A „csoda” című kisfilm és ami a történet mögött rejlik
Lessünk be a kulisszák mögé, és fedezzük fel együtt, mi inspirálta az alkotókat az inzulin felfedezésének 100. évfordulójára készített A „csoda” című kisfilm létrehozására!
Képzeletben visszarepülünk 1922-be. Valahol Budapesten járunk, ahol egy kislány már hetek óta folyamatosan szomjas és még a gramofont is felfalná, ha módjában állna. Édesanyja egyre jobban aggódik és érzi, ez bizony valami más, valami félelmetes, megfoghatatlan. Mivel a tünetek nem múlnak és lánya vészesen fogyni kezd, felkeresnek egy neves orvost, aki nem tud jó hírekkel szolgálni. „Súlyos gyermekkori diabétesz” – hangzik a halálos ítélet. A kislány nem érti, mi történik körülötte, de a szülők azonnal felfogják, és összeroppannak a lelki tehertől.
Édesapja szakkönyvekből próbálja megérteni, mi megy végbe lánya szervezetében: hogyan lehetne esetleg mégis valami módon elkerülni vagy legalább késleltetni, amire gondolni is borzasztóan fájdalmas? Az édesanya grammra pontosan kiméri az ételt, de csak annyit, ami még épphogy életben tartja lányát, a lelki teher a családon hatalmas. A végzet pedig elkerülhetetlen, a család versenyt fut az idővel.
Néhány hónappal korábban a tengerentúlon Frederick G. Banting a nyár folyamán megkezdte kísérleteit a torontói egyetemen, John J. R. Macleod laboratóriumában. Miután számos szakirodalmat tanulmányoztak orvostanhallgató segédjével, Charles Besttel, elkezdik kísérleteiket, és kutyák hasnyálmirigyét távolítják el. Az ily módon diabéteszessé vált kutyákba isletint fecskendeznek, hogy csökkentsék vércukorszintjüket.
Hamar rájönnek, hogy az oldat nem elég tiszta, így egy újabb biokémikus docens, James B. Collip csatlakozik a csapathoz. Lázas munka folyik az egyetem sebészeti kutatóműtőjében, és végül sikerül izolálniuk a borjú hasnyálmirigyéből kinyert inzulint. Az oldatot azonnal kipróbálják egy kutyán, akinek láthatóan csökken a vércukorszintje. Collip feladata immár az, hogy a kivonatot emberi kipróbálásra alkalmas tisztaságban állítsa elő. Collip megállás nélkül, a végkimerültségig dolgozik.
Január 11-én dr. Campbell, a torontói egyetem orvosa köszörűkövön nagy gonddal élesít ki egy 26-os átmérőjű acéltűt, amivel aztán egy sárgás folyadékot szív fel. Belép a kórterembe, ahol a diabéteszes Leonard Thompson fekszik, és bead neki 5 köbcentiméternyi adagot Collip kivonatából. Ezt aznap, majd másnap is megismétli, és Thompson vizeletéből szinte teljesen eltűnik a cukor.
A sikernek hamar híre megy, és az Eli Lilly and Company gyógyszervállalat segítségével megkezdődik a tömeggyártás, ezzel mentve meg több száz, több ezer diabéteszes életét.
Az inzulin eredeti fejlesztése mindössze két évet vett igénybe, az első állatkísérletektől a tömeggyártásig. Az elmúlt száz évben a technológia hatalmasat fejlődött: az inzulin összetétele, előállítása, a beadást könnyítő fecskendők és egyéb eszközök, a vércukorszintet mérő készülékek. Így mára – szerencsére – a diabetes mellitus már nem jelent egyet a halálos ítélettel.
Most, 2021-ben a Sportos Cukorbetegek Egyesülete ezzel a filmmel szeretne emléket állítani és köszönetet mondani mindazoknak, akik az elmúlt 100 évben azért dolgoztak, hogy a diabéteszesek teljes életet élhessenek.
Ha többet szeretnél megtudni arról, hogyan fedezték és kísérletezték ki az inzulint, ajánljuk figyelmedbe Arthur Ainsberg Áttörés – Az inzulin felfedezésének kalandos története című könyvét!
Bosev Edina
A kisfilmet a Sportos Cukorbetegek Egyesülete Youtube-csatornáján lehet megtekinteni: https://youtu.be/4P2ZXsUOPzA
