DiaEuro

Diabéteszesek nemzetközi Futsal-bajnoksága

A járványhelyzet miatt három év kihagyás után kerül újra megrendezésre a cukorbetegek futsal-Európa-bajnoksága, a DiaEuro. Az idei rendezvény kapcsán a szervezőkkel Somfai Katalin, az elmúlt 10 év magyar tapasztalatairól Herth Viktória beszélgetett.

Lengyelországban rendezik meg idén a DiaEurót

A DiaEuro 2023 bajnokság házigazdája a lengyel Alapítvány a Cukorbeteg Gyermekekért civil szervezet, a nemzetközi mezőny csapatait Pruszków városának Znicz stadionjába várják, hogy megmérkőzzenek a bajnoki címért. Ebben a híres stadionban kezdte pályafutását a lengyelek legsikeresebb futballistája, Robert Lewandowski, aki nem mellesleg a Bundesliga egyik legeredményesebb játékosa volt, jelenleg az FC Barcelona csapatának támadója.

Spontán beszélgetésből nemzetközi bajnokság

Karina Piechockát, a DiaEuro 2023 egyik fő szervezőjét kérdeztem arról, mi lelkesítette őket a nagyszabású labdarúgótorna megszervezésére. Karina maga is 1-es típusú diabéteszes, így kapcsolódott be az alapítvány munkájába, ahol lelkesen vesz részt a forrásteremtéssel, szervezéssel, logisztikával kapcsolatos feladatokban, valamint a futsalbajnokság lebonyolításában is.

Az alapítvány a téli és a nyári szünetben táborokat szervez gyermekeknek, ahol kipróbálhatják magukat különböző sportágakban, részt vehetnek versenyeken. Tavaly 400 gyermek vendégeskedett különböző táboraikban. Karina beszélgetésünk idején is éppen 75 gyerekkel tartott a hegyekbe, sítáborba.

Az alapítvány az egyik legnagyobb lengyel diabéteszeseket támogató civil szervezet, minden évben meghirdetik a diabéteszes gyermekek számára az Insulin on Board nemzetközi kupát, tavaly pedig spontán meghívtak a gyermekcsapatok mellé öt felnőttfutsal-csapatot is. Ez utóbbi nagy sikert aratott a résztvevők körében, a kialakult családias hangulat magával ragadott mindenkit. A torna során szerzett pozitív tapasztalatok, a kisebb hiányosságok feltárása és az anyagi támogatás megszerzése adta a magabiztosságot, hogy vállalják az idei nemzetközi futsalbajnokság házigazdájának szerepét.

Mindent a győzelemért

A lengyel nemzeti futsalcsapat tagjai professzionális labdarúgó-játékosok, különböző osztályokban és csapatokban játszanak. Rendszeresen találkoznak, együtt edzenek, készülnek a megmérettetésre. Nagyon lelkesek, komolyan veszik a futsaledzéseket és a felkészülést, céljuk az idei világbajnokság megnyerése. A csapat tagjain kívül az edző is diabéteszes, így a felkészülés során még könnyebb megtalálniuk a közös hangot.

Nemzetek felett álló kötelék

A 10 év óta megrendezett DiaEuro bajnokságok alkalmával a csapatok megismerték egymást, barátságok alakultak ki, hiszen összeköti őket a sport szeretete és nem utolsósorban a versenyszellem. Könnyen megtalálják a közös témákat, tapasztalatokat cserélnek a diabétesszel és a sporttal kapcsolatos mindennapi kihívásokról. Aki részese a sporteseménynek, megtapasztalja, hogy a diabétesz jelentette sorsközösség a nemzetek felett áll.

Hevesi Tamás edző

Új embereket keresünk, akik a csapat részévé tudnak válni

A magyar cukorbeteg futsalválogatott edzője Hevesi Tamás. Ő maga is diabéteszes. Beszélgetésünk közben nevettünk is, hungaricumnak számít, hogy nem csak a játékosok, az edző is cukorbeteg. Mint kiderült, tévedtünk, a bajnokság egyik lengyel szervezőjétől olvasóink is megtudhatják, Lengyelországban ugyanez a helyzet.

