Mindenmentes ét-trend – mindenkinek jó?

Az utóbbi években egyre divatosabbak a speciális, gyakori allergéneket, adalékanyagokat nem tartalmazó élelmiszerek, már szinte minden nagyobb áruház, étterem és cukrászda kínálatában szerepelnek. A mindenmentes ételek korát éljük, kérdés, hogy kinek ajánlottak valójában ezek a termékek, és ha valóban mindentől mentesek, akkor tulajdonképpen mit tartalmaznak?

Mivel nincs pontosan definiálva, milyen kritériumok alapján nevezhetnek egy élelmiszert „mindenmentesnek”, ezért nagyon különböző termékeket takar az elnevezés.

Elsősorban a leggyakoribb allergénektől és/(vagy) intoleranciát okozó anyagoktól mentes, azokat nem tartalmazó élelmiszereket és ételeket jelöli, így a mindenmentes címke jellemzően laktózmentes, gluténmentes, (hozzáadott) cukormentes, szójamentes és tojásmentes terméket takar. Idetartozhat még az állati eredetű összetevőktől, alapanyagoktól mentes (vegán) ételek sora, de a tartósítószer-mentesség is kritériuma lehet a mindenmentességnek.

Allergia, intolerancia

Leginkább azoknak kedvező ez a trend, akik orvos által igazolt táplálékallergia, intolerancia esetén rászorulnak arra, hogy egyszerre akár több allergént is kerüljenek a mindennapi étrendjük során. Az ételallergia a felnőttek 3–4, a gyermekek 6–8 százalékát érinti. Az ételintolerancia jóval gyakoribb, körülbelül a lakosság 50–60 százaléka érintett kisebb-nagyobb mértékben.

Ha allergiára vagy intoleranciára gyanakszunk, mindenképpen érdemes felkeresnünk egy szakembert, aki elvégzi a szükséges vizsgálatokat, és ha beigazolódik a gyanúnk, csak akkor kell – célirányosan – diétázni, kizárni vagy csökkenteni az étrendben a panaszt okozó nyersanyagokat.

Azonban a diagnosztizált táplálékallergiával, táplálékintoleranciával küzdők számára előnyös „irányzat” mostanra kicsit átbillent a marketingfogás irányába. A hangzatos „mindenmentes” kifejezés azt az érzetet kelti, hogy valamennyi terápiás étrendbe beilleszthetőek ezek a termékek. Ez azonban korántsem igaz.

Gluténmentes

Aki egészséges, annak felesleges megszorítást jelent ez a fajta táplálkozás, hiányos lesz a fogyasztása bizonyos tápanyagokból, ebből eredően pedig hiányállapotok léphetnek fel. Önmagában egyetlen gluténmentes élelmiszer sem okoz problémát egy egészséges embernek, de a hosszú távú gluténmentes étrend rostszegénnyé válik, hiszen kimaradnak belőle az élelmi rostokban gazdag, finomítatlan gabonafélék (teljes kiőrlésű búza, rozs) is. Persze ez is megoldható, ha más forrásokból pótoljuk a rostokat, például alternatív és álgabonákkal (hántolatlan köles, hajdina, amaránt, quinoa), vagy akár útifűmaghéjjal, esetleg a némileg túlértékelt, de mértékkel (!) fogyasztható chiamaggal. Azonban arra vonatkozóan nincsenek igazolt kutatások, hogy a glutén bármilyen panaszt okozna egészséges szervezet esetén.

Bizonyos krónikus betegek esetében kimondottan ronthat is a páciens állapotán egy-egy trendi mentes termék. Saját klienseim körében is gyakran tapasztalom, hogy elsodorja őket egy-egy divatos táplálkozási trend. Cukorbeteg pácienseim például jóhiszeműen vásárolnak gluténmentes termékeket, nem számolva azzal, hogy ezek többsége igen magas glikémiás indexű finomított rizslisztből, kukoricalisztből, illetve burgonyakeményítőből készül. Ezek a termékek amellett, hogy kimondottan rosszul hatnak a szénhidrát-anyagcserére, az átlagosnál jóval drágábbak is. Egy glutént tartalmazó, teljes kiőrlésű tönkölybúzás vagy rozslisztes termék lassabb vércukoremelő hatásának köszönhetően sokkal kedvezőbb egy diabéteszes számára.

Szénhidrátmentes

A másik véglet a szénhidrátmentes termékek köre, amelyek általában maglisztből (pl. paleo termékek), esetleg szójaalapú lisztkeverékekből készülnek. Ezek valóban kevesebb szénhidrátot tartalmaznak, de cserébe magasabb a zsír- és kalóriatartalmuk. Egy inzulinnal kezelt cukorbetegnek igen nagy mennyiséget kellene ahhoz elfogyasztania egy ilyen termékből, hogy vércukorszintje ne essen kritikus szint alá, azaz ne alakuljon ki hipoglikémia. A nagyobb mennyiség elfogyasztása azonban többlet-kalóriabevitelt jelent a jellemzően egyébként is túlsúllyal küzdő páciens számára.

Mindemellett ne feledkezzünk meg a lelki tényezőkről: a túlzott aggodalom az étrend „tisztasága” miatt könnyen evészavarba, úgynevezett orthorexiába torkollhat. Az, aki már szinte semmit nem mer megenni, nehogy valami olyan legyen benne, ami számára „tiltott”, könnyen beszűkítheti a szociális, baráti kapcsolatait. Fontos, hogy még egy dietoterápiás étrend is életvitelszerűen tartható, rugalmas határok között alakítható legyen és örömet jelentsen a páciens számára!

Nem létezik „superfood”

Összefoglalva: számos aktuálisan felkapott étrend létezik, de nincs olyan termék, olyan „superfood”, ami mindenkinek az étrendjébe beilleszthető és univerzálisan jótékony. Hogy kinek mi segít és mi káros, milyen arányban, milyen mennyiségeket ehet az egyes tápanyagokból, az az egyén aktuális egészségi állapotától függ. A megfelelő étrend kizárólag egyénre szabottan állítható be, ilyet pedig nem fogunk találni az interneten, a televízióban és a magazinokban, sőt még a szomszédasszony sem biztos, hogy megbízható forrás.

Akár „csak” egészségesebben szeretnénk táplálkozni, akár már gyógyterápiás étrendre van szükségünk, legalább egyszer keressük fel a táplálkozás terén legkompetensebb szakembert, a dietetikust, aki segít megtalálni a számunkra helyes utat a diéták sűrű erdejében.

Nyikos Ráhel dietetikus