Crosskovácsi Maraton, középtáv

Azt az elvet vallom, hogy az inzulinosok is élhetnek kompromisszummentes életet, ha intenzíven sportolnak. Egyfajta vizsga a számomra, hogy néha elindulok egy versenyen, és hozzámérem magam az „egészséges” kerékpáros-társadalom elitjéhez.

14 km/órás átlagot tűztem ki célnak és azt, hogy bőven 4 órán belül érjek célba. Ez 13,7 km/órás átlaggal és 3 óra 35 perccel sikerült is, és sikerült eltalálnom a megfelelő inzulin- és szénhidrátadagolást is. Hipó és magas értékek nélkül menedzseltem a cukromat.

100 gramm szénhidrát

A reggeli egy kakaós csiga és 4 dl író volt (kávé, tea cukor nélkül), 70 g szénhidrát a leggyorsabban felszívódó típusok közül. A rajt pillanataiban levettem 20 százalékra a bázist az inzulinpumpámon, és azzal a lendülettel bevittem 40 gramm szénhidrátot egy extra finom müzliszelet formájában (inzulin nélkül).

A versenyen volt három frissítőpont, ezeken nagyjából 30-30 grammnyi szénhidrátot ettem meg alkalmanként, természetesen inzulin nélkül. Ismétlem, a pumpa 20 százalék bázissal ketyegett a folyamatos szöveti glükózmonitorozás mellett. Az első órákban izotóniás volt a kulacsban, később tiszta víz. Összességében 80–100 gramm szénhidrát mehetett le a torkomon inzulin nélkül a verseny alatt.

A hegyikerékpározás nagyon intenzív sport, az első 54 percben nem nagyon ment a pulzus 145 alá, de járt a 190-es tartományban is. Természetesen a lejtőkön száguldozás a sebesség élvezete mellett pihenést is biztosít a szervezetnek.

Elismerő lelkesedés

A korábbi években is jártam jó pár Mountain Bike Maratonon, de messze ez volt a legjobban megszervezett. A lefeléken külön színnel felhívták a figyelmet a veszélyesen kiálló sziklákra, kövekre. Előtte nyilak jelzik az erős felfeléket vagy lefeléket. Eltévedni esélyed sincs. A célba beérve a dobogósoknak kijáró elismerő lelkesedéssel fogadott a szpíker, ahogy ennek lennie kell! A Master2 mezőny 60 indulójából 55. lettem, összetettben nagyjából 23 embert előztem meg az összes 158-ból.

A célban egy korsó sör mellé kacsacomb, párolt káposzta, krumpli járt és egy nagyobb rész a diós kürtös kalácsból, ami 9 mmol/l-ig „emelte” a cukromat a megfelelő inzulin mellett. A verseny utáni esti lefekvésnél az esti „izotóniás” sörök mellé kötelező plusz-magnéziumport is magamhoz vettem természetesen. A nagyobb mozgásokat követő pár napban lecsökken a szervezet inzulinigénye, de ennek mértékét nem tudom bemutatni, mert ennyire nem vagyok a számok embere.

Nem mehetünk el a falig

A heti sportjaim egyike csak a hegyikerékpár. Futok, teniszezem és a munkámat kerékpárral végzem a városban (heti 100–170 kilométer). Télen sítúrázom és freeride síelek, ahol csak lehet. Bitang jó érzés jó kondiban élni! Nem szuszogni a „negyedik emelet nincs lift”-es címeken és nem rettegni a billegő hipoglikémiáktól, mert egy konkrét „cukorgyár” lakik a combjaimban.

Nagyon büszke vagyok, és remélem, hogy jövőre is indulok! Valószínűleg volt még bennem több is, de cukrosként már megtanultam, hogy nem mehetünk el a falig. Legyen szó étkezésről, alkoholizálásról, sportról!

Légár Balázs