Azt pedig, hogy játékosai mennyire szeretik és tisztelik edzőjüket, a velük készített interjúkban olvashatják. Tamás meg is hatódott, amikor előzetesen elpletykáltam neki a felé irányuló rajongást. Ez persze kölcsönös, Hevesi Tamás számára is fontos a csapat és fontosak a játékosok.

– Egy nagy családhoz tartozunk. Mindegyikünkben benne van a bizonyítási vágy, hogy megmutassuk, diabéteszesként mi is bármit elérhetünk. És el is érünk!

A válogatott edzőjével elsősorban nem a múltról, inkább az előtte, előttük álló feladatokról beszélgettünk.

Márciusban van a kiválasztó. Mindenkit várnak, aki szeret focizni, akár leigazolt játékos, akár nem. Játszhat nagypályán, teremben, kispályán, a lényeg, hogy szeresse és jól csinálja. Aki hobbijátékos, szintén próbálkozhat. Hevesi Tamás majd eldönti, alkalmas-e a válogatottságra. Két feltétel van: cukorbeteg legyen a jelentkező, akár 1-es, akár 2-es típusú, és a júniusi bajnokságig töltse be a 18-dik életévét. Felső korhatár nincs.

– A kiválasztás során mire figyel egy edző?

– Az edzői szemet nehéz becsapni. Elsősorban a képességeket figyelem: hogyan bánik a labdával? Támadó típus, vagy védekező? Önzőn viselkedik, vagy lepasszolja játékostársának a labdát, ha az kedvezőbb helyzetben van? Lehet, hogy még nem tökéletes a játékos, de ha látszik, hogy alakítható, csiszolható, kiválasztom. Ez utóbbi fontos: akarjon fejlődni!

De mást is figyelek. Bár elsősorban jó játékost és nem jó embert keresek, az utóbbi sem mindegy. Volt olyan játékosunk, aki ügyes volt, de nem találta meg a hangot a közösséggel, a csapattal. A dolgok összefüggnek: a pályán előforduló kiélezett helyzetekben fontos a pályán kívüli kapcsolat. Olyan új embereket keresünk, akik a csapat részévé tudnak válni.

Jó lenne, ha minél többen jönnének a kiválasztóra – nem véletlen, hogy épp ünnepnapra tették, hogy minél többen jöhessenek. Eleinte 40–50 jelentkező közül kellett Tamásnak választania, később 20–25 közül. Talán most, hogy a COVID miatt pár év kimaradt a bajnokság életéből, ismét nagyobb lesz az érdeklődés.

– Remélem, az nem játszik közre, hogy valaki szégyelli, titkolja a diabéteszét. Bár sajnos még ma is előfordulhat ilyen.

A kiválasztó után elindul a munka, a felkészülés. Eleinte sokak játszanak majd, az utolsó hónapban szűkül a keret.

– Egy alkalom alapján nem lehet hitelesen dönteni. Lehet, hogy a kiválasztón túlzottan izgult valaki, fáradt volt, épp előző nap játszott meccset eredeti csapatával. A kéthetente megtartott edzések során csiszolódik a kép. Az összetartások Budapesten lesznek, hétvégente. A bajnokság előtt 4–5 napos edzőtábort tartunk, utána szinte azonnal indulunk a versenyre. Bekerülhet néhány előre nem tervezett pluszedzés is. Új csapattal a nulláról kell kezdeni. Persze nem csak új játékosokra számítok, vannak többen a régiek között, akikre feltétlenül szüksége van a válogatottnak, s remélem, jönnek is ismét.

Czernai Gábor

Számomra kitágult a világ

Gábor életét alaposan megváltoztatta, hogy 2013-ban tagja lett a magyar cukorbeteg futsalválogatottnak. A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei első osztály egyik felnőttcsapatában focizott, amikor olvasta a felhívást, hogy jelentkezőket várnak a magyar cukorbetegek DiaEuróra készülő csapatának válogatójára. Már akkor is Hevesi Tamás figyelte a potenciális csapattagokat, hogyan futnak, milyen a labdaérzékük, látszik-e bennük a profi játékos lehetősége.

