A cukorbetegség szív- és érrendszeri szövődményei

A cukorbetegség a világon több mint negyedmilliárd embert érint, és szövődményei révén rontja az életminőséget és az élettartamot. A szövődmények elsősorban a cukorbetegséggel járó fokozott érelmeszesedés következményei.

Az érelmeszesedés okai

Korábban, kiterjedtebben, súlyosabban érinti a betegeket az érelmeszesedés, amelynek mozgatórugója a magas vércukorszint (hiperglikémia), a sejtek inzulin iránti érzéketlensége (inzulinrezisztencia) és a 2-es típusú cukorbetegség kezdetére jellemző magas inzulinszint (hiperinzulinémia). A szervezetet elárasztó glükóz hozzákötődik a szervezetet felépítő és szabályozó fehérjékhez (enzimek) és azok működését megváltoztatja, ami fokozza az érelmeszesedés folyamatát. Ehhez járul még a sokat emlegetett oxidatív stressz hatása. A sérült erekben romlik a véráramlás, így az ellátott szervek károsodnak.

Alapvetően a késői szövődmények három nagy csoportját különböztetjük meg: kisérbetegség (mikroangiopátia), nagyérbetegség (makroangiopátia) és idegkárosodás (neuropátia). Cukorbetegségben érintett lehet a bőr és a kötőszövet, az immunrendszer, a csont és a véralvadás is.

Az érelmeszesedés szövődményei

A kisereket érintő betegség áll a cukorbetegek szem- és veseszövődményeinek hátterében. A szem retináját ellátó dús kisérhálózat érintettsége retinaleválást, súlyos esetben vakságot okoz. A vesében kisérgomolyagokból álló úgynevezett glomerulusokban képződik az elsődleges vizelet. Ha ezek az erek elmeszesednek, elzáródnak, a vizeletképzés zavart szenved, veseelégtelenség alakul ki.

A nagyérbetegség felelős a koszorúér-betegség, szívinfarktus, az agyi értörténések (például agyvérzés) és a perifériás (például láb) érszűkületek létrejöttéért.

A cukorbetegség idegi károsodásának oka az idegeket ellátó kiserek betegsége. Számos formája létezik: érző és mozgató idegek károsodnak, funkciójuk kiesik, kóros érzések (zsibbadás, égő érzés, hangyamászás-érzés) jelentkeznek, megváltozik a lábboltozat statikája, fájdalmatlan talpi fekélyek alakulhatnak ki (diabéteszes láb szindróma). Az úgynevezett autonóm neuropátia esetében károsodik a vérnyomás és a pulzus normális napi ritmusa, és különféle terhelésekre adott válaszreakciója. Ez kifejezett hirtelen halálozási kockázattal jár a szívbetegek körében.

Hipoglikémia

A szívbetegek veszélyeztetettségét az időnként előforduló alacsony vércukorszint (hipoglikémia) is növeli. A hipoglikémia elhárítására a szervezet számos olyan, a vércukorszintet növelő hormont termel (például adrenalint), amely életveszéllyel, hirtelen (főként éjjeli) halállal járó ritmuszavarokat okozhat.

Szerencsére számos olyan gyógyszerünk van már, amelyek nem vagy alig okoznak hipoglikémiát. Az utóbbi években a folyamatos szöveti vércukor-monitorozással vált ismertté, hogy a túlzottan nagy napi vércukor-ingadozás (glikémiás variabilitás) a hipoglikémiák előfordulását jelentősen növeli. A helyesen vezetett életmód, a megfelelő időben, megfelelő intenzitással adagolt, rendszeres testmozgás és a megfelelő táplálkozás, valamint az alacsony glikémiás variabilitást okozó gyógyszerek alkalmazása mellett ez a kockázat csökkenthető.

Az anyagcsere-egyensúly helyes életmóddal és gyógyszeres kezeléssel érhető el. Kevesen tudják, hogy csak a – szakemberek bevonásával – megváltoztatott életmód a HbA_1c-értéket akár 2 százalékkal is csökkentheti. Rendkívül hasznos a dietetikus és a mozgásterapeuta bevonása és időszakos ellenőrzések beiktatása. A szívbetegek mozgáskezelésének meghatározásához terheléses vizsgálatok adnak támpontot.

Gyógyszeres kezelése

A gyógyszerek megválasztásánál már alapvető szempont, hogy ne fokozzák a szívbetegség, például a szívelégtelenség kockázatát, sőt, előnyösek legyenek a szív- és érrendszeri betegségek kockázatának csökkentése szempontjából. Ma már számos ilyen szer létezik, ezeket mindig a beteg igényeit figyelembe véve, egyénre szabva kell alkalmazni.

Ahhoz, hogy a szív- és érrendszeri szövődményeket csökkentsük, a vércukorszint rendezésén kívül szükséges a vérnyomás és a vérzsírok célértékre beállítása, ami szintén életmódbeli és gyógyszeres kezeléssel lehetséges. Ezt az állítást számos nagy nemzetközi vizsgálat igazolta.

Ma általánosan elfogadott, hogy a nyugalmi vérnyomás 140/85 Hgmm alatt legyen. (Vesebetegség esetén még alacsonyabb.) Koleszterinszintben 3,2 mmol/l, LDL-szintben 1,4 mmol/l alatti érték az elérendő cél.

A szív- és érrendszeri betegségek megelőzésében és kezelésében a hosszú távú sikerhez vezető számos feltétel már megvalósult: korszerű diéták, modern gyógyszerek és eszközök, információs csatornák, helyes edukáció. Mindezek az életminőség, betegbiztonság javításán keresztül szolgálják a hatékony cukorbeteg-orvos ­kapcsolatot.

Dr. Kiss József Állami Szívkórház, Balatonfüred