Mitől jó a DDH?
Dr. Wittmann István professzor urat, a Magyar Diabetes Társaság elnökét kérdeztük: véleménye szerint miért jó, miért fontos a Dunántúli Diabetes Hétvége? Mi az, ami 25 éven át képes volt életben tartani?
Regionalitás
A diabetológiában érzékelhető, ahogy a nagy régiók működnek. Általánosságban elmondható, hogy mi, dunántúli orvosok szorosabb kapcsolatban vagyunk egymással, mint a távolabbi megyékben dolgozókkal. Gyakran előfordul, hogy megbeszéljük a betegeket, a konkrét problémáinkat.
A DDH-n például nem csak arról beszélgetünk, hogy milyen új diagnosztikus módszerek, kezelési eljárások vannak, hanem arról is, hol milyen munkacsoportok tevékenykednek, milyen betegutakat tudunk kidolgozni a régióban. Tehát a szakma helyi vonzatai is előkerülnek.
Személyes kontaktus
Bár telefonon, interneten is tartjuk a kapcsolatot, a személyes találkozás sokkal több ezeknél. Közvetlenebb, lazább, emberibb. Ezeken a tihanyi találkozókon mindig remek szociális programok is várnak bennünket. Az az igazság, hogy egyre több kolléga érkezik Tihanyba az ország más részeiről, őket is szeretettel várják és fogadják a szervezők s a dunántúliak.
Tudományos, de gyakorlatorientált
A DDH-n a legmagasabb tudomány legmélyebb részleteiig elmenő előadások vannak, ugyanakkor az aktuális irányelvek, a konkrét esetek megbeszélése is jellemző. Tudományos minősítésű konferenciáról van szó, amely elsősorban gyakorlat-, illetve betegorientált, épp ezért tud sokat segíteni a mindennapjainkban. A nagy, társasági (MDT) kongresszusoknak más a feladatuk.
Civil részvétel
Mint minden idült betegség kezelésében, a diabetesében is az orvos csak tanácsadó. A kezelést a beteg valósítja meg, a megfelelő életmóddal, a gyógyszerek alkalmazásával. Csak akkor születik jó eredmény, ha a betegek együttműködése az orvosokkal kollegiálisnak mondható. Ez érvényes az egyes betegekre ugyanúgy, mint a betegek – diabetes esetében kiválóan működő – közösségeire.
Műtét során a pácienseknek aludni kell, diabetes esetében életmódot kell váltani. Ehhez kiscsoportban kell tanácsokat kapniuk szakemberektől, s át kell adniuk egymásnak a tapasztalataikat. Ehhez szükségesek a betegszervezetek, amelyeknek képviselői a DDH-n is szép számmal részt vesznek.
A civilek oktatása terén új helyzet teremtődött: egyre nagyobb számban kell a pedagógusokat is oktatnunk, beavatnunk a cukorbeteg gyermekek gondozásába. Így ma már nem cukorbeteg civilekkel is párbeszédet folytatunk. Ez különleges hozzáállást igényel részünkről, szakmailag helyesen, de közérthető nyelven kell fogalmaznunk.
Lelkesedés, kreativitás
Ha egy konferencia szakmailag magas színvonalú, a szociális programok kiválóak, a helyszín tökéletes és azokat hozza össze, akik amúgy is kapcsolatban vannak egymással – az eredmény csak jó lehet. Vándorfi Győző érdeme, az ő kreativitásától, törődésétől függ, hogy Tihanyban a Dunántúli Diabetes Hétvégék így működnek. Csak gratulálni lehet, s kívánni, hogy továbbra is így legyen.
HV