Szerző: Herth Viktória Feltöltés dátuma: 2021.07.13.

Új kezdeményezés

I. DiabKupa és Sportágbemutató

Aktív közösségi sportnappal indította a nyarat a Sportos ­Cukorbetegek Egyesülete és a DiaEuro Sportegyesület.

Illusztráció

A hosszú-hosszú bezártságot mi felnőttek is rosszul viseltük, a gyerekek pedig még többet szenvedtek az osztálytársak, a barátok, a közös játékok, a sok mozgás nélkül. Ez utóbbi lehetett komoly sport, de lehetett volna laza közös futkározás is, valójában mindegy, a lényeg, hogy hiányzott a szabad levegőn töltött közös, aktív idő. Nem csoda hát, hogy június 12-én szombaton olyan sokan eljöttek a Sportos Cukorbetegek Egyesülete és a DiaEuro SE – a Magyar Cukorbeteg Futsalválogatott szervezője – által megrendezett I. DiabKupa és Sportágbemutató eseményére.

A rendezvény játékos sportversenyekkel, sportágbemutatóval, futsalkupával, edukációs és sportolói előadásokkal, kvízekkel, illetve számos további izgalmas, színes programmal várta a cukorbeteg gyerekeket, fiatalokat és családjaikat. A sportnap a koronavírus-járványhelyzet miatti lezárásokat követő első személyes, országos cukorbeteg-rendezvény volt. Főtámogatója a népszerű Dcont vércukormérő készülékek gyártója, a magyar tulajdonú 77 Elektronika Kft.

A megnyitón az 501-es Légió és Lenny, az oroszlán között Béki János, a DiaEuro SE titkára és Muskát Erika, az SCE elnöke, a szervezők, Csík Csaba Krisztián és Magyar Marci moderátorok, dr. Blatniczky László főorvos, gyermekdiabetológus, az MGYT-MDT közös Gyermekdiabetes Szekciójának vezetőségi tagja
A megnyitón az 501-es Légió és Lenny, az oroszlán között Béki János, a DiaEuro SE titkára és Muskát Erika, az SCE elnöke, a szervezők, Csík Csaba Krisztián és Magyar Marci moderátorok, dr. Blatniczky László főorvos, gyermekdiabetológus, az MGYT-MDT közös Gyermekdiabetes Szekciójának vezetőségi tagja

A cukorbetegség nem akadály

Magyarországon több mint 1,1 millió felnőtt és több mint 5 ezer gyermek él cukorbetegséggel. A sportnappal a szervezők lehetőséget kívántak teremteni a diabéteszes gyerekek és családjaik számára, hogy egy játékos sportesemény keretében találkozzanak egymással, megoszthassák tapasztalataikat, informálódjanak, kikapcsolódjanak és mozogjanak. Emellett a program célja volt, hogy népszerűsítse a mozgást, felhívja a figyelmet annak fontosságára és a sport jótékony hatására, valamint hogy hangsúlyozza: a cukorbetegség nem akadály. Odafigyeléssel és megfelelő kezelés mellett ugyanis a diabétesszel élők is teljes életet élhetnek, a sportban pedig kiemelkedő eredményeket érhetnek el.

Illusztráció

Nem láttam, hogy milyen cukrokat mértek, de hogy álldogáló, sőt ülő gyerekkel nemigen találkoztam, az biztos. A hangszóróból a műsorvezető navigációja harsogott, mikor hol mit lehet csinálni, egy másikból a sportolók sátrában zajló előadások hallatszottak. Én ez utóbbi helyen töltöttem a legtöbb időt. Fantasztikus fiatalokat ismerhettem meg. Részletesen majd a kora ősszel megjelenő Diabetes Juniorban mesélek róluk, de már most megosztom egy-egy gondolatukat önökkel is, fotóik alatt.

Az érdeklődők részt vehettek diabetológiai előadáson, tanácsadó szakpszichológus fórumon, dietetikai konzultáción, alakformáló tornán, kvízeken, valamint a DiabKupa elnyeréséért folytatott játékos sportmérkőzéseken, a kisebbeket pedig egész nap változatos gyerekprogramok várták, míg a tornacsarnokban négy futsalcsapat mérte össze tudását.

