Maja Makowska, a Sugar Woman

A 30 éves lengyel hölgy 22 éve diabéteszes, háromszoros Ironman triatlonista. Idén szeptemberben pedig teljesítette a Dupla Ironman triatlont, vagyis az ultratriatlont, az ausztriai Klagenfurtban megrendezett versenyen.

Az Ironman triatlon a világ egyik legnehezebb egynapos sportversenye, az ultratriatlon vagy Dupla Ironman pedig ennek a kétszerese! Azaz 7,6 kilométer úszás, 360 kilométer kerékpározás, 84,4 kilométer futás. A Nemzetközi Ultratriatlon Szövetség által szervezett versenyeken ezt a távot az idei évig 1506-an teljesítették, ebből 175 nő, Maján kívül legfeljebb néhány lehet közülük diabéteszes.

Sugar Woman

Maja 8 éves kora óta cukorbeteg, neki teljesen természetes az állapota, az, hogy életének része a vércukorszintjének kontrollálása. A közösségi média felületein Sugar Woman néven követhetjük, amelyet a cukor és a népszerű amerikai képregényhősnő, Wonder Woman, magyarul Csodanő nevéből alkotott. Az oldalán a diabétesszel élőket motiválja és azokat, akik most kezdenek el sportolni.

Ő maga nem készült sportkarrierre, egyetemista koráig egyáltalán nem is sportolt, akkor azért kezdett el edzeni, mert súlyfeleslegét szerette volna leadni. Hat éve edz rendszeresen, 2016-ban indult élete első triatlonján. A klagenfurti verseny az első ultratriatlonja, amelynek teljesítésével nagy álma vált valóra.

A verseny után néhány nappal úgy fogalmazott: csodálatos, különleges érzés volt szintidőn belül befejezni a versenyt, nem is tudja szavakba önteni boldogságát, de a célfotón látható sugárzó mosolya mindent elárul. Egy évvel ezelőtt határozta el, hogy megméretteti magát az ultratriatlonon, ezt az időszakot intenzív edzéssel töltötte főállású munkája mellett.

A verseny után néhány nappal tettem fel kérdéseimet Majának, aki örömmel szakított időt az interjúra, hogy a magyar olvasóknak is beszámolhassak fantasztikus sikeréről és bemutathassam inspiráló személyiségét.

Amikor arról kérdeztem, mindig ilyen természetességgel vállalta-e diabéteszét, nem is értette, mire gondolok, szerinte ez nem titkolni vagy pironkodni való, emiatt soha nem rejtőzködött, az a véleménye, akinek nem tetszik, az forduljon el.

2 óra 42 perc nyugodt tempózás

A verseny során az úszást nagyon élvezte, pont jó volt a víz hőmérséklete, se hideg, se meleg, amint pedig belépett a medencébe, nyomban elszállt mindent stressz a testéből, csak az úszásra figyelt. 2 óra 42 perc alatt teljesítette a 7,6 kilométeres távot, nyugodt, egyenletes tempózással. Háromszor ellenőrzött vércukorszintet, 7,7–8,8 között maradt inzulin nélkül.

Két keréken éjjel, esőben, viharban

A kerékpározás szeles, de szép időben indult, majd jött az égi áldás felhőszakadás, villámlás, jégeső formájában. Majának át is kellett öltöznie melegebb ruhába, mert majd megfagyott vizesen, sárosan, sőt úgy érezte, a sár a bőréig hatolt az átázott ruháin keresztül. Ez azonban nem szegte kedvét, vidáman suhant tovább.

Az ultrahosszú táv a felkészült versenyzőket is próbára teszi, mindenkinek vannak olyan pillanatai, amikor arra gondol, feladja, nem bírja tovább. A legnagyobb mélypont az utolsó 100 kilométeren jött el Maja számára, ami a legsötétebb éjszaka idején zajlott. Addigra a legtöbb résztvevő már a futásnál tartott, így egyedül érezte magát és kicsit félt, mert semmit nem látott előre, csak a biciklilámpája és a kijelzője világított, olyan érzése volt, mintha más nem is lenne a világon, csak a kilométeróra és vércukorértéke. Ez a látvány nagyon egyhangú és unalmas volt számára, arra gondolt, milyen jó lenne száraz ruhában egy padon ledőlni és aludni egyet. Nagyon lassan telt az idő, de kitartásával ezen is túljutott, a következő versenyszámot, a futást már újult erővel kezdte.

Az úszás stabil értékei után a cukra elszabadult, 11,1-nél adott 1 egység korrekciót, arra számított, hogy a mozgás a többit megoldja, de tévedett, a szokásostól eltérően reagált a szervezete. Később emelnie kellett a bázison, majd este megint emelt rajta. A gyakori korrekciók miatt már azt hitte, nem működik az inzulin, ezért támogató csapatától újat kért.

