Miért jó táborozni?
Élet a MentaBolygón
Élménypedagógiai módszerekkel dolgozunk, a programok közé pedig beépítjük a diabétesszel kapcsolatos ismereteket hol játékos formában, hol kicsit komolyabban, de mindenkor a gyerekek életkori sajátosságainak megfelelően – fogalmazott a MentaPro Alapítvány elnöke, Kerekes Andrea. A MentaBolygón a kis diabosok vannak többségben – végre nem ők azok, akik egyedül vannak az oviban, suliban, hanem épp a tesóik, akik megtapasztalják, hogy itt ők a „kicsit mások”. Szerencsére ez az érzés (ha előjön egyáltalán) nagyon hamar elmúlik, hiszen a testvérek is ugyanúgy minden program részesei, ugyanazt eszik, és ugyanúgy ott vannak az edukációs foglalkozásokon is.
Noémi vagyok, 11 éves, egy diabéteszes kisfiú testvére. Van egy 13 éves nővérünk is. Az öcsém, Ágoston, 6 éves, és februárban derült ki, hogy cukorbeteg. Bár ennek még csak néhány hónapja, a diabétesz már az életünk része lett. Nem bánom, hiszen egészségesebben élünk azóta, és ezzel együtt is boldogok vagyunk.
Szoktam segíteni Ágostonnak megmérni a vércukrát és beadni az inzulint, vagy kezelni a hipóját. Nagyon bátornak tartom, és próbálok minél jobb testvére lenni. A strandon például megvárjuk a fagyizással, amíg uzsonnaidő lesz, és ő is ehet.
A MentaBolygó tábort nagyon vártuk. Sokat segített, és ott természetesnek tűnt a diabétesz, mert az is. Azon kívül, hogy sok segítséget és támogatást kaptunk, még barátokat is szereztünk mindketten.
Nekem az ebéd is nagyon ízlett, Ágoston meg boldog volt, mert lekváros kenyeret is kérhetett. Az öcsém vércukorértékei még nem voltak ilyen hosszú ideig ennyire jók! Ebből is kiderül, hogy jól vigyáztak ránk.
A programok is szuperek voltak! Volt tábortánc és vízibombacsata, amit mindenki nagyon élvezett. Ezeken kívül is rengeteget szórakozhattunk minden nap. Kézműveskedtünk, kirándultunk, és jött hozzánk meglepetésvendég is: Hevesi Tamás!
Az egész hetet nagyon szerettük. Bár nagyon elfáradtunk, barátokat, élményeket és sok tapasztalatot szereztünk. Jövünk jövőre is!
Pasztorek Noémi
