elhízással. A régi mondás, hogy a kövérek boldogok, vidámak, nem igaz. Sok a depressziós köztük, gyakori az öngyilkossági hajlam, tehát a túlsúlynak lelki következményei is vannak.

A legegyértelműbb a szív- és érrendszeri betegségek és az elhízás kapcsolata. Ahogy nő a túlsúly, egyre fiatalabb életkorban jelentkezik az első infarktus. A súlyos elhízottaknál akár már 50 év körül.

Szinte valamennyi, a belgyógyászat és a reumatológia körébe tartozó betegségnek is köze lehet az elhízáshoz, de a daganatos megbetegedéseket is befolyásolja a túlsúly. A csontok, ízületek terhelésére gondolva: nem mindegy, hogy valaki 5-10-15 kilós „csomagot” cipelve éli a mindennapjait.

Az alvási apnoe, amelynek a jelentőségére a veronai buszbaleset hívta fel a közvélemény figyelmét, szintén összefüggésben van a túlsúllyal. Aki éjszakánként rendszeresen másodpercekre felébred, nem képes kipihenni magát, s napközben könnyen elalszik. Ez amellett, hogy kellemetlen, magas kardiovaszkuláris rizikóval jár. Ez a betegség számos esetben önmagában a testsúly csökkentésével kezelhető.

A legfontosabb halálokok

Svédországban végeztek egy vizsgálatot: több százezer cukorbeteg adatait hasonlították össze kétmillió nem diabéteszes adataival. (Svédországban már régóta működik az egészségügyi regiszter, így az adatok több évre visszamenőleg is elérhetőek voltak.) A különböző korosztályokban az alábbi öt rizikófaktort vizsgálták: dohányzás, hipertónia, HbA_1c, koleszterinérték, valamint az albumin kimutatása a vizeletben. Ha ezen rizikófaktorokat sikerült kiküszöbölni vagy célértékre kezelni, akkor a cukorbetegeknek érdemben nem volt nagyobb esélyük a szív- és érrendszeri megbetegedésre, mint egy nem cukorbetegnek. Ugyanakkor a vizsgálat arra is felhívta a figyelmet, hogy ha például egy 50–55 éves korú egyénnél mind az öt rizikófaktor kimutatható, akkor 10–12-szer nagyobb a szívelégtelenség kialakulásának esélye, mint a nem cukorbetegeknél.

Megnézték azt is, melyek a legfontosabb halálokok. Az első három nem betegség: mozgáshiány, dohányzás, egyedüllét. Mindhárom az életmódunktól függ. Tehát ha valaki egészségesen étkezik, rendszeresen mozog és társas kapcsolatokat ápol, jó eséllyel meghosszabbítja az életét.

A 2-es típusú diabétesz remissziója

A remisszió kifejezést eredetileg az onkológiában használták arra az esetre, amikor úgy sikerült javítani a beteg állapotán, hogy a rendelkezésre álló módszerekkel nem tudják kimutatni a daganatot.

A 2-es típusú diabétesz esetében, ha korán felfedezzük a betegséget, ha kevesebb, mint hat éve alakult ki, általában 10–15 százalékos testsúlycsökkentéssel a diabétesz „remisszióba kerül”. Ez nem azt jelenti, hogy meggyógyult az illető! Figyelnie kell önmagára, de akár gyógyszeres kezelés nélkül is normál értékei lehetnek. Természetesen, ha visszahízik, újra megjelennek a rossz paraméterek. Ha hat évnél régebb óta áll fenn a 2-es típusú cukorbetegség, már 20–25 százalékos testsúlycsökkenésre van szükség a remissziós állapothoz. Ez utóbbi rendszerint már gyomorszűkítő eljárásokkal vagy egyéb orvosi segítséggel lehetséges.

Testsúly és mozgás

Az úgynevezett életmód-terápia – találóbbnak tartom a célérték-orientált életmód-terápia megnevezést – fontos részét képezi az összes, diabétesz kezelésével foglalkozó ajánlásnak. A cukorbetegség valamennyi stádiumában rendkívül lényeges. A testsúly vonatkozásában ez legalább 5–7 százalékos testsúlycsökkentést és – ami ugyanilyen fontos – annak folyamatos megtartását jelenti.

A fogyáshoz napi 500–750 kcal energiadeficit optimális, ami azt jelenti, hogy a bevitt kalóriának ennyivel kell kevesebbnek lennie a leadottnál. Így havonta körülbelül 2 kg-ot lehet fogyni. A másik fontos tényező a mozgás, amely heti 150 perc, 5 km/óra sebességű sétának megfelelő intenzitású, tetszőleges testedzést jelent. Fontos a fokozatosság!

Az eredményesség javul, ha a megváltozott életmód beépül a mindennapokba. Klinikai tanulmányok igazolják, hogy a vizsgálatok lezárását és a rendszeres ellenőrzések megszűnését követően a résztvevők általában rövid idő alatt visszatértek régi, egészségtelen életmódjukhoz.

„Súlytermosztát”

Van egy rossz hírem! Aki egyszer már volt túlsúlyos, az eredményes testsúlycsökkentést követően fokozottan hajlamos arra, hogy újra túlsúlyos legyen. A központi idegrendszerben van egy irányító központ, mely termosztátként szabályozza a testhőmérsékletünket, pulzusunkat, vérnyomásunkat. Egy elmélet szerint a testsúly is hasonló szabályozás alatt áll.

Mivel az elmúlt 100–150 évet leszámítva nem volt jellemző a pozitív kalóriabevitel, inkább éheztek az emberek, ezért ez a termosztát arra törekszik, hogy ha beáll egy súlyra, azt lehetőleg ott tartsa. Tehát ha 70 kiló voltam, majd meghízom 100-ra, akkor a termosztát 100-on marad. Ha visszafogyok 70-re, a termosztát akkor is 100-on marad, és a súlyomat megpróbálja visszaállítani erre a magasabb értékre. Tehát aktívan küzdenem kell, hogy a 70 megmaradjon. Ezért van az, hogy az a 70 kilós, aki sosem volt több, sokkal többet „vétkezhet”, mint az, aki korábban 100 is volt.

Zsírmáj

A nem alkoholos zsírmáj, amely valójában egy gyulladásos folyamat, sokkal gyakoribb, mint gondolnánk, a világ fejlett részén 20 százalék körüli az előfordulása. Diabétesz és elhízás esetén ez az arány még nagyobb.

Ha nem kezeljük a zsírmájat, először megjelenik a fibrózis (szerven belüli kötőszövet kóros felhalmozódása), majd akár májcirrózis (májzsugorodás) is kialakulhat. A zsírmáj kezelésében és a progresszió megakadályozásában a legfontosabb tényező az optimális cukoranyagcsere fenntartása és a legalább 7 százalékos testsúlycsökkentés.

Dr. Rosta lászló belgyógyász, háziorvos, diabetológus
a CEOSZ DiabPONT Továbbképző program szakértője