Dupla maratonnyi érzelmi hullámvasút

A 84,4 kilométer futás alatt az eufóriától a síráson át az egész világ iránti haragig mindent átélt. Az első 5 kilométeren lábai olyan merevek voltak, mintha fából lennének, nem akartak futó mozgást végezni a hosszú kerékpározás után. Ekkor már 17 órája folyamatosan teljesítette a különböző versenyszámok távjait.

Hamarosan visszatért az élet a lábaiba, az első 40 kilométeren nem is számolta a megtett távot, a kedvenc zenéit hallgatta és csak vitte a lendület, egészen addig, amíg le nem esett a cukra. A korrekció után a második holtpontja a futás 60-dik kilométerénél jött el, egyszer csak nem kapott levegőt, így nem tudott tovább futni, csak sétálni, azt is csak lassan. Mint utóbb egy orvosi vizsgálaton fény derült rá, meghúzódott a rekeszizma, ez okozta a légzési nehézségeit. Ez iszonyatosan lehangoló volt számára, barátja, Kamil mellette kerekezve tartotta benne a lelket, hogy ne adja fel. Az járt a fejében, hogy megáll, pokolba az egésszel, eluralkodott rajta a kétségbeesés, de a támogató csapatnak és a sok bíztató üzenetnek köszönhetően sikerült meggyőznie magát, hogy meg tudja csinálni.

A bázis növelésének köszönhetően sokkal stabilabb lett a cukra, ettől magabiztosabbnak érezte magát. Ennie kellett, de nem kívánt semmit, azért mindenből egy-egy falatot vett, leginkább a dinnye esett jól neki.

Mintha nem is a földön járnék

A célban hihetetlen örömöt érzett, amiért véget ért a szellemi erőfeszítés, hogy ne adja fel, ez volt ugyanis a legnehezebb számára. A verseny után fontosnak tartotta a sok lelkesítő és gratuláló hozzászóló számára visszajelezni, hogy érzi magát ezután az extrém fizikai teljesítmény után. Beszámolója szerint nagyszerűen, nem lett vízhólyagja, nem törte fel az ülés a fenekét, nem dörzsölte ki a ruha a hajlatait, vércukra a normál tartományban van.

A jóval átlag feletti erőnlétet, felkészültséget és kitartást kívánó távokat 29 óra 21 perc 8 másodperc alatt teljesítette. A legfontosabb támogatója a barátja, Kamil volt, aki nem csak edzett vele, hanem főzött rá, sőt a szennyesét is mosta, amíg neki nem volt ideje az edzések mellett ilyen hétköznapi dolgokra. Másik nélkülözhetetlen segítője az edzője, aki attól a pillanattól hitt benne, hogy kimondta, indulni akar a Dupla Ironmanen. Főnöke munkaidő-kedvezménnyel járult hozzá a verseny teljesítéséhez, ami nélkül nem jutott volna elég ideje edzeni és a szükséges erőnlétet elérni.

Ha csak egy ember olvassa, akinek segít, már megérte

A mindennapjaiban és a versenyen is szöveti cukormonitort használt, segítségével minden pillanatban tudta, mennyi éppen a cukra, sőt a barátja és a támogató csapat is élőben követhette vércukrának alakulását, annak megfelelően készültek innivalóval és harapnivalóval a szünetekben. A verseny alatt rögzített értékeket, az elfogyasztott frissítőket és a korrekciókat tartalmazó táblázatot megosztotta követőivel, mert örömére szolgál, ha valakinek segíthet ezzel az edzés közbeni vércukormenedzselésben.

Azon diabéteszes sorstársainak, akik most kezdenek hosszú távon edzeni, azt javasolja, mindig legyen velük valaki, aki tudja, mit kell tenni hipó esetén, olyan ennivalót készítsen be magának, ami tartalmaz szénhidrátot és zsírt is, például banánt mogyoróvajjal, és mindig legyen kéznél valami cukros.

Vissza a hétköznapokba

A verseny utáni terveivel kapcsolatban azt válaszolta, szeretne pihenni és csak a maga örömére edzeni, majd visszatérni a crossfit edzésekhez, hogy erősödjön, azt pedig kíváncsian várja, a triatlon melyik mozgásformája fog legelőször hiányozni neki. Néhány pihenőnap után visszatér a munkahelyére, ahol marketingspecialistaként dolgozik.

A lengyel Diabétesszel tovább élni kampány nagyköveteként is további feladatok várnak rá. Önkéntes munkájával igyekszik minél több ember figyelmét megragadni és a cukorbetegségre irányítani, rávilágítani a megelőzés fontosságára és arra, hogy cukorbetegként is lehet teljes életet élni, nem kell lemondani a vágyainkról, ahogy ő sem tette.

Somfai Katalin