Teledoktor

A járvány kevés pozitív hatása közül talán az egyik legfontosabb, hogy szélesebbre tárta a kaput a távorvoslás előtt. Ha kényszerűségből is kellett kipróbálniuk sokaknak, a tapasztalatok alapján elfogadottabbá vált, hogy az orvos-beteg találkozás eredményességének nem mindig feltétele a fizikai kontaktus. A receptírás, a leletek kiértékelése, a problémák, teendők megbeszélése akkor is jól működhet, ha éppen valamilyen telekommunikációs eszközzel tartják a kapcsolatot. Ha pedig nem kell ezekhez feltétlenül utazni, sorban ülni, várakozni, akkor takarékosabban lehet bánni a betegek és az orvosok erőforrásaival is.

A járvány-félsz igazi tömegteszteléshez vezetett: voltak európai országok, ahol már az első hullám idején a korábbi négy-tízszeresére nőtt a távkonzultáció lehetőségével élők száma. Magyarországon ehhez rendkívüli szabályozás kellett, ám időközben megkezdték a jogi környezet modernizálását is. Így például mára – s alighanem ez volt a legfontosabb – beillesztették az orvosok finanszírozásába a távrendelés lehetőségét. Továbbá szabályoztak olyan, látszólag kevésbé érdekes segédszempontokat is, mint amilyen a videókapcsolatban fogadott betegek azonosítása arckép alapján.

„Tapasztalataink szerint a telemedicina a már jól bejáratott orvos-beteg kapcsolatban működik a legjobban, ott, ahol a kapcsolat már meg van alapozva” – idézte dr. Szélessy Zsuzsanna hematológus-belgyógyászt a MedicalOnline. A doktornő magyarázatként ott még hozzáfűzte: „A gyakori megfigyelést igénylő betegségek kezelése során a pácienseink utógondozásában rendkívül hasznos a távorvoslás mint lehetőség. A különböző laborvizsgálatok eredményének átbeszéléséhez, illetve bizonyos kontrollvizsgálatok elvégzéséhez ugyanis nem feltétlen szükséges a betegnek vidékről felutaznia csak azért, hogy megbeszélhessük egymással, az eredmények alapján milyen változást látok az állapotában, vagy hogy ő elmondhassa, hogy a különböző tünetei a megbeszélt kezelés hatására miképp alakulnak.”

Ha csak ennyit tudnánk a távorvoslásról, már ez alapján is biztosra vehetnénk, hogy nagy szükség van e lehetőségre a diabéteszesek ellátásában is. Különösen, hogy a cukorbetegek krónikus gondozása során rengeteg olyan adat keletkezhet, amit akár online is lehetne továbbítani kiértékelésre, s ez alapján lehetne „finomhangolni” a terápiát.

Hasonlóan gondolkodhatnak a Magyar Diabetes Társaságnál, ugyanis nyár elején a honlapjukon elindítottak egy telemedicina-oldalt, hogy hozzásegítsék a betegeket és az orvosokat az új lehetőségek kiaknázásához. Ide egyebek mellett összegyűjtötték a tárgyban releváns új jogszabályokat, dokumentumokat. Ezt kiegészítették két előadássorozattal is: az egyik a pácienseket, a másik az orvosokat vezeti be a diabéteszterápiában használható digitális eszközök alkalmazásába.

Az oldal ugyancsak hiánypótló rovata az, amely a cukorbetegek, illetve az orvosaik számára hasznos telefonos applikációkat igyekszik összegyűjteni és bemutatni. Itt megtalálják például a Roche Diabétesz Kliens Programjának ingyenes magyar nyelvű appját, valamint annak videóbemutatóját is.

Az MDT két esztendeje létrejött Digitális Diabetes Munkacsoportjának döntő szerepe volt az oldal létrehozásában. Ők azt is megindokolták, hogy miért látták szükségét az efféle szakmai útmutatásnak: „A telemedicinára igénye van a betegnek, piaca milliárdos összegekben exponenciálisan emelkedik, azonban ez nem jelenti a szakmailag megbízható eszközök számának ilyen arányú növekedését is.”