Az első feltételt Gábor „teljesítette”, 12 éves kora óta diabéteszes, és az edző elvárásainak is megfelelt. Ez utóbbit mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a 2013-as horvátországi bajnokságon őt választották meg a legjobb játékosnak, és ő lett a bajnokság gólkirálya is.

– Nekem ez hatalmas előrelépés volt, valódi „kiugrás”. Szakmailag nagyon sokat tanultam Hevesi Tamástól mind erőnléti, mind technikai oldalról.

– Erőnlét terén miben más a cukorbetegek válogatottja, mint a Borsod megyei csapat?

– Tamás szakmai tudása és tapasztalata nagyon magas szintű. Maga rakta össze, mire van szükségünk, mi hogyan fejleszti a játékosokat.

– Cukorbetegként más a sportolás?

– Nem! Mindent ugyanúgy véghez tudok vinni, mint az egészségesek. Minden edzés előtt megmérem a vércukromat, ha szükséges, edzés közben is időt kérek és mérek. Nálunk ez természetes. Soha nem voltam hátrányban a cukorbetegségem miatt.

– A munkahelyén sem?

– Egy raktárban dolgozom árukezelőként, fizikai munkát végzek, de ott sem okozott soha problémát.

Gábor 2014 óta Budapesten él. Hevesi Tamás beszélte rá, hogy váltson, mert a fővárosban jobbak a lehetőségek. Megérte a váltás, azóta Gábor jobban keres, magasabb életszínvonalon él. Egy ideig nagypályán is focizott, de ma már a munkája mellett csak hobbiszinten tudja folytatni.

A kérdésre, hogy magánemberként mit adott neki a cukorbeteg-válogatottság, ugyanazt válaszolta, mint minden csapattársa: remek társaságot, jó barátokat. Majd így folytatta:

– Külföldre utazhattam többször is, megismerhettem, melyik országban hogyan élnek a diabéteszesek, hogyan kezelik a betegségüket. Számomra kitágult a világ.

– Idén is tagja lesz a csapatnak?

– Ha Tamás beválogat, akkor nagy örömmel.

Nagy János

Nagyon meghatódtam

10 évvel ezelőtt indult először a magyar válogatott a diabéteszesek futsal-Európa-bajnokságán. Azonnal meg is nyerte. Ennek az aranycsapatnak a kapusa volt Nagy János, 55 évesen. Hiába a kor, jó erőben volt akkor, bírta az iramot és szépen teljesített.

2013-ban János felesége olvasta lapunkban a felhívást, ő szólt az aktív kapusként sportoló férjének, hogy jelentkezzen. Beválasztották a csapatba, s az öröm, a jó érzés, amit a közös mozgás, a jó társaság okozott, a mai napig megmaradt Jánosban.

– Azóta kiöregedtem, de nem hagytam el a csapatot. Kisegítőként változatlanul mellettük vagyok. Ha idén nem lesz rám szükség, akkor szurkolni megyek, de elhagyni nem tudom őket. Sok jó embert ismertem meg, barátaim lettek, külföldre utazhattam, világot láthattam.

János végtelen energiával rendelkezik. 1980 óta, cukorbetegként (!), hétfőtől péntekig mindig éjszaka dolgozik.

– A metróban vagyok dízelmozdony-vezető.

Telefonon beszélgettünk, a meglepetést nem láthatta az arcomon, de a csöndet hallhatta, így elmagyarázta, hogy amikor elmegy „aludni” az utolsó metrószerelvény, az alagutakban lekapcsolják az áramot. De a dolgozókat, anyagokat akkor is szállítani kell, ezt végzik a dízelvonatok.

János felesége nyugdíjazásáig három műszakban dolgozott. Jót nevettünk, megtalálták a hosszú, békés házasság titkát: alig találkoztak. Két gyermekük azért született, most várják az első unokát. János idén megy nyugdíjba, de el nem tudom képzelni, hogy ezentúl otthon üldögélne.

