Betegvárakozási idő a járóbeteg-szakellátásban
A Medicina 2000 Járóbeteg Szakellátási Szövetség 2022 év májusában – a pandémia miatti kétéves szünet után – ismét felmérte tagjai körében, hogy mennyit kell várakozniuk a betegeknek ahhoz, hogy bejussanak egy-egy szakrendelésre.
A 44 intézményből érkezett legfrissebb adatok szerint az átlagos várakozási idő mostanra elérte a 30 napot, azonban a helyzet nagyon változó, a szükséges várakozási idő szakmától függően 3-tól 68 napig terjed. (A műtétes szakmákban várólistákat, a szakrendelőkben betegfogadási listát vezetnek az egészségügyi szolgáltatók).
Az összesített átlagos várakozási idő 2022-re elérte a kerek 30 napot. Hozzá kell tenni azonban, hogy a 2019–2022 közötti 3 évben kevesebbet romlott (4 napot), mint a 2018 és 2019 közötti egyetlen évben (4,5 napot)!
Ha az elmúlt évek adatfelvételei során kapott tendenciát nézzük, jól látható, hogy az átlagos várakozási idő az elmúlt 6 év során folyamatosan növekedett.
Sebészeten a legrövidebb
Az adatfelvétel eredményei ismét bizonyították, hogy nagyon nagy különbségek vannak az egyes szakmák esetében. A legrövidebb átlagos várakozási idő az adatfelvételben szereplő 20 szakma közül továbbra is a sebészeten mérhető: 3,1 nap. A második legrövidebb idő a gyermekgyógyászat (7,7 nap), a harmadik pedig a fül-orr-gégészet (9 nap).
Ezzel nagyjából ki is merült azon szakmák köre, ahová 2 hétnél rövidebb idő alatt bejuthatunk, ugyanis a következő legrövidebb várakozási idők a pszichiátria (13,88 nap) és a nőgyógyászat (14,7 nap). Legrosszabb a helyzet az endokrinológiai (68,65 nap), a nefrológiai (63 nap) és az angiológiai (53,86 nap) szakrendelésen.
Javuló eredmények
Az elmúlt évek felmérései során rendre a kardiológiai szakrendeléseken mérték a leghosszabb várakozási időt, azonban ezúttal e szakterületé a mért legnagyobb javulás, 2019-hez képest közel 9,5 nappal rövidült az átlagos várakozási idő a kardiológiákon, így „csak” a negyedik legrosszabb lett a 48,72 napos átlaggal.
A gasztroenterológiai szakrendeléseken szintén közel 9 nappal rövidültek a betegfogadási listák, így a 2019-ben mért 40 nap 2022-re 31 napra csökkent.
Rajtuk kívül még a szemészeti szakrendeléseken látható érdemben javuló helyzet, itt 3,4 napos javulással majdnem pont az átlagosra (29,6 napra) rövidült a betegfogadási listák hossza.
Leghosszabb várakozási idő
A leghosszabb várakozási idő – a kardiológia már említett javulása okán is – ismét az endokrinológia szakmáé, több mint 68 napos átlaggal. Igazából a helyzet itt nem romlott érdemben, 2,5 napos a növekmény, de már 2019-ben is több mint két hónapot kellett várni az orvoshoz jutásra.
Sajnos az angiológia évek óta közismerten hiányszakma, a mért átlagos várakozási idő is folyamatosan nő. E trend sajnos folytatódott, újabb 11,5 nappal nőtt a várakozási idő, elérve az 54 napot.
Diabetológia
A diabetológiai szakrendelések az elmúlt évek során „egyenletesen” teljesítettek, sőt kisebb mértékű javulás volt tapasztalható. Most e trend megtört, és ezúttal egy markáns, 12,5 napos romlás volt mérhető, amivel 45 napra ugrott az átlagos várakozási idő.
Ebben szerepet játszhat a COVID-járvány közvetett hatása is.
Több szakmai megfigyelés jelezte, hogy a járvány időszakában a folyamatos gondozást igénylő, krónikus betegségben szenvedők hozzáférése romlott, nehezebb volt háziorvosi rendelésre is bejutni, így feltehetőleg ennek köszönhető az elmúlt évekhez képest több cukorbeteg megjelenése a szakrendeléseken.
Mit kellene tenni?
A Medicina 2000 Magyar Járóbeteg Szakellátási Szövetség a fentiek kapcsán ismét emlékeztetni kíván arra, hogy a betegfogadási idők változását monitorozni kell, és amennyiben szükséges, finanszírozási eszközökkel be kell avatkozni! A szövetség évek óta szorgalmazza a finanszírozó beavatkozását a fekvőbeteg-ellátásban már sikerrel bevezetett technikák alkalmazásával:
- az intézményi teljesítményvolumen-korlátok célzott feloldása,
- célzott többletfinanszírozás juttatása a betegfogadási listák csökkentésére,
- kódkarbantartás a rossz finanszírozású szakmák valorizálására,
- a háziorvosi gyógyszerfelírási jogosítványok kiterjesztése a nagy terhelés alatt levő szakmákban, így a szív- és érrendszeri betegségekben, ezzel csökkentve a szakrendelői terhelést.
