Év végi hajrá!
Amikor már áll a karácsonyfa, megfőtt a halászlé, megsült a bejgli, akkor le lehet ülni egy kicsit nyugodtan olvasni. Akár arról, hogy mikor és mennyire célszerű „elengednie magát” az embernek. Ehhez szolgáltak friss adalékokkal az idén év elején a Sports Medicine című folyóiratban megjelent tanulmányukban (https://link.springer.com/article/10.1007/s40279-022-01649-4) Aidan J. Buffey és szerzőtársai.
Ők a korábbi kutatások módszeres áttekintésével azt vizsgálták, hogy milyen közvetlen hatása van az emberi szervezetre a hosszas ücsörgésnek. Különösen a kardiometabolikus egészség olyan jellemzőire figyeltek, mint a vérnyomás, valamint az étkezés utáni vércukor-, illetve inzulinszint. Azt találták, hogy már akkor is lényegesen csökken az emberek vércukorszintje, ha evés után nem maradnak hosszasan ülve, hanem időnként legalább felállnak.
Ám ahhoz ez még kevés volt, hogy az inzulinszintjük is mérséklődjön. Ez utóbbihoz kellett egy könnyű séta is étkezés után, ami egyúttal a vércukorszintet is radikálisabban csökkentette. Amire sem az ácsorgásnak, sem a könnyű gyaloglásnak nem volt érdemi hatása, az a szisztolés vérnyomás. Ennek ellenére még az ünnepi időszak lazább, illetve családi étkezéseit is érdemes úgy szervezni, hogy a résztvevők ne legyenek hosszan az asztalhoz kényszerítve. Ha csak lehet, tartsanak egy kis szünetet az egyes fogások között, vagy legalább a desszert, illetve a kávé előtt, amikor járnak-kelnek-beszélgetnek. A legjobb, ha egy-egy étkezés után közvetlenül sikerül beiktatniuk egy valódi közös sétát a szabad levegőn.
A karácsonyi olvasgatás elvezethet egy másik tanulmányhoz is, ami egy ugyancsak egyszerű hétköznapi módszert ajánl, de nem a vércukor-szabályozásra, hanem a szív állapotának felmérésére. Ennek kipróbálása beiktatható akár egy ünnep előtti áruházi bevásárlásba is.
Két éve az Európai Kardiológiai Társaság kongresszusán jelentették be, hogy egyszerű és olcsó módot találtak a szív egészségének tesztelésére (https://www.escardio.org/The-ESC/Press-Office/Press-releases/Test-your-heart-health-by-climbing-stairs). Dr. Jesús Peteiro és munkatársai olyan hétköznapi próbát kerestek, amelynek eredményei jól harmonizálnak a professzionális műszerekkel megszerezhető információkkal. Kísérletük alanyait olyanok közül választották, akiket feltételezett koszorúér-betegségük miatt küldtek terheléses laboratóriumi kivizsgálásra. Először futópadon mérték a terhelhetőségüket, miközben képeket is készítettek a szívük működéséről. Majd egy kis pihenő után azt kérték tőlük, hogy – nem rohanva, de tempósan – menjenek fel négy lépcsősoron (összesen 60 lépcsőfok), s közben mérték az idejüket. Azt találták, hogy akinél ez nem kívánt többet 40–45 másodpercnél, annál a korábbi teszteredmények is csekély kardiológiai kockázatot jeleztek. Míg azoknál, akiknek 90 másodpercig vagy tovább is tartott ez az út, a laboratóriumi tesztek is többnyire utaltak a bajra. A „90 másodperces alanyok” 58 százalékánál már a futópadon is látszott, hogy a szívük működése kóros, míg a 60 másodperc alatt teljesítőknél csak 32 százalék volt ez az arány.
A kutatók ebből azt szűrték le, hogy a lépcsőzés mindenki számára könnyen hozzáférhető eszköz a szíve egészségének tesztelésére. S ahogy Peteiro doktor is ajánlotta: akinek kell legalább 90 másodperc a 60 lépcsőhöz, az akkor is forduljon orvoshoz s kérje a kivizsgálását, ha egyéb panasza nincs.
A cikket az Accu-Chek vércukormérők gyártója, a Roche Magyarország Kft. támogatta.