Egyébként lehet, hogy épp a futsal mentette meg egy komolyabb bajtól. Szarajevóban voltak éppen, amikor cipekedés közben érezte, kevés a levegője, nehéz lépnie. Sportorvosukat kardiológus férje is elkísérte a bajnokságra, ő volt az, aki azonnal intézkedett. Ki is derült gyorsan, hogy János szívével vannak gondok, megműtötték, koszorúeret cseréltek. És János ugyanott folytatta, ahol abbahagyta. Mostanában ugyan a térdét kell kezelni – a focistamúlt nyoma, gondolom –, de ezt leszámítva Jánoson nem érződik a kora.

Visszakanyarodva a 10 évvel ezelőtti diadalhoz, így emlékezik:

– Korábban sosem vettem részt ilyenben. Amikor nyertünk, nagyon meghatódtam. Csodálatos érzés volt.

Nagy Roland

Megtiszteltetés a magyar címeres mezt hordani

Az aranycsapatnak még nem volt tagja Nagy Roland, edzői elfoglaltsága miatt nem tudott csatlakozni. Akkortájt utánpótláscsapatot nevelt, 4 éve az NB II-es szigetszentmiklósi csapattal dolgozik. Ott is él, bár karcagi születésű. A második évtől állandó tagja a magyar diab-csapatnak a 34 éves fiatalember, aki 9 évesen lett cukorbeteg.

– Szeretem ezt a csapatot. Nagyon jó közösség, s bár sokszor volt személyi változás, az állandóság mégis megvan benne. Nem csak a pályán vagyunk együtt, tartjuk egymással a kapcsolatot, igazi barátságok születtek. A cukorbetegség összetartó erő. Valamennyien ugyanazzal a problémával küzdünk, s egymással mindent meg tudunk beszélni. Segítünk egymásnak, megosztjuk a tapasztalatokat.

Az edző, Hevesi Tamás is sorstársuk, de nem emiatt tartja őt jó edzőnek Roland.

– Rendkívül felkészült, profi szemléletű vezető, aki megpróbál mindent átadni, amit ő tud. Igazi élsportolói szemléletet ültet belénk, ami nélkül nem lehet komolyan versenyezni.

– Mindenki dicséri a csapatot, a második évtől mégsem sikerült aranyéremet szerezni. Mi lehet ennek az oka?

– Évről évre egyre erősödik a mezőny, egyre magasabb színvonalon űzik a vetélytársaink ezt a sportot. Változott is a futsal, új szabályok, új elemek, figurák kerültek bele. A mi hátrányunk, hogy rendszerint kevesen megyünk a bajnokságra, a játékosoknak nincs lehetőségük pihenni, sérülés is előfordult emiatt. Persze az is előfordult, hogy kifejezetten a saját hibánkból nem sikerült megnyerni a tornát.

– Mit kellene tenni, hogy esélyesebb legyen a csapat?

– Az ország különböző pontjain élünk, keveset edzünk együtt. Erősebb összetartásra lenne szükség, a közös edzéseken tudnánk kigyakorolni a győzelemhez szükséges szituációkat, taktikai elemeket.

– Az ön életében mit jelent a cukorbeteg-válogatott?

– Számomra fontos, hogy ismét bekerüljek a csapatba, részese maradhassak a közösségnek. Olyan társakkal vagyok a pályán, akik fontosak számomra, akikkel szeretek játszani. Másrészt, megtiszteltetés a magyar címeres mezt hordani. Kívánom mindenkinek, hogy ezt élje át legalább egyszer az életben!

Földvári Dániel

Ez egy jó közösség

10 évvel ezelőtt Földvári Dánielt megválasztották a csapat kapitányának, s azóta szünet nélkül végzi ezt a munkát.

– Nálunk elsősorban az a csapatkapitány dolga, hogy összekötő kapocs legyen az edző, Hevesi Tamás és a csapat tagjai között. A pályán és azon kívül is akadnak vezetői feladatok. Úgy érzem, a 10 év alatt játékosként sokat tettem a csapatért, s akár ott, akár a civil életben meg tudom értetni magam a társaimmal.

– Mit jelent önnek magánemberként a cukorbeteg-válogatott?

– Szuper jó közösséget. Mindannyiunknak fontos a másik, a csapat, a futball. Ráadásul mindannyian diabéteszesek vagyunk, mind tudjuk, mit jelent ezzel élni.

