Megküzdeni a nehézségekkel
A légzés mint érzelemregulációs technika
Fájdalmasan nehéz időszakot élünk. A pandémiás krízis után jött a háborús krízis, miközben előfordulhat, hogy a személyes életünkben már eleve nehéz helyzetben voltunk, betegségben, családi nehézségek közepette, vagy éppen az egzisztenciánkért aggódtunk. Ez a sok krízis egymás hegyén-hátán – szakkifejezéssel szólva – a „krízismátrix”. A krízisállapotban sokszor megjelenik az elveszettség érzése, kilátástalanság, a fenyegetettség, ha pedig ennyire sűrűn jönnek a nehézségek, a megküzdés is nehezebb, hiszen lélektani értelemben nagyobb eséllyel fáradunk ki.
Mivel diabétesszel élni krízisek nélkül is állandó figyelmi működést igényel, krízisek esetén még nagyobb hangsúlyt kell kapnia az energiák visszatöltésének és a kontroll visszaszerzésének. Azzal a gondolattal indítottuk ezt a cikksorozatot, hogy bár mindenkinek megvan a maga praktikája, amivel egyensúlyba hozza magát, de talán jól jön néhány, szakemberek által is ajánlott úgynevezett „érzelemregulációs technika”. Ebben a cikkben a légzőgyakorlatokkal foglalkozunk.
Nagyon sok fórumon lehet hallani a helyes légzés jótékony hatásáról. A jógának elengedhetetlen része. Aki sportol, tudja, hogy a légzés tudatosításával hogyan képes a teljesítményén javítani. Mégis, én is csak akkor csodálkoztam rá erre, amikor elkezdtem kliensekkel dolgozni. Minden terápiának van egy olyan pillanata, amikor a kliens a feszültség, esetleg sírás után elér a megkönnyebbülésig, és: sóhajt egy nagyot! A sóhaj egy hosszú-hosszú kilégzés. A sóhajjal azt üzeni a test a léleknek vagy a lélek a testnek, hogy „nyugi, most már minden rendben van”. Azt is mondhatjuk, hogy test és lélek a légzéssel nyugtatják egymást.
Minden belégzés kicsit gyorsítja, a kilégzés pedig lassítja a szívritmust. Éppen ezért, amikor megijedünk, és a szívünk elkezd gyorsan dobogni (mert az agyunk egy ősi algoritmus alapján menekülésre készíti fel a szervezetet), és vért pumpál a vázizomzatba, fontos, hogy lenyugtassuk magunkat. Valahogy így: „Hééé, szív, nincs semmi baj, visszaállhatsz a nyugalmi állapotba!”.
Szegény, összevissza kalapáló szívnek jól jön a támogató agyi parancs és a készséges tüdő segítsége – együtt összerakják a nyugalmat. A lelassított légzéssel, elnyújtott kilégzésekkel csökken a szívfrekvencia, az agy kikapcsolja a vészcsengőt, az izmaink elernyednek, a szorongás testszerte csökken. Minden sejtünk fellélegzik, és hátradől egy kis nyugágyon. Varázslatos, nem?
Sokféle jó légzőgyakorlat van, ha van bevált, akkor érdemes ilyen feszült helyzetben tudatosan is alkalmazni. Itt most az úgynevezett „négyszög-légzést” mutatom be. Próbáljuk ki!
Helyezkedjünk el kényelmesen! Képzeljünk magunk elé egy négyszöget. Induljunk el az egyik sarkából, mintha a négyszög oldalán haladnánk, és négyig számolva jussunk el a következő sarokig, miközben beszívjuk a levegőt. A második saroktól a harmadikig jutva számoljunk el megint négyig, miközben bent tartjuk a levegőt. A harmadiktól a negyedikig ismét négyig számolva kifújjuk a levegőt. A negyedik és az első sarok között magunkban négyig számolva, a tüdőt „üresen” tartjuk. Ezután újrakezdődik a belégzés-benntartás-kilégzés-üresen tartás ritmusa, néhány körön keresztül. Figyeljük meg, változott-e bennünk valami, ha igen, akkor mi!
Csodálatos dolog a testünk, hiszen egy egész apparátus dolgozik azon, hogy jól legyünk. Fontos tehát tudnunk, a légzéssel nem „csak” életben tartjuk magunkat, hanem „jó életben” is tudjuk tartani magunkat.
Stílszerűen egy megkönnyebbült sóhajtással zártam ezt a cikket, remélve, hogy „átment” minden. Akit részletesebben is érdekel a téma, annak jó szívvel ajánlom Mogyorósy-Révész Zsuzsanna Érzelemregulációs technikák a gyakorlatban című könyvét.
