Járványos teher

Az elmúlt egy évben, amióta velünk van a COVID, s egyre többet tudunk a természetéről, mind szorosabban látszik összefonódni a járvány és az elhízás.

Március elején az Elhízástudományi Világszövetség friss jelentésére hivatkozva tette közzé az MTI, hogy ott szedi a legtöbb halálos áldozatot a COVID-19, ahol a legtöbb az elhízott. A túlélés esélyét rontó legfontosabb tényezőnek eddig az életkor bizonyult, de mögötte rögtön a túlsúly következett.

Túlsúlyosak veszélyben

Két példát is idéz a jelentés. Az Egyesült Királyság lakosságának 64 százaléka számít túlsúlyosnak vagy már elhízottnak. Ezzel szemben az intenzív osztályra kerülők csaknem fele volt elhízott, míg további 32 százalék túlsúlyos, s mindössze minden ötödiknek volt rendben a testtömege.

Az Egyesült Államokban még többen (68 százalék) küzdenek súlyproblémákkal, s ez megmutatkozott a fertőzés következményeiben is. Az intenzív terápiára szorulóknak mindössze 12 százaléka volt normál testalkatú, 24 százalékuk túlsúlyos s 64 százalékuk elhízott.

Az összegzés figyelemre méltó megállapítása volt az is, hogy e szempontból nem jelent különbséget a nemzeti jövedelem. Például a viszonylag szegény Vietnámban és a módos Japánban, ahol a túlsúly egyaránt „nem divat”, mindeddig kevés halottja volt a járványnak. Ezzel szemben Dél-Afrikában vagy Brazíliában, ahol már tarol az elhízás is, hasonló a veszteséglista, mint a gazdag és kövér országokban.

Karantén-elhízás

A túlsúly nem csak rizikótényezőként, hanem következményként is szorosan kötődik a koronavírus-járványhoz. A fertőzés lehetőségeit szűkítő korlátozások az idő múlásával egyre súlyosabb nyomokat hagynak az embereken.

A Kaliforniai Egyetem egy kutatócsoportja igyekezett mérni ezt a hatást a karanténba zártak egy kisebb csoportján. Erről vezetőjük, Gregory M. Marcus kardiológusprofesszor a The New York Times oldalán is beszámolt idén márciusban. Ők átlagosan mintegy havi 80 dekagramm testsúlynövekedést találtak. Ez az eltérés látszólag csekély, de halmozódva – a járvány egy éve alatt – már 9–10 kilogramm kéretlen gyarapodást is eredményezhet.

Ahogy a lapban is megjegyzik, a karanténba kényszerülők a járvány kezdetén ugyan igyekeztek egészségesebben enni, de a fizikai aktivitásuk nagyon visszaesett. S nem csak a kifejezett sportolás lehetetlenült el sokak számára, hanem a szinte észrevétlen napi mozgások is megritkultak.

Egy ugyanott idézett, 200 országra kiterjedő vizsgálatban az okostelefonjaik révén figyelték az emberek aktivitását. Azt találták, hogy az átlagos havi lépésszámuk 27 százalékkal esett vissza a járványhelyzet kihirdetése után.

A megszokott életritmust megtörő tartós korlátozások olyanokat is a veszélyzónába sodorhatnak, akik addig eredményesen őrizték meg a normális testtömegüket. S őket ez nem is feltétlenül csak a COVID-nak szolgáltatja ki, hanem olyan védőoltással nem elkerülhető bajoknak is, mint a magas vérnyomás vagy a diabétesz.

Gyerekek

A legtöbbet talán a gyerekek kockáztatnak most. Náluk az esetleg felgyülemlő testsúlytöbblet nem csak aktuális rizikót jelent, hanem nagy eséllyel veszélyes minta is a felnőtt életükre. Szabó András, a II. sz. Gyermekgyógyászati Klinika egyetemi tanára erről is beszélt a minap a Semmelweis Egyetem honlapján. Tapasztalata szerint a 7–10 kilogrammos testsúlygyarapodás sem példátlan a gyerekeknél ezekben a rendkívüli hónapokban.

Ugyanakkor a tanácsa szerint: „…a növekedésben lévő gyerekeknél nem javasolt a klasszikus fogyókúra, ilyenkor a szülőnek arra kell odafigyelnie, hogy a további hízást megakadályozza.” Ha ez sikerül, akkor a növekedés során a normális testarány várhatóan magától is helyreáll. Ám ez alighanem csak úgy megy, ha az egész család benne van: együtt javítják az étkezési szokásaikat, s kevesebb felesleges kalóriát vesznek magukhoz.

A cikket az Accu-Chek vércukormérők gyártója, a Roche Magyarország Kft. támogatta.

Katona József