Feltöltés dátuma: 2021.01.20.

Vasutas Cukorbetegek Egyesülete

Az „aranykorban” szinte minden hónapban szerveztek kirándulásokat a vasutas cukorbetegek
Az „aranykorban” szinte minden hónapban szerveztek kirándulásokat a vasutas cukorbetegek

A Vasutas Cukorbetegek Egyesülete 1991 novemberében alakult, az akkor még működő MÁV Kórház és Rendelőintézet tanácstermében. A kiküldött jelentkezési lapokból 122 példány érkezett vissza, az alakuló közgyűlésen 87 személy vett részt.

Abban az időben a vasutasok még nagyon összetartottak, a MÁV akkori vezérigazgatója és fővárosi vezetője írásban kívántak eredményes munkát. Megtisztelő, hogy vendégként dr. Fövényi József is részt vett előadással az alakuló közgyűlésen. A cukorbetegeket gondozó orvosok közül is többen megjelentek.

1992-ben a Fővárosi Bíróság nyilvántartásba vette egyesületünket, és még ebben az évben létrejött a Vasutas Diabetes Alapítvány az egyesület anyagi támogatására. Az első elnöke dr. Fejér István volt, majd még három elnök után, akik mind cukorbetegek voltak, 2004-ben vettem át a vezetést, mert nem vállalta cukorbeteg.

1994-ben, a Zrínyi főorvos által az országban elsők között létrejött diabetológiai szakrendelés keretében oktatókonyhát hoztunk létre a koppenhágai Novo Centrumban látott tapasztalatok alapján. Itt rendeztük meg inzulinnal kezelt cukorbetegek részére az öt-, majd háromnapos tanfolyamokat. A mai napig a dietetikus itt tart főzőcsketanfolyamokat, a gyakorlatban mutatja be a cukorbetegek egészséges étkezését. Hetente, csütörtök délelőttönként az oktatókonyhában fogadóórát tart az egyesület – sajnos a vírus miatt a negyedévente tartott klubdélutánjaink idén elmaradtak.

Lelkes tagcsoportok

1998-ban országos vasutas diabétesztalálkozót szerveztünk, 1500 fő részvételével. Abban az időben a vasutas betegek ellátása országosan volt megszervezve, és az egyes ellátóhelyek lelkes orvosai és betegei az egyesületen belül tagcsoportokat hoztak létre, Szombathelytől Tiszaföldvárig. Összesen 10 tagcsoport létezett, gyakori közös rendezvények, kirándulások keretében találkoztak a cukorbetegek, akár fehér asztal melletti baráti találkozókon. A sok lelkes résztvevő közül, idő és helyhiány miatt nem tudok mindenkire emlékezni, de kiemelem Forgó János, Cselényi Jenő, Bakalár Jánosné vezetőségi és alapító tagokat, akik havonta rendszeresen kirándulásokat szerveztek, így bejártuk szinte az egész országot.

Sajnos rohanó világunk, elfoglaltságaink és a kor előrehaladtával (a vezetőség átlagéletkora 80 év körüli) nehéz egy ekkora szervezetet egyben tartani. Nagyon kevés anyagi támogatást kaptunk. 2003-tól a vidéki tagcsoportok kezdtek önálló klubokká alakulni, helyileg jobban össze tudnak tartani.

Világnap

2000-ben együttműködési szerződést kötött az egyesület a MACOSZ-szal és a Cukorbetegek Budapesti Egyesületével. Az első budapesti Diabétesz Világnapját közösen szerveztük a Cukorbetegek Budapesti Egyesületével (CBE), nagy sikerrel, az akkori MÁV Kórház és Rendelőintézet tanácstermében, neves előadókkal. A későbbiekben, ahogy nőtt az érdeklődés, nagyobb helyiségre volt szükség, éveken keresztül, szintén a CBE-vel közösen, az SE Nagyvárad téri előadótermében tartottuk a világnapokat.

Kezdetben a Vasutas Életben is hírt adtunk magunkról, és egy lelkes szervezői gárda Hírlevelet szerkesztett, amelyben a rendezvényekről, kirándulásokról tájékoztatták a tagtársakat, diabétesszel kapcsolatos ismeretek, orvosi cikkek is megjelentek, a kiadványt a vidéki tagcsoportoknak is eljuttattuk.