Dobos Levente dzsúdózik, otthon egy fal már megtelt az érmekkel, serlegekkel, amiket nyert. Célja, hogy eljusson az olimpiára. A kemény sportnak köszönhetően – heti kilenc edzése van – nem kell lemondania semmi finomságról, akár csokit is ehet ennyi mozgás mellett.
Dobos Levente dzsúdózik, otthon egy fal már megtelt az érmekkel, serlegekkel, amiket nyert. Célja, hogy eljusson az olimpiára. A kemény sportnak köszönhetően – heti kilenc edzése van – nem kell lemondania semmi finomságról, akár csokit is ehet ennyi mozgás mellett.
Gál Sándor vízilabdázó – ha nem mondta volna, akkor is sejteni lehet lenyűgözően széles, izmos vállairól – diabéteszét fejlődési lehetőségként élte meg. Eleinte rossz volt látnia, amikor társai fánkot, csokit ettek, ma már ő tanítja a helyes étkezésre a többieket. „Mit üzenek a fiataloknak? – tette fel a kérdést 19 évesen, a kisebbekre gondolva. – Nehogy feladják! Így is lehet sportolni, eredményt elérni!”
Gál Sándor vízilabdázó – ha nem mondta volna, akkor is sejteni lehet lenyűgözően széles, izmos vállairól – diabéteszét fejlődési lehetőségként élte meg. Eleinte rossz volt látnia, amikor társai fánkot, csokit ettek, ma már ő tanítja a helyes étkezésre a többieket. „Mit üzenek a fiataloknak? – tette fel a kérdést 19 évesen, a kisebbekre gondolva. – Nehogy feladják! Így is lehet sportolni, eredményt elérni!”

A szülők táv-karja vagyok

Pocsaji Andrea óvónő a XII. kerületben. A rendezvényen a kicsiknek épített akadálypályán várta családjával együtt a próbálkozókat, akik szép számmal mentek is kúszni-mászni, kirakózni, ugrálni.

Szerencsére Andrea családjában senki nem diabéteszes, Muskát Erika, a Sportos Cukorbetegek Egyesületének elnöke ismertette meg vele a cukorbetegség rejtelmeit. Andrea annak idején Erika fiának volt óvónénije.

– Minden érdekelt a diabétesszel kapcsolatban, azért, hogy segíteni tudjak. Részt vettem egy diab-akadémián, fantasztikus élményekkel gazdagodtam. Később táboroztatni is hívott Erika, oda is örömmel mentem.

Andrea gyógytestneveléssel is foglalkozik, alapozó terapeuta, a gyermekek fejlesztése tehát közel áll hozzá.

– A diabétesznél fontos a segítség. Most is jár hozzám egy cukorbeteg kislány, ő pumpát használ, könnyű helyzetem van. A szüleivel folyamatos napközben a telefonkapcsolatunk. Mindent elmondok, amit látok, tapasztalok, a döntés a szülőké. Valójában én ilyenkor a szülők táv-karja vagyok.

Nem véletlenül hangsúlyozza a pumpát. Első időkben a tű használata okozott neki gondot.

– Bevallom, én félek a tűtől. Amikor első alkalommal megmutatták, hogyan kell megszúrnom a gyermeket, két hetet kértem, ez alatt sikerült erőt vennem magamon. Kiderült, hogy csak nekem okoz gondot a szúrás, nem az ovisomnak, akit szúrok.

Egy cukorbeteg gyermek a többiekre jó hatással van, megtanulják az elfogadást, a segítségadást. A kicsik könnyen tudomásul veszik, ha társuk valamiben más.

Amikor izgalmas élményeiről kérdeztem, az első szuri jutott eszébe és az első tábor, ahol nem ő tanította a gyerekeket, hanem ők Andreát.

– Elmondtam nekik, hogy én még keveset tudok a szerelékekről. Aranyosak voltak, minden csere alkalmával szóltak, menjek, nézzem meg, hogyan kell csinálni. Azt hittem, egy hét után fáradtan megyek haza, de hiába kellett éjjel is gyakran ébren lenni, napközben folyamatosan dolgozni, olyan szép élmény volt, hogy feltöltöttek ezek a napok.

Magyar Petra floorball-játékos, nemzetközi bajnokságokon is részt vett már, a csapat egyik erőssége. Mégis azt mondja: „az egészségemet nem veszélyeztetem egy nyert meccsért. Ha alacsony vagy magas a cukrom, leülök.” Csapattársai, edzője is természetesnek veszik ezt.
Magyar Petra floorball-játékos, nemzetközi bajnokságokon is részt vett már, a csapat egyik erőssége. Mégis azt mondja: „az egészségemet nem veszélyeztetem egy nyert meccsért. Ha alacsony vagy magas a cukrom, leülök.” Csapattársai, edzője is természetesnek veszik ezt.

Elfogadás konyhában és sportpályán

A DiabKupa vándorserlegét a Nyír-Diabet Egyesület vihette magával Nyíregyházára, jövőre tőlük elhódítható – de ígéretük szerint nem adják majd könnyen!

Balogh Zsuzsával, az egyesület elnökével hosszan kerestük a helyszínt, ahol beszélgetni tudunk. Tűzött a nap – az előző interjú alatt a telefonom jelezte, hogy hőgutát kapott – végül a bemutatkozó sátruktól távolabb, egy fa árnyékába bújtunk. Bár a nyírségi gyerekeket könnyen fel lehetett ismerni teknősbékás jelvényükről (a teknős sokáig él és cuki, méltó arra, hogy a cuki-gyerekek jelvénye legyen), senki nem volt a közelünkben.