Dániel 7 éves kora óta focizik rendszeresen, jelenleg hetente az MTK öregfiúk-csapatában rúgja a labdát. 22 éve diabéteszes, ma 43 éves. Sok edzővel dolgozott már, így megkérdeztem, mi a véleménye az edzőjükről, Hevesi Tamásról.

– Jó szakember és jól tud motiválni minket. Megköveteli a rendet, fegyelmet, de ahhoz, akin látja, hogy komoly munkát végez, szinte barátian közelít. Tamás egy közülünk, akár a foci, akár a diabétesz tekintetében.

– Rendszeresen szép sikert ért el a magyar válogatott, de az első év győzelmét nem sikerült – eddig még – megismételni. Ön szerint miért?

– Fejlődik a DiaEuro, egyre nő a színvonala. A sportban sok minden kell a sikerhez. Volt, hogy a szerencse hiányzott, volt, hogy amíg mi a fair play-t követtük, más csapatokra nem ez volt jellemző. Remélem, a jubileumi bajnokságon újra sikeresek leszünk.

– Márciusban lesz az idei válogató. Ha reklámszöveget kellene megfogalmaznia, mivel invitálná azokat, akik a jelentkezésen gondolkodnak?

– Aki szereti a sportot, szeretne egy jó közösség tagja lenni, külföldi utazásokkal, élményekkel gazdagodni, annak köztünk a helye – s nem is fog tudni megszabadulni a csapattól.

Dániel, amikor nem focizik, éttermet vezet. Amikor az elmúlt néhány nehéz évről kérdeztem, fanyar humorral annyit válaszolt:

– Nem ez volt az aranykora. De életben maradt.

Az étteremről eszembe jutott a bulizás s az, hogy eddig bármelyik sportolóval beszélgettem, mindegyikőjük kiemelte, milyen jó a közösség, hogy jó barátok lettek a játékostársak. Innen adódott a kérdés: szoktak bulizni is? Erre is humoros választ kaptam:

– Előfordul, de hallgatunk róla.

Majd kicsit komolyabban hozzátette:

– Azért tudunk évről évre csapattá válni, mert ez egy jó közösség.

Zettwitz Sándor

Megtisztelő, hogy a kezdetektől fogva támogathatjuk a csapatot

Zettwitz Sándor, a 77 Elektronika Kft. ügyvezető-tulajdonosa a csapat tiszteletbeli tagja, hiszen kezdettől fogva főszponzorként támogatja a csapat felkészülését és részvételét az Európa Bajnokságokon.

– A Dcont^® vércukormérő készülékek magyar fejlesztőjeként, gyártójaként az elmúlt közel négy évtized során igyekeztünk minden cukorbetegséggel összefüggő jó ügy mellé állni – mondja Sándor. Így, amikor 2013-ban megkerestek minket, hogy segítsük a csapat felkészülését, szinte azonnal igent mondtunk. Megtisztelő, hogy azóta is támogathatjuk a csapatot, és 2014-ben, Balatonfüreden a magyar EB rendezésében is kiemelt szerepet vállalhattunk.

Mi a 77 Elektronikánál olyan termékeket fejlesztünk és gyártunk, amelyek nagyobb önállóságot és szabadságot adnak a cukorbetegeknek. A magyar DiaEuro-válogatott arra mutat példát, hogy ennek birtokában milyen teljesítményekre lehet képes az ember, akár cukorbetegen is.

Az elmúlt 10 évben persze a vállalat és a vércukormérő termékcsaládunk is rengegetett fejlődött. Legújabb fejlesztésű készülékünk, a Dcont^® Etalon B ma már Bluetoothon keresztül valós idejű adatmegosztást tesz lehetővé az általunk fejlesztett telemedicinás rendszerrel, ami össze van kötve az Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Térrel is. Talán ebből is látszik, hogy továbbra is azon dolgozunk, hogy megkönnyítsük a cukorbetegek életét.

Bízom benne, hogy ezúttal is bizonyít a nemzeti csapat, és jó eredménnyel térnek majd haza Lengyelországból.

Somfai Katalin