Egyesületünk célja a cukorbetegek képviselete, érdekvédelme, a cukorbetegséggel kapcsolatos egészségügyi képzés, a tudatformálás elősegítése, a helyes életvitelre való nevelés támogatása, hátrányos helyzetük csökkentése. Ennek érdekében együttműködünk a vasúti egészségügyi szolgálattal, valamint egyéb vasúti és hozzánk hasonló társadalmi szervezetekkel. Az egyesület olyan civil szervezet, amely politikai tevékenységet nem folytat. Meghatározott egészségmegőrző, betegségmegelőző, egészségügyi rehabilitációs közhasznú tevékenységet folytat. Ez részletesen le van írva az alapító okiratban.

Nyaralások, kirándulások

Mindezek ellenére büszke vagyok az egyesület eddigi munkájára, lelkes vasúti támogatással sikerült egy alkalommal Balatonkenesén, a vasutas gyermeküdülőben a vasutas cukorbeteg gyerekek részére tábort szervezni, ahol a pihenésen, kirándulásokon kívül dr. Tamás Judit kolléganőmmel napi párórás oktatást is tartottunk, velük voltunk egész nap.

Amíg még megvoltak a vasutas üdülők, ingyenes kéthetes, oktatással is egybekötött üdülést tudtunk biztosítani a cukorbetegeinknek Balatonbogláron, Harkányban és Hévízen. Ez köszönhető volt az akkori vasúti vezetőknek. A budapesti tagcsoport rendszeresen eljuttatta vidékre is a Budapesti Cukorbetegek újságját és a Diabetes lapot.

Havonta kirándulásokat szerveztünk, több alkalommal akár kétnapos utakat is, vonattal vagy bérelt autóbusszal. Óriási élményem az egyik kirándulás: a busójárásra utaztunk, egy dombon lévő templom mellett padokon ülve fogyasztottuk el az ebédünket. Egyik inzulinnal kezelt cukorbetegem megszólalt, hogy ő milyen boldog, mivel 10 éve, amióta inzulint ad magának, nem mozdult ki otthonról. Annyira meghatott! Ha egy ilyen is van, már érdemes volt ezeket a kirándulásokat megszervezni! Voltunk Kiskőrösön és Tabdiban ünnepelni, a kultúrházban, fehér asztalok mellett, a helyi háziorvossal közösen nyújtott kis tudomány után táncra perdült a társaság. A cukorbetegeknek mozogni kell, a tánc is mozgás.

Várjuk a fiatalokat

Végezetül: sajnálom, hogy az eddigi lelkes vezetőségi tagok lassan eltávoztak köreinkből. Dr. Fejér Istvánt, az első elnökünket, aki a MACOSZ alelnöke is volt, most novemberben kísértük utolsó útjára. A tagság elöregszik, a fiatalabbak pedig a mai rohanó világunkban közömbössé váltak. Gondozott betegeink köréből az 50 év alatti korosztály nem jön el a rendezvényeinkre. Nem érnek rá a fiatalok, vagy már nem „divat” az összetartozás?

Jó kapcsolatom van az óbudai és a gyáli cukorbetegek egyesületével, többször meghívnak előadást tartani. Néha kicsit „irigykedem”, hogy mennyien vannak jelen, milyen lelkesek. Visszagondolok a mi régi lelkes tagtársainkra, a sok közös élményre – úgy érzem, nem volt hiába! Talán nálunk az a baj, hogy nagy területről járnak be a betegeink, egy kisebb vidéki közösségben jobban össze tudnak tartani. Fiatalítani kell a tagságot, szívesen átadnám a stafétabotot egy pár lelkes fiatalnak, akik folytatnák a munkánkat, hasonló lelkesedéssel. Köszönet azoknak a cukorbetegeknek, akik még kitartanak, és azt remélem, hogy a vírus után jobb világ jön!

Dr. Dömötör Erzsébet

Megjelent a diabetes2020/5. számában

 

A szerkesztőség megjegyzése: az optimális cukoranyagcsere eléréséhez az oldalakon hirdetett termékek alkalmazása esetén is feltétlenül szükséges a beállított diéta, a rendszeres mozgás, és az orvosa által rendelt gyógyszerek használata, valamint a rendszeres ellenőrzés! Minden esetben kérje ki kezelőorvosa véleményét!
A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!