– Örültünk a meghívásnak, 36-an jöttünk. Év közben nincs lehetőségünk a közös sportra, a megyében szétszóródva élnek tagjaink. Ha táborozunk, akkor viszont folyton mozgunk. A pandémia miatt nagyon régen találkozhattunk egymással, mindenkinek élmény ez a nap.

A kérdésre, hogy hol vannak most a gyerekek, bölcs választ adott az elnök asszony:

– Mivel nem látom őket, gondolom, jól vannak.

Hol itt, hol ott tűntek fel, s ahogy a végeredmény bizonyítja, nem csak nézelődtek, kivették részüket a versenyzésből derekasan.

Hidvégi Tünde a szinkronúszás mellett döntött, miután kipróbálta a lovaglást, síelést, a táncot. „Megtetszett, hogy milyen kecsesen mozognak” – mesélte. Pumpát nem, de szenzort használ, megnyugtató, hogy mutatja a cukor alakulásának irányát. „Bár a hipó tüneteit megérzem, megtanultam már kiskoromban.” Öt és fél évesen lett diabéteszes, extrém magas vércukorszinttel került kórházba, kis fintorral fűzte most hozzá: „nem tudom, hogy éltem túl.”
Hidvégi Tünde a szinkronúszás mellett döntött, miután kipróbálta a lovaglást, síelést, a táncot. „Megtetszett, hogy milyen kecsesen mozognak” – mesélte. Pumpát nem, de szenzort használ, megnyugtató, hogy mutatja a cukor alakulásának irányát. „Bár a hipó tüneteit megérzem, megtanultam már kiskoromban.” Öt és fél évesen lett diabéteszes, extrém magas vércukorszinttel került kórházba, kis fintorral fűzte most hozzá: „nem tudom, hogy éltem túl.”

A Nyír-Diabet Egyesületnél nemcsak a sportot veszik komolyan, az étrendre és az ételek szénhidráttartalmának számolására szintén nagy hangsúlyt fektetnek. 2017-től működik a főzőklubjuk, s a közelmúltban elkészült a tankonyhájuk a kórházban, amit most tudnak majd birtokba venni. Nemcsak főzni tanulnak, remek baráti közösség is kialakul közben.

– Az elfogadásban is segít a közös főzés. Ha az ember elmondhatja a gondját (hasonló sorsú családok őszintén beszélhetnek egymással), máris oldódik a feszültség, ez az elfogadás fontos része.

Korosztályok szerint főznek, hol kisgyermekes családok, hol kamaszok. Utóbbi esetben mondani sem kell, hogy zeng a konyha, kicsattan a jókedv, s közben alig veszik észre, milyen sokat tanultak.

– Ha új beteg kerül közénk, a konyhában szoktam találkozni velük, s a beszélgetés rendszerint diétás palacsinta sütésével ér véget.

A DiabKupa vándorserlegét a Nyír-Diabet Egyesület vihette magával Nyíregyházára
A DiabKupa vándorserlegét a Nyír-Diabet Egyesület vihette magával Nyíregyházára

Az első – és nem az utolsó – személyes találkozó

Akik ezen a június eleji napsütéses, meleg napon elfáradtak a sok mozgásban, leülhettek és harsány szurkolással biztathatták az egyszeres arany- és többszörös Eb-ezüstérmes Magyar Cukorbeteg Futsalválogatott tagjait a DiaEuro SE futsaltornáján.

Illusztráció

Az I. DiabKupa és Sportágbemutató volt az első személyes, országos cukorbeteg-esemény a koronavírus-járványhelyzet miatti lezárások után. Az érdeklődők lelkesedését és az esemény sikerét jól jelzi, hogy a sportnapon több százan vettek részt szerte az országból.

Illusztráció

Amikor az oroszlán csodálkozik

A Fradi sporttelepén, ahol a rendezvény zajlott, fel-alá sétálgatott Lenny, az oroszlán, az egyik szponzor cég jóvoltából. Nem tudtam kihagyni, ritkán készíthetek interjút oroszlánnal, vele is szóba elegyedtem. Amíg a fejét le nem vette, nehezen ment a csevegés, elbújtunk hát egy sátor mögé Kiss Boldizsárral. A 15 éves fiatal középiskolai önkéntes munkaként vállalta a kabala szerepét, s bevallotta, korábban nem sokat tudott a cukorbetegségről. Most, miközben a gyerekek őt csodálják, ő a sok gyereket csodálja, akiken egyáltalán nem látszik, hogy bármi bajuk lenne. „Milyen sokan eljöttek és milyen ügyesek!” – mondta.

Illusztráció

Fotók: Baranyai Norbert, Godzsa Zoárd

Herth Viktória

Megjelent a diabetes2021/3. számában

 

A szerkesztőség megjegyzése: az optimális cukoranyagcsere eléréséhez az oldalakon hirdetett termékek alkalmazása esetén is feltétlenül szükséges a beállított diéta, a rendszeres mozgás, és az orvosa által rendelt gyógyszerek használata, valamint a rendszeres ellenőrzés! Minden esetben kérje ki kezelőorvosa véleményét!
A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!